Gyökerek, kötődés – elengedés

Az elmúlt két hónapban Magyarország állt a fókuszomban, mivel 6 hétig otthon, Magyarországon voltam. Épp ezért most nem Baliról írok, hanem a belső felismeréseimről, melyek az otthon töltött idő hatására születtek bennem. Általában nincs előre meghatározott témám, mindig az élet adagolja, hogy épp miről kellene írnom. Októberben lesz 3 éve annak, hogy útnak indultam, bejegyzéseim ennek az útnak a felismeréseiből születnek. Mostanra világos lett, hogy Bali sokkal több nekem, mint egy trópusi sziget, ahol kikötöttem egy ideje és második otthonommá vált. Bali az életem összetett szimbóluma lett, a lelkem útjának egy örömteli szakaszát képviseli, és számtalan tanítást kapok ettől a külső és belső úttól, mely értelmet ad a napjaimnak. Az életemet úgy élem, ahogyan azelőtt csak szerettem volna, de nem tudtam, mert az erőim és időm nagy részét az anyagi világ, a pénz előteremtése kötötte le, még ha szerettem is a munkámat.  Annak a részemnek adok most kiteljesedési lehetőséget, amelyre korábbi életem nem adott. Kiváltságos helyzet? Sokan irigyelnek a szerencsémért Bali miatt. Pedig ez nem szerencse, hanem egy nagy döntés volt: lelkem útjáért  cserébe a teljes vagyonomat ajánlottam fel.

A sziget megismerése belső világomat gazdagítja, megmutatja az életem legfontosabb értékeit. Bali számomra olyan, mint egy speciális elvonulóhely. Az Esszenciához kerülök közelebb, mely lényem alapjait meghatározza. Az már biztos, hogy az Esszencia nem a szakmáim, abban csak megmutatkozhat. Nem a szerepeim, nem a testem vagy a tulajdonomban lévő tárgyak. Ám az emberek és az emberfeletti, akikkel lelkem gyökérfonalain keresztül összetartozást érzek, nagyobb jelentőséggel bírnak, mióta távol vagyok, mint valaha – ez az összetartozás érzés már az Esszenciám része.

root knot

Úgy érzem, a gyökérfonalaim, a kötődéseim adtak biztonságot ahhoz, hogy az ismeretlenbe vethettem magam. Szükségem van a kötődésre ahhoz, hogy távolra tudjak menni. Ha nem lennének erős gyökereim és kötődéseim, üresnek érezném az életem, bármerre is mennék. Akikkel biztonsággal, erős gyökérrel kapcsolódom, azok a fizikai jelenlét hiányában nem csak az én láthatatlan forrásaim, de én is forrás vagyok számukra. Mentális-érzelmi lenyomatokat hagyunk egymásban, melyek akkor is erőt sugároznak, ha nem vagyunk együtt. Akik között szeretet van, azok el tudják fizikailag engedni egymást, mert nem félnek attól, hogy ha nem lesznek fizikailag jelen a másik életében, akkor elveszítik egymást. A lélekgyökerek energiát közvetítenek az egymással kapcsolódó lelkek között fizikai kapcsolódás nélkül is. Az anyagi test gyökerei a lélek asztrális, éteri világába nyúlnak bele. Szeretett emberek, élőlények, olyan muníciót adnak az életemhez, melyből lelkem táplálkozhat, akkor is, ha fizikailag nincsenek velem, mert az energiafonalak az éteren át, időn túl közvetítik a szeretetet. A szeretetteljes kapcsolódásaimat tartom életem legfőbb kincseinek, lelkem védelmének. Nem tudom, más hogy van ezzel, de én nem tudnék a Teremtőhöz kapcsolódni földi emberek nélkül, akikkel szeretetet éltem, élek meg. Az én vallásom neve a Szeretet.  Gyökereim egyben a lombom is, mellyel a “magasabb” világhoz kapcsolódom.

gyökerek és lombok

Valójában mostanra értettem meg teljesen, hogy a szereteten alapuló kötődés nem az egy helyben maradást jelenti, a jó kötődés nem köt meg, nem okoz függést. Nem úgy kötődünk gyökereinkkel, mint a fák. A jó kötődés éppen fordítva működik: távolra is elenged, szabadságot ad, megengedi a változást, ha annak kell történnie. Lélekgyökereink rugalmasak, és a kötődéseink minősége és mennyisége is változik életünk során, mert a kötődés jó esetben magában hordozza az elengedést is. Ettől különbözik a kötéstől, ami meg akar tartani magának. Nem tarthatunk meg semmit és senkit, aminek teste van. A kérdés csak az, hogy mikor jön el az egyes dolgok, emberek elengedésének ideje ahhoz, hogy személyes utunkon továbbhaladhassunk vagy továbbengedhessük azt, akinek mennie kell. Ám nem minden elengedés jelenti a kötődés megszűnését és a végső búcsút A hazatérésnek, a visszatalálásnak is meglehet az értelme, ideje. Én vissza fogok térni… amikor eljön az ideje, és ezt tőlem jobban tudja az, aki eddig is vezérelte az utamat.

Magyarországi néhány hetem intenzíven rávilágított arra, hogy az otthon nem a házat jelenti, hanem azt, ahol a szívem van, ahová a lelkem húz. De mi van akkor, ha a szív és lélek helyrajzilag többfelé is vonzást érez? Hol legyen a test, amiből csak egy van? A testnek hol a helye, ha a szívét akarja az ember követni, mely több irányba kötődik?

útkereszteződés -Lyssack_Gennadiy

Sokáig próbáltam megfogalmazni a magamnak adott választ. Sokszor felmerült ez a kérdés az  életemben.

Személyes utunkat eldönthetjük ésszel is meg szívvel is. Vannak olyan kiváltságos állapotok, amikor a szívünk és racionalitásunk egyfelé mutat – ekkor nincs kérdés. De ha az értelem és szív kettő vagy többfelé húz, akkor nehéz helyzetbe kerülünk. Ilyenkor én nem döntök egy darabig. Talán jobb úgy mondani: jobb, ha nem a döntésre koncentrálok. Amit a legjobbnak érzek ilyenkor: utat biztosítok, csatornává válok, hogy rajtam keresztül egy tőlem hatalmasabb, bölcsebb erő meg tudjon nyilvánulni, aminek a vezetését el fogom fogadni, bárhová is vezet. Így kerültem Balira, az útmutatás miatt.

Vannak, lehetnek olyan láthatatlan kötődéseink, belső hívásaink, amelyek nem csak fizikai élőlényekhez, testtel rendelkező dolgokhoz húznak, hanem más régiókba – például egy belülről jövő hivatás, életfeladat irányába terelhetik sorsunkat, amelyet az eszünkkel, tudatunkkal nem látunk, nem tudunk még felfogni, csak később döbbenünk rá az értelmére annak, amit belül már korábban érzünk.

pillangó

Vannak az elménk számára nem nyilvánvaló lelki irányok, melyek maguk felé hívnak akkor is, ha ezért olyan dolgokat, embereket kell elengednünk, amik-akik szintén nagyon fontosak, akikhez mélyen kötődünk. Eszmék és ideák, a hit, a személyes belső út hívása néha azt kívánhatja, hogy el merjük/tudjuk engedni azokat, akik a szívünk szeretetforrásai és kiterjesszük a megismerést egy még nagyobb körre. A biztonságos szeretet épp azt teszi lehetővé, hogy kimozduljunk a megszokott biztonsági zónánkból és kezdjük feszegetni a felfedezésre váró világ határait, tovább induljunk a bizonytalan felé, amerre személyes utunk vezet.  A gyermek is akkor mer és tud bizalommal telve eltávolodni a szülőtől, belső biztonságot érezni, és akkor tudja a világon keresztül önmagát felfedezni, ha megélte a biztonságos kapcsolódás felszabadító minőségét, mely  láthatatlan köldökzsinórként működik a növekvő távolság ellenére is. A biztonsággal kötődő ember tudja, hogy a fizikai távolság növekedése nem egyenesen arányos a lelki távolság növekedésével… sőt! Elveszíteni csak azt lehet, ami soha nem volt enyém, s ami hozzám tartozik, az elveszíthetetlen, mert befogadtam és részemmé válhatott. Köszönöm családom, szeretteim, barátaim, kedvesek az összes ölelést és szeretetenergiát, mellyel feltankolhattam! Mindenki gazdagított, akitől akár egy szívből jövő mosolyt is kaptam. Ezek a nagy kincseim, amiket magammal tudok hozni anélkül, hogy lemérnék és elvennék a vámon, mikor átlépem a határt. Még nem tudom, mikor és hogy, de vissza fogok térni fizikailag is. Addig meg küldöm az üzeneteket, innen a másik világból. 😉

photo (3)

Reklámok
Kategória: Lélek, Magyarország | Címke: , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

„Szent Víz” és Rituális Tisztítófürdők

Milliárd évekkel ezelőtt, mielőtt élet jelent meg a Földön, csak a Víz, Levegő, Tűz volt a társasága. Földünk felszíne 71 százalékban Víz. Ha azt kérik tőled, hunyd be a szemed, és képzeld magad egy olyan természetes helyre, ahová leginkább vágysz … talán te is tengerhez, tóhoz, víz közelébe vagy éppen vízbe képzeled magad.

Talán te is érezted már a lebegést, amikor a sós tengervíz a felszínen tart, elengedheted magad anélkül, hogy elsüllyednél…

… megélhető, hogy Víz vagyunk. Vérünk, könnyünk, verítékünk sós, ahogyan a tenger is. Magzatvizünk, melyben anyáink hasában lebegtünk, ugyanolyan ph-értékkel bírt, mint a tenger.  A természetes vizekkel olyan ősi a kapcsolatunk, hogy ha tudatában sem vagyunk, akkor is érezzük a vonzódást, hiszen ez volt a legelső közegünk, melybe testünk érkezett, a biztonságunk, ahonnan jövünk. Nem véletlen, hogy az emberek többségének megnyugvást hoz természetes víz közelében lenni. Egyértelmű a kapcsolat a víz és a lelki energiák között. Így az sem véletlen, hogy a víz  a vallási ceremóniák alapvető eszköze is, mely a lélek tisztulását és felszabadulását segíti. Gondolj csak a sírásra, mely kimossa belőled a fájdalmas, nehéz érzéseket, amikor belső nyomás hatására érzéseid  könnyek formájában törnek utat maguknak. Akinek nehéz a sírás, sokszor az érzelmi elengedés, megkönnyebbülés, gyógyulás is.

eldobott kő

Mióta Balin élek – mint szinte minden területe az életemnek, mely valódi természetemmel függ össze – a vízhez való viszonyom is alakult, mélyült.  Magyarországon főleg csapvíz, ásványvíz, balatoni fürdő vagy eső formájában érintkeztem vízzel.  Sokszor bámultam a Dunát, és ha sikerült a természetbe belevetni magam, csak akkor találkoztam egyéb természetes vizekkel. A folyékony víz az élet egyik legkülönlegesebb létezőjének tűnik számomra. A patakcsobogás, a tenger közelsége még mindig megszokhatatlanul újszerű érzés, a természetes, tiszta víz intenzíven hat rám.

tenger

A víz sokféleképpen fejtheti ki jótékony hatását testre, lélekre.  Egy egyszerű fürdő, zuhany során is érezhető, hogy nem csak a test tisztul, de valahogy belül is tisztulunk. Mintha másfajta szennyeződés is távozni tudna, nem csak a látható, érzékelhető fizikai kosz. Mivel a harmónia eléréséhez elég lenne csak a Természet modelljét követni és ahhoz kapcsolódva, általa tanulni, így a Víz arra is tanít, hogy ahogy a fizikai testünknek szüksége van a tisztulásra, úgy az érzelmeink, lelkünk világának, az energiatestünknek is.  De mivel az érzelmi-mentális szennyeződések nem a fizikai látószervünkkel látható dolgok, így nehezebb tudatában lenni szennyezettségünknek, sok ember ezzel nem törődik. Ha belegondolunk, akkor rájöhetünk, hogy a látható szemét is a tudati szennyezettségnek a jele, hisz még nagyon sok embernek nincs tudatában, hogy megóvja a természetet saját szemetétől. 26. szemetes tengerpart

A balinézek kollektív gondolkodásmódjában benne van a törekvés a belső világ és az elme tisztítására (de szemét sajnos itt is van). Az itteni emberek gyakorta vesznek rituális tisztítófürdőt, és a Víz olyan szempontból is természetes része az életüknek, mint a spirituális tisztulás eszköze és a negatív, zavaró energiák semlegesítője. A rituális tisztítófürdőt úgy hívják: Melukat.

I Gusti Putu Fotója

I Gusti Putu Fotója

A spirituális tisztítófürdőre főleg az ünnep előtti napok a legalkalmasabbak, de nem kizárólag. A tenger közelében lakó helyiek vasárnap reggelenként tömegesen vonulnak ki a tengerhez megtisztulni. Aki távolabb lakik a tengertől, az megfürödhet a „Szent Forrásokban” , két folyó/patak találkozásánál vagy vízesésben. Ezek mind szent helyeknek, így szent víznek  számítanak, melyek rituális fürdésre alkalmasak. A papok által megszentelt víz például, melyet a szertartásokon használnak, nem csak a papi áldás miatt szent, hanem amiatt is, hogy a víz csak tiszta vizű, természetes forrásból  származhat. Általában virágot is áztatnak a vízben, mielőtt megáldják azt.szentelt víz

De mi is az, amit a szent vízben való fürdés spirituális tisztító hatása alatt értsünk?

A balinéz tisztító ceremóniák filozófiai háttere természetesen a hindu vallásból ered. A hindu tanítások a pszichés szennyeződéseket klésáknak hívják.  Ezek azok a  hatások, amelyek megakadályozzák a tisztánlátást, az emberi tudat felszabadulását, és amelyek benne tartanak minket a szenvedés örök körforgásában. A legfőbb klésa a Tudatlanság. Mint a fatörzsből az ágak, úgy nőnek ki a további klésák belőle. A Tudatlanság nem az IQ-teszten való alacsony teljesítményt jelenti, vagy a rossz osztályzatot az iskolában. A tudatlanság valójában az, hogy nem vagyunk tisztában az Univerzum természetével, és az elménk alkotta világban bolyongunk. A Valódi Tudás, az Igazság felismerése megszüntetné a többi klésát (szennyeződést) is.  Az Univerzum Törvényei és Tanításai megismerhetőek, ehhez a „Bölcsek”  tanításait és útmutatásait érdemes figyelmünk fókuszába helyeznünk és követnünk azokat.

tisztító fürdő 2

A Szent-Forrásban vett rituális tisztító fürdő ma már az én életembe is beépült.  Egy zubogó forrás alá állni jóval több, mélyebb, mágikusabb élmény, mint egy „egyszerű fürdő a patakban”. Nem kell hindunak  vagy vallásosnak lenni ahhoz, hogy a Teremtőt megérezzük a kristálytiszta vízben. A Föld belsejéből előtörő forrásvíz, a tiszta vizű patakok, vízesések, tavak, a tengerek ősi energiájával kapcsolódni sejtszintű élmény. A hétköznapi látásmódunk finomításával, a belső csend állapotában elménket képesek vagyunk rányitni a Víz szakrális minőségére (például a fürdő előtti meditációval… vagy anélkül, akinek megy), belső világunk jelenvaló, érzékelhető szentségével kapcsolódhatunk a víz közvetítésével.

Ebben semmi túlzás vagy hókuszpókusz nincs. Tudati hozzáállásunk sokat számít a csodák megélésében, de ez nem azt jelenti, hogy el kell varázsolnunk magunkat valami irreális, rózsaszínű ködbe… sőt! Annyi kell a csoda megéléséhez, hogy tényleg azt lássuk és érezzük, ami a Valóság, és ne valami mást. A valóság a bennünk rejlő valósággal van harmóniában. A valóságos tiszta vizű forrás és a bennünk lévő Tiszta Forrás összekapcsolódása a víz által – egy valóságos, hiteles csoda, gyógyító élmény. A valódi változás, a tisztulás, a gyógyulás a láthatatlan világból indul.  A mélységünkkel kapcsolatot teremtő élmények során egy valódi világba kerülünk, a gondolatoknak ott teremtő ereje van. A tiszta víz természetes hatása és energiája segíti saját elménk pszichikus törekvését, mely a tisztulást, rendeződést, elengedést, megújulást, saját belső tisztaságunkat vágyja. Van-e ettől „spirituálisabb”, valósabb élményforrás, mint a Tiszta Víz? …. .. .. Ó igen… a Termő Föld… az Átalakító-Melegítő Tűz… az Éltető Levegő …

Tiszta Forrás

Kategória: Amit Bali tanít, Ünnepek, szertartások, Lélek | Címke: , , , , , | 2 hozzászólás

Érdemes tudni, ha Balira jössz

Általában nem a praktikus információkról szoktam írni Balival kapcsolatban, azokról kitűnő útikönyveket és netes forrásokat találhattok. Egy rövid kivonatot írtam azokról a lelkemet megérintő jelenségekről, amit szép sorban megtapasztaltam, amikor először jöttem a szigetre, de eltartott egy darabig, mire tudatában lettem, valójában mi is történik körülöttem ebben a különleges világban.

Vannak emberek, akik az utazásuk során azt várják el és azt értékelik, amihez hozzászoktak otthon és megszokott világnézetükbe próbálják beilleszteni az új világot. Ez problémát okozhat, hisz Bali szokatlan. Akik ide látogatva idejüket a tengerparti hotelek és turistavilág szférájában töltik és nem nyitottak a kulturális-spirituális világra is, vagy a helyiek mindennapi életére – azoknak nagyon ügyesen kell manőverezni, hogy lelki nyugalmukat megőrizzék, mert egy eltérő világ megtapasztalásának sokkja fenyegethet. wc outside Többször hallottam már olyan turistákról, akik elmenekültek a szigetről, annyira felkavarta és zavarta őket a természet közelsége és a természetesség, a kulturális különbségek, ami csak a „nem tudás, nem értés” miatt tűnhet néhány embernek kényelmetlenül idegennek. 🙂 A képen látható kültéri lehetőséget csak viccből tettem fel, ez azért nem gyakori, viszont szép átmenet a vadonbeli bokor-típusú és civilizált toalett között. Az anyagi valóság különbségein túl azonban a spirituális és pszichikus világ különbségeit is érzékelni, tapasztalni fogja az idelátogató. A materialista vagy ateista szemléletű embernek ez a világ túl spirituális, túl titokzatos, túl intenzív lehet, vagy tévesen elmaradottnak tekintheti az itteni embereket például sajátos világnézetük vagy eltérő gondolkodásuk miatt. Épp ezért jó tudni előre néhány dolgot Bali sajátos világáról.

vizisárkány

Fő érdeklődési területem Bali pszichikus, láthatatlan világának megismerése a helyi kultúrán, spirituális hagyományokon, művészeten keresztül, így ebben az írásban főleg azokat az alapvető elemeket foglaltam össze, amelyek  ismerete megkönnyíti a “balinéz lélekvilág” megértését, ha egyáltalán lehet ilyen általánosító fogalmat mondani. Természetesen itt sem egyformák az emberek.  Ez az írás alapszinten ad betekintést Bali  spirituális szféráiba azoknak, akik erre kíváncsiak. Az alábbi elemek főleg a tradíciót jobban őrző falvakban, városokban érzékelhetők, a turistaparadicsomokban kevésbé:

temlomi ima1. Vallás. Ez alapvetően meghatározza a helyiek életét, gondolkodását és világnézetét. Érdemes erről annyit tudni, hogy a Bali lakóinak 93 százaléka a balinéz hinduizmus híve, ami eltér minden más vallástól, ez csak egyedül itt található. A balinéz-hindu vallás alapvetően abban tér el a hindutól, hogy olyan hazai sajátos elemekkel ötvöződött, mint az ősök tisztelete és a természethit (animizmus). Az újjászületést úgy értelmezik, hogy az ősök visszaszületnek a Földre, akik többnyire a saját családjukba térnek vissza. Az animizmus a természetközeli népek elemi hite, miszerint az élő és élettelen dolgoknak egyaránt lelket, spirituális erőt tulajdonítanak. Például egy istenszobor nem csak az adott isten ábrázolása, de valódi spirituális erővel bíró lény.szobormágia

A világnak nem csak a látható, de a láthatatlan aspektusai is egyformán fontosak (itt erről). Mivel sokféle istent imádnak a helyiek, így tévesen azt hiheti a turista, hogy Balin többistenhit van. Ez nem így van. A balinézek úgy hiszik, hogy a legfelsőbb isten ereje áthatja az Univerzumot és egységet formál az alkotásával.  Egyes isteneknek,  akik a legfelsőbb isten manifesztációi, speciális kozmikus erejük van és a teremtett világ különféle minőségeit képviselik.                      Exif_JPEG_PICTURE

2. Hármasság. A nyugati világban általában dualitásban gondolkodunk. Van a Jó és Rossz, a Fekete és Fehér, a Pozitív és Negatív , a dolgok pedig e két végpont között helyezkednek el. A nyugati szemlélet szerint a Jó, a Világos, a Pozitív elfogadható. Ennek ellentéte üldözendő, kiirtandó, jogosulatlan a létezésre.  A balinéz gondolkodás egy kicsit eltér ettől. Itt is léteznek az ellentétek, ám ugyanolyan jelentősége van egy harmadik nézőpontnak: a Középnek. A balanszra törekvés alapvetően meghatározza az emberek mindennapi életét, tudatosan törekszenek az erők egyensúlyára. Tehát a Sötét nem kevésbé jogosult a létezésre, mint a Világos. Mindkét oldalt tiszteletben tartják, virágáldozatokat, ceremóniákat mutatnak be a két oldal számára. Az Egy Isten is 3 féle módon nyilvánul meg: Alkot (Brahma),  Fenntart (Vishnu), és Rombol, Átalakít (Shiva). A további istenek ezekből származtathatók, és ezek az erők keverednek az emberek természetében is.offering in shrine

3. Virágfelajánlások (offering, canang sari, Banten, stb.) A virágokkal díszített földre, oltárra, egyéb helyekre elhelyezett kis kosárkákat mindenhol lehet látni Balin. Az virágfelajánlásoknak a legnagyobb jelentősége abban rejlik, hogy jó kapcsolatot tartsanak fenn a láthatatlan erőkkel, melyek az emberekkel együtt élnek és melyek őrzik az élet forrásait. Az offering elsősorban ajándék. Az istenségek megajándékozásával a balinézek hálájukat és köszönetüket fejezik ki a föld termőképességéért és mindenért, amely lehetővé teszi a földi életet. A démonoknak való felajánlásokkal megelőzik, hogy azok az Univerzum harmóniáját megzavarják. Vannak offeringek, melyeket a halottak lelkeinek  ajánlanak fel, hogy segítsék haláluk  utáni útjukat és bőséget kérjenek tőlük.mystic

4. Természetfölötti hatalom működésének tudata. A mindennapi életben összefolynak az anyagi világ és a természetfölötti világ határai, utóbbi is a mindennapi élet része. Ugyanakkor erről egy turista csak keveset fog hallani, főleg nem olyan dolgokról, amelyekről maguk a balinézek sem beszélnek szívesen. Például a fekete mágiáról sosem fogunk hallani egy helyitől, mert nem szabad beszélni róla. Ugyanakkor rejtélyes betegségek, balesetek, hirtelen halál esetén sok esetben ezt tekintik kiváltó oknak. Az elme tisztán tartását épp ezért nagyon fontosnak tartják a helyiek, hisz a saját pszichikus erő tisztán tartása eredendő védelem az ártó, láthatatlan energetikai hatásokkal szemben. Például a helyiek óvakodnak a rossz cselekedetektől, elméjük energiáját rítusok gyakorlása által tisztítják, törekednek saját védettségükre.  Hitük szerint negatív energiákat kibocsátó embernek nem szabad Balin sokáig tartózkodnia, mert magához vonzza a sötét energiákat, melyek folyamatosan körülöttünk vannak és arra várnak, hogy fogadó közegre találjanak. Ilyenkor  felerősíthetik az ember negatív érzéseit, gondolatait, és még  betegségeket is bevonzhatnak. Még az eltitkolt érzések is képesek testi tünetekben előtörni, ha másképp nem megy. Ugyanakkor a jó szándékú, tiszta szívű embereknek könnyű például gyógyulni, harmonikus tudati szintekhez kapcsolódhatnak a spirituális fejlődés útján, hisz magasabb frekvenciák éppúgy elérhetőek, mint az alacsonyabbak.holy water

5. Szent Víz. A víznek alapvető szerepe van a balinéz gondolkodásban, mely jóval túlmutat annak életfenntartó mindennapos használatán. A víz áramlása és folyása az életenergia áramlással is összefügg, a csobogók nem csak esztétikai okok miatt találhatók meg a lakóhelyek közelében. A természetes forrásokból eredő víznek viszont már mágikus erőt tulajdonítanak, ezek Szent Vizek, amelyek spirituális tisztító hatással rendelkeznek. A papok szenteltvize mindig tiszta vizű forrásból származik. Forrásban, vízesésben fürödni nem csak tisztító és gyógyító hatású, hanem megvéd a gonosz erőktől is. Gyakran folyamodnak tisztító fürdőszertartásokhoz(melukat ceremony), amely a lélek tisztulását segíti, megszabadíthat negatív érzésektől, karmikus terhektől. Általában ezeket a ceremóniákat papok végzik, de a pozitív hatás ceremónia nélkül is tapasztalható (próbáljátok ki a szent vizek hatását,  ha már erre jártok!)Agung 3

6. Agung Vulkán – Ez a balinézek Szent Hegye, a Legfelsőbb Isten lakóhelye… de egyben maga az istenszimbólum is. Ennek a mai napig aktív vulkánnak a csúcsa Bali legmagasabb pontja (3031 méter). Utoljára 1963-64 között tört ki, közel 2000 ember halálát okozva (Shiva energia). A balinéz anyatemplom, a Besakih is erre a hegyre épült és a kitöréssel együttjáró lávafolyam csak néhány méterre kerülte el a templomot – ezzel is bizonyítva annak természetfölötti erejét.Agung2

7. Tájékozódási irányok – Balin kétfajta tájékozódási mód van és az égtájak alatt nem biztos, hogy ugyanazt értjük, mint ők. Az egyik a geológiai, mely alatt az iránytű tájolási pontjaival megegyező tájékozódás a mérvadó. A másik a spirituális tájékozódási irány. Minden, ami az Agung -hegy felé mutat (a felfelé mutató irányt is beleszámítva) – az „kaja”, észak. Minden, ami az Agung vulkánnal ellentétes irányba mutat ( a lefelé mutató irány is), az kevésbé szent és a tenger felé mutat – azaz „kelod”, dél. A második nagyra tartott irány,  ahonnan a Nap felkel  (amit szintén az Isten manifesztációjának tekintenek) – „kangin” azaz kelet, az ellentétes irány pedig „kauh”, azaz nyugat. A balinéz falvak kialakítása ez utóbbi, a spirituális tájékozódási irányok elvén alapul:  A fő templomok a falu északi (kaja) végében találhatók, míg a temetők a déli (kelod) oldalon. Ezek ismeretében tudhatjuk ha eltévedünk a neveket és házszámokat nélkülöző utcalabirintusban, hogy a tenger felé vagy a hegy felé haladunk. A családi közösségekben és udvarkialakításban szintén meghatározó a tájolás, ennek komplex szabályrendszere van.upacara

8. Életút rítusok – A balinéz hinduk spirituális energiakészletének növelését és a folyamatos megtisztulást és spirituális védelmet az egyéni életút során különleges szertartások is biztosítják. A rítusok a születéssel kezdődnek és a halállal fejeződnek be. Összesen 13 speciális életszakaszhoz kapcsolódó rítus van egy ember életében. A személyes rítusoknak az elmulasztása nagy bajnak számítana. (Akit ezek részletesebben érdekelnek, ajánlom figyelmébe a Sekala&Niskala c. könyvet – Fred B. Eiseman). Balin bárhová megyünk, mindig be kell kalkulálni, hogy egy upacara (szertartás) keresztezi utunkat, ilyenkor nincs más megoldás, mint várni…. türelmesen. Az időfogalom egyébként is eltérő, a balinézek mentalitása általában nyugodt, kiegyensúlyozott, nem rohannak, nem kapkodnak. (Bali-time)nyepi ceremoni

9. Templomi ceremóniák. Ezzel nagyon sokszor találkozhatunk a templomok szigetén. Ha a balinéz tradíciókból szeretne valaki ízelítőt kapni, akkor az utazás időpontját nem lehet elrontani, templomi ceremóniákkal biztosan találkozunk. Például Telihold és Újhold idején a templomokban imádkozhatunk a helyiekkel, ha tisztelettel állunk az eseményhez és betartjuk a szabályokat. Minden templomnak van saját ünnepe is (az Odalan), amit a templom megszentelésének évfordulója idején tartanak, legrövidebb formájában is 1-3 napig, de akár két héten keresztül is tarthat. Mivel sok templom van, így sok ünnepet lehet látni, ilyenkor a szertartásokon túl gamelán zene, táncok, drámák, komédiák és árny-színház előadások kísérhetik az ünnepet.

upacara

 Idegeneknek is meg lehet látogatni a templomi eseményeket, ha betartják a következő szabályokat:

  • szarongot kell viselni (férfinak és nőnek egyaránt), amit egy pánttal (sash) kell megkötni
  • imádkozó emberek előtt tilos elvonulni
  • villanóvakuval tilos fényképezni
  • nem szabad magasabban ülni, mint a pap vagy az offeringek
  • menstruációs ciklus alatt nők ne lépjenek a templomba (ilyenkor a nőket tisztátalannak tartják, és a vérhez rossz természetű szellemlények kapcsolódhatnak, akik vérrel táplálkoznak.)

heads

10. A fej szentsége. A hindu kozmológia szerint a makrokozmosz éppúgy, mint a mikrokozmosz strukturálisan 3 szintre tagozódik: Isten és mennyei világ; a középső világ az ember lakóhelye, az alsó világ az alacsonyrendű lényeké. Az embernél ugyanez a fej, test és a talp. A lélek helye e hit szerint a fejben van, ezért a fej szent. A gondolatok tisztán tartása a lélek jólléte miatt fontos. Idegeneknek a helyi gyermekek buksiját simogatni nem szokás, tiszteletlenségnek számít.kisfiúcska

Balin az emberek az Univerzummal való harmóniára törekednek, még megtapasztalható a valódi élménye annak, hogy a többség harmóniában van a természettel, egymással, Istennel. Ha Balit mélyebben megismerjük, akkor a sziget sokkal többet tud adni attól, mint amennyit a természeti szépsége, egzotikus mássága, és egyéb turisztikai vonzereje miatt kaphatunk. Azt is megmutatja, hogy a béke elérhető és fenntartható a folyamatos önmagunkon végzett “munka” útján.  Amire fókuszálunk, abba az irányba alakul a világunk és mindig a saját választásunk, hogy az életünkben milyen energiához kapcsolódunk, gondolataink által milyen energiákat éltetünk. Az elménk és környezetünk energiájának folyamatos tisztításával az Univerzum más frekvenciájára hangolódhatunk, egy jobb világot teremthetünk, ha sokan így teszünk.

Kategória: Amit Bali tanít | Címke: , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Sekala – Niskala avagy a Valódi Világ

Egyszer volt, hol nem volt, volt olyan idő, amikor még nekünk, magyaroknak is voltak mindennapos szertartásaink, rítusaink, hagyományaink. Abban az időben saját személyes természetmegfigyelésekből, ősapáink történeteiből és  hátrahagyott bölcsességéből, a természetfölötti világ tapasztalásából táplálkozott a korabeli lélek. Elődeink lélekgyökerei áthatoltak az idő fonalából szőtt háló közein és mítoszokon, mágikus szertartásokon, ünnepi hagyományokon keresztül lelkierőt pumpáltak az utódok mindennapi életébe. Ősapáink-ősanyáink eleven, mindennapos és közvetlen kapcsolatban álltak a természettel,  egymással, a hagyományokon és rítusokon keresztül közvetetten még későbbi utódaikkal is. Valódi közösséget alkottak és teremtettek. Régmúltból eredő mitikus történetek jártak szájról-szájra, a hallgatóság pedig gombolygatta a történetek fonalait, hogy a korhoz illő köntösöket szőjenek belőle később. Amikor a gyerekek apákká, anyákká váltak, ők is meséltek, átadták a fonalat és tudásukat saját gyerekeiknek, közösen végezték az ősöktől tanult szertartásokat, a hagyományokon keresztül személyes kapcsolatot ápoltak Nappal-Holddal-Földdel-Éggel. Tisztelték a Természeti Hatalmakat és erőket, megszemélyesítették őket. A hajdani emberek tudták, hogy minden földi létező és minden láthatatlan létező (pl. ősök lelkei és egyéb entitások) eleven energiahordozók. Tudták, hogy ami belül van, az kívül is, és ami kívül van, az belül is. A külső és belső világ összekapcsolásából szimbólumok alakultak ki, amik azt üzenik, hogy minden, ami látszik a világban, az magában hordoz egy mélyebb értelmet. A szimbólumok hidak a Kint és Bent, Lent és Fent között, annak mutatói, hogy az anyagi világon túl létezik egy valóságos és működő pszichikus világ. A szimbólumok a materiális világ és a lélek közötti hidak. cremation offerings

A Sekala-Niskala filozófia, a balinéz életfelfogás egyik alapja éppen erről szól, a materiális világ és az emberi psziché egymáshoz való viszonyát tükrözi. Ha a helyi embereket meg akarjuk érteni, akkor itt még elsősorban a kultúrájukat, hagyományaikat, mítoszaikat, hitüket kell megismerni, mert ezen alapul gondolkodásuk és életvitelük jelentős része.

Ránk, magyarokra is igaz lehetne ez a mondat, hisz nekünk is van csodás ősi hagyatékunk, a Nap gyermekei vagyunk, természeti hitünk egységes volt hajdanán. De vajon táplálkozik-e ősapáink tudásából a mai kultúránk… és egyébként megalapozza-e az életvitelünket őseink hagyatéka? Mik a hagyományaink, mítoszaink, hitünk, amelyek részei mindennapi életünknek, amelyek lelki vezetőként szolgálnának magunk megismeréséhez is? Erősen gondolkodom… mi alapján lehetne meghatározni azt, hogy nekünk mik a kollektív lelki alapjaink, amihez a jelenben is kapcsolódunk? Vajon hányan vannak az országban, akik ismerik a csodás történeteinket, akik magukban őrzik még az ősök meséit, akik természeti hitüket meghatározónak tartják a mindennapokban? Vajon hányan vannak még, akik napi szertartásokat végeznek az archaikus emlékeket őrző lélek iránymutatásai szerint, hagyományokat ápolnak, melyek a lélek gyökereit táplálják? Balin ezek még a mindennapi élethez hozzátartoznak, a gyökértelenség számukra ismeretlen fogalom. Az erős, valós gyökerek akkor is megtartják a közösség tagjait,  ha a körülmények nehezítettek. gyökér

Harmadik éve élek egy olyan világban, ahol naponta tapasztalom, milyen meghatározó jelentősége van az ősöktől érkező szellemi örökségnek, a hagyományoknak, rítusoknak, szertartásoknak, az anyagi világon túli gondolkodásnak. A lélektan egyébként is táptalaja az efféle gondolkodásnak, ám egyre nyilvánvalóbb számomra, hogy a lelki szegénység, a gyökértelenség, a felszínesség, a boldogtalanság miatt nem feltétlenül a sanyarú gyerekkor, az anyával való rossz kapcsolat, a nehéz sors vagy kedvezőtlen körülmények okolhatók. A belső értékeket közvetítő közösség, a belső erőt sugárzó szellemi-lelki forrás hiánya olyan űrt képez, ami miatt sokszor kisiklik az egyéni élet. A kisiklott életutakon járó emberek gyakran pótszerekkel próbálnak egy látszatvilágba eljutni, az illúziók szertefoszló világában otthonra találni.     making offering

Egy olyan közösség, amely lelki gazdagságot közvetít, stabilitást ad annak is, akinek egyéni sorsa bizonytalan vagy nehéz. De az is igaz, hogy egy olyan ember, akinek eleven kapcsolata van a Belső Forrással, halálosan fáradttá válik egy olyan környezetben, amely nem kapcsolódik a modern és civilizált világ előtti idők univerzális tanításaihoz, az ősök tudásához és amely nem érti az összefüggést, az analógiákat az emberi élet és az Univerzumban megfigyelhető természetes jelenségek között. Az archaikus világot persze nem lehet a maiba beleültetni, mert az kb. olyan lenne, mint amikor Krokodil Dundee megérkezett Amerikába. De a szimbólumok, mítoszok világának ismerete, a természetközeli ember hagyományainak, rítusainak beszivárogtatása a mai világba nagyon fontos lenne abból a szempontból, hogy a modern embernek is legyen eleven kapcsolata a múlttal és a lelki gyökereivel. istenség a parton

Ehhez olyan gondolkodásra van szükség, amely a lélek világában használatos. Ezt úgy hívják, hogy analógiás-szimbolikus gondolkodás. Másképp kell használnunk az elménket, ha befelé tekintünk önmagunkba, mintha a külső világ egyik matematikai vagy tudományos eredményét szeretnénk megérteni.  Például az alkotói folyamat, a hit, az érzések világa, az intuíció működése, az álmok, a lélek nyelve nem érthetők meg logikus, tudományos, materiális gondolkodási alapon, amire a mai oktatási rendszer építkezik. A jelenkor embere az analógiás-szimbolikus gondolkodás elsajátításán keresztül kapcsolódhatna a lelki alapjához.

Azért tartom fontosnak a balinéz világnézet megismerését, mert az itt élő embereknek még eleven kapcsolata van a természettel, a saját természetükkel, az archaikus korból eredő hagyományokkal, hitükből eredő rítusokkal. Példát mutatnak arra, hogyan lehet ezeket az ősi szellemi-lelki örökségeket beilleszteni a változó világ sajnos egyre inkább meghatározó anyagi kereteibe. Ezekről a valós eseményekről itt tudtok tájékozódni: Magyarok Balin. Hihetetlen jó érzés azt látni, hogy az itt élők gondoskodnak arról, hogy égjen a füstölő az oltárokon a friss virágok mellett, meg legyen tisztítva a hely energiája, ahol élek. Például még rólunk (idegenekről) is gondoskodnak, hogy a mi lakóhelyünkön is legyen mindennapos canang sari, minket is megáldanak mindennel együtt. Ugyanakkor azt is látni, hogy a nyugati világban már végbement hagyományölő folyamatok, például az életviteli változások egyre inkább meghatározzák a tradicionális világot itt is. A materiális-technikai világ térhódítása, az anyagi javak megszerzésére való törekvés hatása sajnos nem kegyelmez Balinak sem, hatalmas és rohamos változások zajlanak, kérdés, hogy itt is háttérbe szorul, elhal-e a tradicionális spirituális világ.galungán offering

A helyi tradíciók alapvető életfilozófiája szerint egyébként két féle világ létezik: a látható és láthatatlan – melyek elválaszthatatlanok egymástól. Ez egy univerzális törvényszerűség.  Ám a balinézek jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a láthatatlan világ működésének, mint általában a nyugati emberek. Úgy tartják, hogy a mindennapi élet alakulását a láthatatlan világ természetfeletti lényei és történései nagymértékben meghatározzák.

Sekala-nak hívják azt, ami érzékszerveinkkel érzékelhető, látható, tapintható, szagolható, hallható – ez az anyagi világ.

Uluwatu2

Niskalanak hívják az élettapasztalásnak azt a részét, ami közvetlen érzékszervi úton nem érzékelhető, de belül mégis érezhető a jelenléte – a pszichikus világ.  niskala

A Sekala-Niskala filozófia szerint vannak olyan entitások és szemmel láthatatlan létezők, amelyek az életben megnyilvánulnak. Pl. a negatív szándékok, a düh, a harag, féltékenység, rosszhiszeműség  ugyanúgy képes magához vonzani a hasonló minőségű energetikai entitásokat, mint ahogy a pozitív, békés, szeretetteljes érzések az ehhez kapcsolódó láthatatlan lényeket, melyeket szimbolikus módon kifejezve a látható világban is megtalálhatunk: művészeti alkotások, bábok, szobrok vagy akár emberek által megjelenítve táncokban, performanszokban vagy egyéb előadásokban megfoghatóvá teszi ezeket az energialényeket. Ezekről majd a későbbiekben fogok írni. wayan kulit

Balin a pszichikus világ létezőinek elismerése, elfogadása és tisztelete alapfeltétele annak, hogy a materiális világban élő emberek a saját belső világukban és az Univerzumban is fenn tudják tartani az egyensúlyt. Az itteni hitvilág szerint a Láthatatlan világ lehet jóindulatú vagy rosszindulatú is, és a Sekala-ban, azaz a Látható világban tud kifejeződni működésének hatása. A Niskala lényei okozhatnak baleseteket, rossz termést, egy családtag halálát vagy egy munkahely elvesztését, de szerencsét, gyógyulást, a dolgok kedvező irányú változását is. Annak érdekében, hogy semlegesítsék a láthatatlan létezők negatív hatását, destruktív erőket önmagunkban kell először is rendezni, az elme energetikai tisztítása az itteni ceremóniák és szokások része, erről is később írok. Másrészt a destruktív erőket is tisztelni kell, mert akkor az embert képesek szolgálni, pl. védelmet adnak, nem pedig bajokat hoznak.  Így a balanszra törekvés, mindkét oldalnak (jó-rossz, sötét-világos, stb) a tisztelete hatja át a napi cselekedeteket. Ennek megnyilvánulásai a mindennapi virágos-ételes felajánlások, canang sari-k, amelyekről nem lehet elég képet készíteni.

canang saricanang2Ezt az energiák által meghatározott világnézetet valószínűleg sok ember irracionálisnak gondolhatja, ha nem tartja a materiális világgal egyenrangúnak a lélek láthatatlan világát.

Bali hitrendszere és kultúrája a mai napig ösztönösen és bizonyosságszerűen magában hordja azt, amit őseink tanítottak: az anyagi világ megnyilvánulásai és jelenségei szimbólumok, melyeknek üzenete van. Ha megértjük a szimbólumokat, akkor a Természet rendjéhez kapcsolódhatunk, és ezáltal a saját pszichikus világunk helyreáll. Bali a lélek univerzális forrásának egy közvetítő közege.  Akinek van olyan szerencséje és lehetősége, hogy Balin töltsön legalább egy kis időt, az még megtapasztalhatja, hogy mennyire felerősödik a belül rejlő világ egy ilyen közegben. Különösen Ubud és környékén, ahol a tradíciók, az ősök rítusai még elevenen élnek, nagyon jó körülmények vannak arra, hogy az erre járó Vándor a saját lelki fejlődésében haladjon. Ha nem hiszitek, próbáljátok ki, amíg még létezik ez a különleges világ. Én próbáltam elmondani – akinek füle van rá, hiszem, hogy meghallja.

ima

Szívemből drukkolok Balinak, hogy ne járjon úgy, mint mi, a nyugati civilizáció országainak nagy része, ahol a belülről igaznak érzett valós hit  hagyományai, rítusai, az ősi tudás nagy része elfelejtődött vagy kiüresedett, értelmét vesztette az emberek többsége számára.  Személy szerint én mégis abban hiszek, hogy ősi univerzális örökségeinket, az őseink tudását vissza lehet és vissza is kell hozni a jelenbe, olyan formában, ahogyan lehetséges és befogadhatóvá válik a mai ember számára. Ezt tanulom Balin. Úgy látom, hogy a keleti világ tudására nagy szükség van a nyugati embernek (és fordítva is), mert mindegy, hogy milyen élő, eleven kultúrát próbálunk megismerni, mindig találunk benne olyat, amely közös, univerzális, használható nemtől, vallástól, korszaktól, világlátástól függetlenül. Valódi és hiteles, igazi világra van szükségünk, észre kell vennünk ahol a Mesterséges és Mesterkélt maga alá akarja gyűrni a Mestert.

Ha Balin szükségetek van segítségre a művészeteken és a láthatatlan világ egyéb közvetítő csatornáin (álmokon, belső képeken, véletleneken, szimbólumokon) keresztül  érkező információk kódolásához és megértéséhez, a lelki rendeződés belső útjához, a jövőben is szívesen fogadom az ajtómon kopogtatót  –  egyelőre még itt Ubudban.  😉

 

Kategória: Amit Bali tanít, Élet, Ünnepek, szertartások, Lélek | Címke: , , , , , | 1 hozzászólás

Bali személyes tanításai: A belülről eredő út mágiája

James Redfield, A mennyei próféciák című könyv írója egy kalandos történeten keresztül mutatja be azokat a felismeréseket, amelyek önmagunk és a világ megismerésének  útján tapasztalhatók.  Emlékszem, tinédzserként, amikor ez a téma először aktuálissá vált és azt próbáltam kitalálni, hogy ki vagyok és mit kéne az életemmel kezdeni, egyáltalán mire kéne törekednem, mi az értelme az iskolába járásnak, milyen szakmát válasszak és hogy működik az élet, akkor egy csomó sztereotip  választ kaptam a környezetemből a kérdéseimre, amivel nem mentem sokra. Egészen nyomasztóan hatott rám fiatalként, hogy a többség olyan életcélokat, életmodelleket javasolt, mint hogy férjhez menjek (lehetőleg diplomás és gazdag férfihoz), gyerekeket kell szülnöm, lakást, házat kell majd venni, egy  normális szakmát kell elsajátítanom, amivel jól lehet keresni ( isten ments a művészettel kapcsolatos szakmáktól, mert az komolytalan és nem fizet jól!!!), legyen diplomám (esetleg több is), mert anélkül nem fogok tudni érvényesülni, sőt, ha az a két betű: „Dr.” ott lenne a nevem előtt, akkor mondhatnám el, hogy tényleg vittem valamire. Ismerős? 15 évesen ezek nekem nem nyújtottak inspiráló perspektívát a jövőre tekintve. Másra vágytam. Szabadságra, felderíteni a Nagy Ismeretlent!
bébi turtles releasing 2Később arra jöttem rá, hogy életünk alakítása egy festmény megalkotásához hasonló, és mindenkinek magának kell élete képét megalkotnia, nincs két egyforma. Kapunk világrajövetelünk idején egy hatalmas, üres festővásznat, amire a környezetünk fest egy hátteret, és talán megfestene még minket is a képen, ha nem kezdenénk el rájönni arra, hogy mi magunk is kézbe vehetjük az ecsetet. Sok ember tinédzserként kezd el ráeszmélni, hogy nem minden van úgy, ahogy a környezet festi, belül másképp érzi, és bizonytalanul, de fokozódó izgalommal kézbe veszi az ecsetet és hozzáfog életképének alkotásához.

De mégis hogy érdemes élni, hogyan kell jó képet festeni? Ki kellene előre találni és meghatározni az eszünkkel? Mitől lesz egy festmény valóban értékes, mitől fogja életünk majd a világot gazdagítani? Az én tudattalan életstratégiám kezdettől fogva az volt, hogy azt a belső késztetést tettem a fókuszba, ami az életkedvem és energiám forrásával van összeköttetésben. Ez a késztetés folyamatosan arra ösztönöz, hogy ne álljak meg annál, amit már tudok és ismerek, haladjak tovább, messzebb, mélyebbre, tágítsam a tudatom, engedjem magam vezetni a kíváncsiságom által. Elsőbbséget adtam a kíváncsiságomnak, és az eszemet arra használom, hogy segítse az útját a belső inspirációm forrásából eredő energiának. Különféle képességek fejlesztésében leltem örömöm, így több szakmám is lett, műszaki rajzoló, majd látszerész, fazekas és végül pszichológus lettem, végül a művészetterápiában integrálom mindezeket. Tanultam módszereket saját magunk megismeréséhez, végig mentem sok önismereti élményen, és szinte kerestem az élet határhelyzeteit, amely eltér a megszokottól. Az ismeretlen felderítése kifejezetten vonz, szeretek olyan dolgokat csinálni, amelyet korábban nem, amely túl van a komfortzónámon. Valószínűleg azért, mert minél mélyebben haladok az ismeretlenben, annál közelebb érzem magam egy központi erőforráshoz, Maghoz, mely ismerőssé teszi az ismeretlent. Balit kezdettől fogva ismerősnek éreztem, sőt még gyerekkori álmaim helyszínét is megtaláltam Penestananban, egy ösvény formájában.

Számomra úgy tűnik, hogy valójában kreativitás (alkotóképesség, amivel az emberek többsége rendelkezik) kérdése  hogy mit kezdünk a sorsunk és külvilág alkotta ecsetvonásokkal, hogyan kapcsoljuk és integráljuk a külső történeteseket ahhoz, ami belőlünk próbál a külvilágban megnyilvánulni és saját alkotóképességünk ecsetvonásait ötvözhetjük azzal, amit az élet fest a vásznunkra.  Mivel a külső és belső világ interaktívan hat egymásra, így eleve kudarcra ítélt szándék a külvilágot saját képünkre formálni, de alakítani mindig tudunk rajta abba az irányba, amitől szeretünk élni. Nincs attól fontosabb, hogy szeressük az életünket, szeressük a napokat, a jelenünket. Ehhez nekem mindig fontos volt, hogy azt érezzem, úton vagyok, tartok valahonnan valahová, nem csak úgy beleélek a világba. Azt figyeltem meg, hogy ha a belső érdeklődésem és inspirációm vezeti az életemet, akkor folyamatosan úton vagyok, mert ez az út belülről vezet, és ezért egy konstruktív energiaáramlás generálódik az életemben. A belül rejlő titokzatos Magra rezonál a környezetem (mondhatnám, hogy az Univerzum) és ettől az életem  eseményei mágikus módon kezdenek rendeződni, elém jön az, amire szükségem van a további úthoz.

Ilyen életfelfogás mellett nem csoda, hogy az egész „Balira utazás” története egy képfestő videoklippel kezdődött, ami éppen a kellő időben jött elém, amikor nagy változások szelét éreztem:

Bátor, intuitív festészet!!! Nem bírtam betelni ezzel a varázslatos klippel, újra és újra meg kellett néznem, át kellett éreznem az üzenetet, amely a lelkem hullámhosszán volt fogható. Amikor életünkre pozitív hatással lévő irányokkal, emberekkel találkozunk, akkor intenzív energiával reagál a lelkünk, amit úgy nevezünk: inspiráció. Az isteni szikra  egy láthatatlan bennünk lévő  kaput nyit ki, amelyen kiszabadulhat, ami már régóta érik, formálódik bennünk és keresi a kifejeződési módot. Rábízni magunkat az inspiráló energiára nem más, mint saját utunkra ráismerni és örömmel haladni rajta. Az ilyen út mindig az ismeretlenbe vezet, de ez nem félelmetes, hanem örömmel teli, alig várjuk, hogy elinduljunk és járjunk az elénk gördülő úton. Egy intuitív áramlás veszi kezdetét, a megemelkedett energiaszintünk mágikus vonzerővel kezd sugározni és rejtélyes módon bevonzza azt, ami kell a továbbhaladáshoz. Ha ez nem így történt volna már korábban is néhányszor, ha nem tanultam volna meg bízni ebben az erőben, akkor sosem lettem volna olyan bátor, hogy kockára tegyem az anyagi biztonságomat jelentő házamat és munkámat. Jöjjön akkor most a történetem, amit olyan sokszor megkérdeznek tőlem: mi vezetett Balira és hogy élhetek még mindig itt?

Azonnal utánanéztem, hogy ki ez a nő, aki ilyen bátran és ösztönösen alakítja ki a festményt, akinek a spontaneitása így magával ragadott.  Flora Bowley a neve. A lelkem megérezte vele a rokonságot. Ő irányította a figyelmemet Balira, ahol rendszeresen workshopokat tartott. Végül sosem sikerült bejutni a workshopjára (talán nem ez a lényeg), mert attól sokkal többet kaptam tőle, anélkül, hogy tudna róla. Olyan inspirációt töltött belém, amely egy energiaáramlásnak nyitott utat, mely a Magból eredt. Ezt a Magból eredő megvalósulási folyamatot nevezem intuitív áramlásnak (intuitive flow). Amikor ez jelen van, az olyan, mint egy folyam, egy hullám, mely visz valahova, és azért bízhatunk benne, mert bizonyosan tudjuk, a lelkünkből jön, tehát jó felé haladunk az életben, bármerre is visz. Nem a materiális világhoz fűződő érdek, nem egoisztikus törekvés, nem elvárások vagy remények mutatják az utat, ha a Magunk energiája vezet, hanem egy érdek nélküli, belső örömből táplálkozó, ösztönös, magas rezgésű energia, melynek semmi más célja nincs, mint a lelkünk útjának segítése az adott körülmények között. A hit ahhoz kell, hogy szabad út nyílhasson annak, ami sosem valósulna meg tervszerű, a józan ész által meghatározott útvonal szerint. Biztosan sokan alkotnak ilyen spontán módon, de ez a rádöbbenés lenyűgözött, hisz azzal a mágikus energetikai folyamattal találtam szemben magam, aminek működését magam is érzékelem és hiszem.

lézer 4

Amikor a videoklipet először láttam, akkor már két hónapja árultam a házam, mert változásnak volt ideje az életemben. Azt kerestem, hol és hogyan tanuljam tovább azt, ami boldogságom forrása, az alkotói folyamat gyógyító, magunkat és másokat segítő hatását szerettem volna még mélyebben megismerni.   Bali talán soha nem jutott volna eszembe, ha nincs ez az inspiráló videoklip, ami miatt alaposan tanulmányozni kezdtem Flora B. blogját, amiben kimondta a varázsszavakat is: Balit úgy írta le, mint a művészetek és istenek szigetét. A lapomra néztem, amire azelőtt felírtam azt a két minőséget, amire szükségem van: Művészetek, Isteni energia érzékelése az életemben. Egy óra múlva levelet kaptam egy ismeretlen lánytól, aki a Baliról írt könyvét szerette volna figyelmembe ajánlani (Sebestény Anikó  – Kakasvér és virágszirom, hála és köszönet neki ezért). Természetesen megvettem. Ezek az egybeesések szinkronicitások. A szinkronicitás pontos fogalmának meghatározásához  most gyorsan mellékelni akartam  a jungi definíciót a Wikipédiáról az internet segítségével és tudjátok mi történt?  Mielőtt hozzákezdtem volna a kereséshez, valaki épp ezt posztolta: Mit üzen a szinkronicitás az életünkben? A szinkronicitás az, amikor két jelenség szinkronban van egymással, pl. egy belső esemény (pl. egy energiával teli gondolat, ami megoldást hozhat egy problémára) időben nagyjából egybeesik egy külső eseménnyel (pl. szivárványt látok meg az égen) anélkül, hogy ok-okozati kapcsolat lenne köztük. rainbow

Biztosan ti is megéltetek hasonló élményeket már sokszor életetek során, ezek indirekt útjelzők lehetnek. Egymást követő véletlen egybeesések, azaz szinkronicitás kíséri a mai napig az utamat, mintha bevonzanám azt, amire pillanatnyilag szükségem van. Ez tulajdonképpen  a vonzás törvénye, otthon is működik, csak talán nem ilyen intenzíven, mint mióta úton vagyok. Néhány további előre láthatatlan egybeesés ízelítőül:

Miután döntést hoztam arról, hogy Balin fogok „tovább tanulni”, a két hónappal korábban meghirdetett házamat másnap két vevő is ugyanabban az órában meg akarta venni. Felfelé licitáltak és egy jobb áron sikerült eladnom, mint ahogy meghirdettem. A házam ára teremtette meg a lehetőséget, hogy utazhassam.

kettecskénSosem jártam még Ázsiában korábban, és amikor egy barátnőmnek elmondtam, hogy Balin fogok fél évig lenni, ő is csatlakozott hozzám az első két hétre, így egy társat is kaptam az induláshoz, meg életem első szelfijéhez.

Egyetlen éjszakára foglaltam le szállást a reptér közelében Kután, mivel éjjel érkeztünk. Csak annyi tervem volt, hogy Ubudban szeretnék élni és egy festőművészt keresek, akinek a közelében vagy szállásán laknék. Mivel a barátnőm jógázik, így őt az érdekelte, hogy hova menjen Ubudban majd jógázni. Hálistennek megkérdezte a szállásadótól, hogy ismer-e Ubudban egy jó jógahelyet (nem tudtuk, hogy kb. 100 méterenként van jógastúdió.) Egyetlen javaslatot kaptunk: Intuitive Flow jógastúdió. Már a neve miatt is meg kellett találnunk.

Tényleg klassz volt a jóga. Épp a vezető, Linda tartotta az órát és mint a környék ismerőjének feltettem a kérdést, hallott-e egy festőről errefelé, aki vállal tanítványokat és még lakni is lehetne nála. Azonnal mutatta az irányt, kb. 200 méterre voltunk tőle. Jó időben, jó helyen voltunk, épp otthon is találtuk. A balinézek ritkán utaznak, ennek több oka is van. Erről a festőművészről kiderült, hogy nem csak hogy Európában is járt, de Magyarországon tanult  is a pécsi egyetemen hónapokig. És hogy mit? Képzőművészeti terápiát, ami a tanulmányaim célterülete. Természetesen itt ragadtam nála, reggeli séta közben osztjuk meg egymással az élet és az alkotási folyamat mágiájának titkait. mornng spring

A festőművész hamarosan egy kiállítást rendezett balinéz festők munkáiból, aminek megnyitójára meghívott többek között engem is és egy ausztrál újságírót is. Az újságíró lett a Kedvesem, akivel a mai napig is együtt élünk. Utólag kiderült, hogy nem akart eljönni, nem érezte jól magát, de mivel megígérte a jelenlétét, így csak  egy villámlátogatást akart tenni. Végül ő lett az utolsó, aki távozott és a következő kiállításmegnyitóra már együtt mentünk. 🙂Rich,Me elephant

Sorolhatnám még az előre láthatatlan „véletlen”  egybeeséseket, melyek sorsomat varázslatos módon formálják. Az az érzésem, hogy ez a történet mindig is létezett bennem, ismerős, bár mégsem tudom, hogyan van tovább. Rám találnak emberek, lehetőségek. Azt tapasztalom, hogy a világban olyan univerzális intelligencia működik, amely értünk dolgozik, arra vár, hogy felismerjük, de ehhez nem kerülhetőek ki a kiszámíthatatlan és előre beláthatatlan helyzetek, mert ott tud megnyilvánulni. Muszáj ráébrednünk arra, hogy alszunk (altatva vagyunk), ha nem vagyunk annak tudatában, hogy a világ egy folyamatosan változó energiamező és saját érzéseink, tudatos és tudattalan gondolati energiánk, szándékaink energiája teremtik a valóságot, az életünket. Mi festjük életünk képét.

Mindezt nem azért osztom meg veletek, mert magamat szeretném előtérbe hozni, sőt. Ez is egy erőteljes komfortzóna áttörés, hogy magamról mesélek országnak-világnak. Ám azt is érzem, tudom, valakinek épp erre a történetre van szüksége ahhoz, hogy a sajátjában hinni merjen. Mindenkinek megvan a maga útja, egyedi  története, és személyes történeteink megosztása lehet a legjobb ajándék egymásnak, hiszen rájöhetünk, hogy hasonlóak vagyunk, csak máshol tartunk saját történeteinkben a belső szabadság és felébredés felé vezető úton. Máshol tartunk a saját magunkhoz való őszinteségben, annak bevállalásában, hogy lelkünk titokzatos bugyraiba alászálljunk, és felismerjük, hogy az elakadások belsőnkből erednek, ezért szembesülünk velük kinti világunkban. Szeretsz emberi történeteket nézni? Gondolj arra, ha életed egy mozifilm lenne, szívesen néznéd-e a filmet? Vajon milyen műfaj lenne, ki lenne az életed filmjében a főszereplő, és te milyen szerepet, karaktert játszol benne? Tetszene neked az, ahogy alakul a történet? Ha nem, akkor lehet változtatni a filmen, de senki máson nem változtathatsz, csak saját magadon. Magadat átszínezheted, újjáteremtheted, így alakul életed festménye. (Szijártó Ernő fotója)

színes arc

Ha a belső Magunk energiája vezet, akkor folyamatosan úgy érezzük, hogy jó úton vagyunk, életünk az “alkotásaink” sorozata, amely valami felé tart, és növekvő évszámaink nem az életlehetőségeink leszűkülését jelzik, hanem ellenkezőleg: a belső világ kiteljesedését, hiszen belül mindig van út, ha már kint nem is lesz.

ancient rocks

Ez a belső út pedig a békéhez vezet,  a végtelenbe való harmonikus belesimuláshoz és annak elfogadásához, hogy visszatérünk az egységhez, melyből indult az utunk valaha. Teszünk egy nagy kört, és el kell eresztenünk mindent a végén. Mi is a lényeg akkor az életünk vezetésében? Talán semmi más, mint hogy tartsuk a kapcsolatot a Belső Maggal, mert a magból eredő út, ami a külvilágban nyilvánul meg, mindig békére és egységre törekszik. 15 éves önmagamnak most sem tudnám megmondani mi az életének értelme, de annyi mindenképpen, hogy meditáljon, ne az anyagban keresse a boldogságot, hanem abban, amit belül, önmagában tud felfedezni és kövesse a kíváncsiságát.

napfelkelte Agunggal

Balin nem lehet letelepedni, mindig csak ideiglenesen lehet maradni, újabb és újabb engedélyekkel, kitűnő hely a bizonytalanságban rejlő belső biztonság kifejlesztéséhez. Ha nem lennének szinkronicitások, ha nem nyílnának ki  kapuk természetes és harmonikus módon, ha az út nem kanyarodna a talpam alá magától, ha az álmaim nem tudattak volna arról, hogy Balira kellett találnom, akkor az egész itteni létem görcsös kapaszkodás lenne egy trópusi szigetbe, ahol jó lenni. Ebben az esetben nem tudnék hinni az utamban, és már rég haza mentem volna. Valójában nem célom, hogy itt maradjak Balin, mert nincs célom más, mint annak az eleven kapcsolatnak az éltetése, ami a belső Mag energiájából árad és vezet. Erre tettem fel az életem és tele vagyok kíváncsisággal, hogy mi vár rám még az előre láthatatlanban. Egy barátom úgy fogalmazott, hogy a trópusok és saját önvalóm űrhajósa vagyok. Ettől jobb hivatást nem is tudnék kitalálni, köszönöm Robi, hogy megfogalmaztál! 🙂 Legyetek ti is űrhajósok és felfedezők a személyes Univerzumotokban, lássátok, hogy az élet sokkal több attól, amit láttatnak velünk, és hogy valójában leginkább saját tudatunk rugalmasságától és kreativitásától függ az életünk minősége. Legyen jó életetek, ahogy szeretitek!

 

Kategória: Alkotóerő, Amit Bali tanít, Élet, Művészet | Címke: , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Bali Személyes Tanításai – Visszakapcsolódás a Forráshoz

Év vége felé talán sokan vagytok úgy vele, hogy visszanéztek az elmúlt évre vagy még korábbra. Nekem ez a Karácsony különleges volt, mivel egyedül töltöttem, sosem volt még ilyen.  Három napot adtam magamnak arra, hogy semmit se csináljak. Valószínűleg az űr adta totális szabadság miatt születhetett meg egy vers és néhány felismerés. Meglepetés volt magamnak is.

Egyedüllétemben eltűnődtem életem Nagy Képén. Mi történt velem az elmúlt két évben Balin, minek kellene a következő lépésnek lennie? Rájöttem, hogy az utóbbi néhány év arra tanít: nem kell terveket készítenem, csak követnem a megérzésemet és hagyni, hogy a terv és a lépés magától bontakozzon ki bennem, természetes módon. Ha nem érzek inspirációt vagy belső késztetést, akkor az azt jelenti: Nem kell semmin sem változtatnom, maradni érdemes vagy csak folytatni, amit csinálok. A nagy szabadságot befelé fordulva töltöttem, meditáltam, magamba mélyedtem. Egyszer csak mondatok születtek meg bennem és rájöttem, hogy annak az értelme kezd kibontakozni, hogy miért vagyok Balin, mit tanulok itt személyes utamon. Ezekből a felismerésekből osztok meg veletek néhányat ebben és jövőbeli bejegyzéseimben, ami értelmet ad a Balin töltött ajándékéletemnek:

  • Amikor mindent elengedtem, akkor tapasztaltam meg, hogy ki vagyok VALÓJÁBAN.

Míg el nem jöttem Magyarországról, megszokott világomból, addig is azt gondoltam, hogy önmagam vagyok. Azzal tisztában voltam, hogy mindig lesz tovább, mindig van olyan rész, amit még nem tudok magamról, hiszen a saját magunk megismerése egy soha véget nem érő belső út, mely az ismeretlenbe vezet. Ám talán száz önismereti kurzus sem érhetett volna annyit, mint azt megtapasztalni, aki akkor marad, amikor mindent elengedtem.

Panorama 120130501164511

Eladtam nagyon szeretett házamat, megszűnt a fizikai otthonom ezzel. Elengedtem a munkahelyem, felszámoltam az egyéb tevékenységeimet. Lezártam, befejeztem valamennyi folyamatban lévő terápiás és egyéb munkát. Ezzel elengedtem az anyagi biztonságomat biztosító hátteret is. Elraktároztam a könyveimet, a berendezési tárgyaimat, a ruháim és személyes tárgyaim nagy részét, melyek hozzám tartoztak. DSC00460DSC00553

Elengedtem a kutyusaimat, akik visszamentek a régi otthonukba a volt férjemhez. Elbúcsúztam a barátaimtól és a családomtól. Az érzelmi  kötődéseket nem engedtem el természetesen, de a fizikai kapcsolódás lehetőségét egy jó időre igen. Ez nagyon fájdalmas volt. Ezzel valamennyi érzelmi hátteremről fizikai szinten leváltam, és csak az maradt, ami bennem van. Elrepültem a világ másik felére, ahol már senki nem érhető el fizikailag. Ekkor kezdtem el megérezni, hogy magam vagyok. Bármi van, már csak magamra számíthatok. Elengedtem annak lehetőségét, hogy az anyanyelvemen értessem meg magam, értsek meg másokat. Magyarország elhagyásával elengedtem azt is, hogy egy ismerős rendszerben tájékozódjam és egy olyan idegen, más világba kerültem, ahol a sémáim egy nagy része nem használható, új sémákat kellett kialakítanom, ahogyan ezt az új világot fokozatosan felfedeztem. Ennek több, mint 2 éve már.

Elmondhatatlan érzés az, amikor mindent elengedve szinte csak az van velünk, ami bennünk van és némi pénz, mely elfogyhat hamar. Innentől már csak az számított, mit tanultam eddig, mi ad nekem biztonságot egy olyan helyzetben, ahol semmi más. Mindenre magamtól kell azon túl rájönnöm, persze az internet lehetőséget ad a kapcsolódásra, de ettől valami sokkal lényegesebb kezd el megszületni: Kapcsolódás önmagamhoz, egy különleges részhez, belső erőforráshoz, ami a megszokott világomban és a megszokott kereteim között nem volt intenzíven észrevehető, nem volt olyan könnyen elérhető. El kezdtem érezni, hogy ki vagyok-mi vagyok a megszokott hátterem, szerepeim nélkül. Nem vagyok most pszichológus, de mindig az maradok, akiben a Láthatatlan Világ megismerésére törekvés és az eddig szerzett tudás benne van. Nem vagyok fazekas, de az vagyok, aki szeret kerámiát készíteni és festeni. Nem vagyok művészeti terapeuta, de megtapasztaltam, hogy az vagyok, aki képes az alkotás önsegítő felhasználására. Nem vagyok már háztulajdonos, de az vagyok, aki meg tudja teremteni az otthont idegen környezetben is. Nincs megszabott napirendem és kötelezettségeim, de az vagyok, aki képes értelemmel megtölteni egy napot előre meghatározott keretek nélkül is. Az vagyok, aki  a kereteit maga határozza meg. Nincsenek a szeretteim a közelemben, de az vagyok, aki akkor is szeret, ha ők nem elérhetők. Az vagyok, aki szeretni tud fizikai jelenlét nélkül is. Nincsenek a kutyusok már velem, de a kutyáimat szeretem valamennyi új kutyában, aki a közelembe kerül.

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERA

Vannak dolgok, amelyektől nem tudtam megszabadulni, de új élethelyzetemben lehetőséget kaptam átalakítani érzéseket, melyek másképp nem tudtak alakulni. Rájöttem, hogy az intuícióm sokkal erősebben működik, amikor bizonytalan helyzetben vagyok, és hogy a belső vezetőm sokkal erősebb jeleket ad, mint a korábbi életemben. Új képességeim kerültek felszínre, melyekre a régi életemben már nyiladoztak, de nem tudtak kibontakozni. Sosem gondoltam volna, hogy a tarot-kártya emelkedik ki a múltamból, mely lehetőséget ad arra, hogy a szakmámat és az intuitív működésemet ötvözzem benne. Mára több, mint hétszáz embernek adtam tarot-olvasatot, és a Tarot világa olyan belső úttá vált bennem, hogy össze tudott kapcsolódni a művészetekkel is, egy új módszer kidolgozásával ajándékozott meg, melyről egyszer majd remélhetőleg könyvet írok.

tarotcards

Mit tudtam még meg magamról? Ezer dolgot. Például, hogy az állatokkal lehet kommunikálni, és egyre több jelentősége van életemben az állatok közelségének. Az állatokkal való kapcsolatom ma sokkal valódibb, mint korábban, elmúltak a félelmeim vagy viszolygásaim a hüllőktől, pókoktól, tengeri lényektől. Ennek az a titka, hogy volt alkalmam sokáig nézni őket, egészen addig, míg már nem is tűntek furcsának. Már nem zavar ha gyíkok vannak a szobámban vagy békák másznak a falon. A mezei barna kígyók sem hoznak rám szívbajt. A pókokkal is meg lehet barátkozni. Az lettem, aki figyel az állatokra és már nem tart nagyon attól, akit nem ismer. Az lettem, akit a tengeralatti világ felfedezése izgalommal tölt el a korábbi félelmeket felváltva.

pókica1

Megtapasztaltam és örökké szóló tanítást kaptam arról, hogy a táplálkozásom megváltozása a gondolataimat és az egész életérzésemet megváltoztatja. Fényesebbnek érzem magam, mióta keleti koszton vagyok, liszt és fehér cukor nélkül minimális tejtermékek mellett. Az lettem, akinek már nem igénye a régi étkezési szokás, mert új alakult ki… magától. Az vagyok, akinek nincs szüksége cigarettára, mert magától elmúlt a késztetés. Az vagyok, aki nem hord már magassarkú cipőt, akinek nincs szüksége sminkre, aki csak egy kendőt köt magára és mezítláb érzi jól magát.

Talán gyerekkoromban voltam annyira közel saját természetemhez, mint most. Jó érzés volt kilépni az európai világból és keretek közül, a természetközeli élet felerősítette ösztöneimet, bátrabbá, igazabbá tett.

De mindez még mindig csak az önmegtapasztalás felszíne. Balin mintha örökösen egy módosult tudatállapotban lennék, ahol az elmém más információk fogadására specializálná magát, mint amelyek otthon értek el. A külső történések jelentőségének csökkenésével belső csatornák nyíltak meg és váltak fogadóképessé.

Úgy érzem, az Égi és Földi dimenzió most összeér bennem… átjáró vagyok a kettő között. Ennyit elég tudni és érezni. Az utam nem kívül van most, hanem belül zajlik. Úton vagyok, ami visz valahová, bízom abban, hogy az út a talpam alá kanyarodik, ahogy visz a flow, én pedig próbálok benne maradni az áramlásban –  de ez már Bali újabb tanítása.

vízben1

Maradok még

 

Ég esőként ömlik körém,
Pára pajkosan hajamba bújik,
Pillámra gördül kis csöppként,

Majd a földre hullva tóvá múlik.

 

Tenger csöppek tükrében Ég,

Mint bennem elmosódó eredet,

Távolmúltból üzenetképp

Őrzöm az arcokat és helyeket.

 

Mélyben rejlő öreg erdő

Patakok földjére vezetett el,

Lelkem taván tükröződő

Égküldte jel, csillagüzenettel.

 

Idegen ismerős érzés

Egybecseng bennem itt Ég és a Föld,

Mi a következő lépés?

Utam mutatja a Kék és a Zöld.

 

Kategória: Amit Bali tanít, Lélek | Címke: , , , | 2 hozzászólás

Étel-öröm

Amikor valaki először kerül szemtől-szembe egy  indonéz étlappal, nem könnyű kiválasztani kedvenc ételeit előzetes ismeretek nélkül. Ha ma ajánlhatnék olyan indonéz ételeket  a két évvel ezelőtti Balira érkező önmagamnak, amiket szeretni fogok, akkor most ezt a blogbejegyzésemet kíváncsian olvasnám.

Amikor egyik napról a másikra gyökeresen megváltozik az életünk környezete és ezáltal az étrendünk is, akkor  jeleket küld a testünk és elmondja, tetszik-e neki a változás vagy sem.  Voltak aggályaim az indonéz ételekkel, hogy majd túl fűszeres lesz és vajon elég higiénikusak-e a körülmények, iható-e a pohár víz, amit elém tesznek… és a jég az üdítőben? Vajon könnyen átállok-e majd a másfajta ételekre? Találkozom-e egzotikus kórokozókkal és be kéne-e oltatni magamat valami ellen? Mindezek az aggályaim alaptalannak bizonyultak, nem oltattam be végül magam, és hálistennek nem is volt eddig semmi probléma az egészségemmel (de azt ajánlom, ne ebből induljatok ki, érezzétek meg hogy a testetek, immunrendszeretek hogy áll). Már több, mint két év telt el azóta, hogy először Balira jöttem, egyetlen egyszer találkoztam egy romlott tofuval. Már késő volt rájönni, hogy nem egzotikus íz az, ami olyan szokatlan. De ezt leszámítva  nincsenek rossz tapasztalataim az olcsó warungokkal sem, SŐT, sokszor ezekben kaphatók a legízletesebb indonéz ételek!

padang foodjamu

Az utcai bakso (hús vagy halgolyó) árusoktól eltekintve valamennyi étkezési lehetőséget megtapasztaltam. A piacokon nem árt kérni az őrangyalaink navigálását, de még ilyen helyeken is rendben volt az étel. Ha már úgy is a piacon vagyunk, és aggódunk az egészségünk miatt, akkor érdemes beszerezni néhány fajta jamu-t (tradicionális gyógynövény ital). A jamu-kultúra olyan, mint egy önálló művészeti ág, a színes levek jót tesznek az egészségünknek. Állítólag főleg  a húsokkal érdemes vigyázni, nagy melegben hűtő nélküli helyeken húst ne együnk. Mivel gyerekkorom óta nem rajongom a húsos  ételekért, így erről saját tapasztalataim nincsenek.

Visszatérve a testi jelzésekre, a két évvel ezelőtti szükségszerű étrendváltozás nálam azt eredményezte, hogy most már imádok enni, sorra tanulom főzni az indonéz fűszeres ételeket, és Makk Marcsival cimborálok. A zöldségek itt általában nincsenek teljesen megfőzve-sülve, lisztes ételt alig eszem, a rizs vette át a búza szerepét, többnyire kókuszolajjal készülnek az ételek, amiket fogyasztok, barna pálmacukorral ízesítem a kávémat. Mivel a szervezetem könnyebben feldolgozza az itteni ételeket, így több energiát érzek magamban. Balin könnyen elérhető a sea-food, akár pár száz forintból is ízletes halakat, rákokat ehetünk. Áldottak már ezek a bundába burkolt tintahalak (cumi-cumi) és a csípős-édes szószban fürdő garnélarákok (udang asam manis) is,  köszönet a kankong-nak is (a vizispenótnak), pompás ebéd volt ez a díszes társaság (áldott a kéz is, amely készítette).

lunch

Bali nem csak a finom, friss, fűszeres zöldség ételeket, halakat, herkentyűket kínálja tálcán, de a húsételeknek is hatalmas választéka van. Ezt nem részletezem, a hús témának itt a vége, fuss el véle, jaj, így végezte az aranyos kismalac,  akiből végül  a népszerű balinéz étel, babi guling lett ( nem műanyag, épp a sütőből tolták ki ).

 

babi guling

Ami egy ideig fel sem tűnt, hogy kiveszett az étrendemből a péksütemény. A péksütik Balin még nem szaporodtak el úgy, mint otthon. Erőfeszítést kell tenni, ha találni akarok minőségi pékséget. Ha hirtelen megéhezem  napközben, akkor gyömbéres- kókuszos sajtolt magvakat, trópusi gyümölcsöket vagy zöld kókuszt eszem-iszom.

kakaóbabA másik kedvenc csemegém a nyers kakaóbab, ami olyan ízű, mint a csoki, csak nem édes. Viszont szuperétel, remek antioxidáns.

A tejtermékek szinte teljesen hiányoznak az itteni étrendből. Az itteni tehenek nem tejelnek csak a bocinak, és a helyi emberek enzimjei sem boldogulnak könnyen a tejtermékekkel.  Magyarországon viszont nagyrészt finom sajtokon és tejtermékeken éltem, ezeket most hiányolom, talán ösztönösen is eszem több halat, hogy a fehérjét pótolja a szervezetem. A sajt errefelé nagyon drága mulatság, mint ahogy a borok vagy az olívabogyó is – ezzel  ez a trió is kihullott az életemből.  És mi van ezek helyett? Bemutatom nektek a tradicionális indonéz étel-kedvenceimet, amiket már magam is elkészítek, miután elmentem egy főzőiskolába.

Az indonéz konyhaművészet a világ egyik legszínesebb konyhaművészete, nem csak sokfélesége miatt, de a fűszerek és egyéb alapanyagok színkavalkádja miatt is az ételek készítése maga művészet, melyben meghatározó szerepet kapnak a helyi gyógynövények és fűszerek. Van olyan receptem, amibe 10 chilit kéne beletenni (pedig ha 2-őt teszek, már akkor is lángol a tűz benne). Az itt használt fűszerek-gyógynövények nagy részét nem ismertem korábban. Több tradicionális étel elkészítéséhez is használnak például egy sárga színű alapszószt (base gede bumbu kuning). A balinéz szósz ízét semmi olyanhoz nem tudom hasonlítani, amit korábban ismertem.konyhalány

Tradicionálisan egy mozsárszerű kőedényben kell összezúzni a hozzávalókat, gazdag, komplex ízvilágot ad az ételeknek. Ilyet otthon nehéz lenne készíteni, csak felsorolom az összetevőit: shallot hagyma, fokhagyma, lesser galangal, gyömbér, tumeric, chili, banhulfa, macadamia mag, feketebors, szegfűszeg, szerecsendió, pálmacukor, balinéz citromfű, salam levél, rákpaszta, kókusz olaj (igazi kókuszillatú). Ezt használják például a curry félékbe, ebbe a tofus zöldség curry-ben is van.

curry

 

Ahány ház, annyiféle módon készítik el nagy kedvencemet, a gado-gadot, blansírozott zöldségeket öntik nyakon a jellegzetes mogyorószósszal. A mogyorószósz alapja a nálunk is ismert földimogyoróhoz hasonló héjastól leturmixolva. Ha jól van elkészítve, ez isteni finom.

gado-gado

Ez is jellegzetes balinéz étel: kókusz és kígyóbab saláta, a jukut urabJukut Urab

Pepes IkanTipikus indonéz étel, a Pepes Ikan is nagy kedvenc: banánlevélben párolt hal (itt tonhal).gőzölőedény A fűszereket és a halat banánlevélbe csomagolják és speciális gőzölő edényben párolják addig, amíg olyan omlós nem lesz, hogy szétolvad a szánkban, a fűszerek pedig belegőzölődnek a halba.

A Nasi Goreng-ről (Sült zöldséges/rákos/csirkés rizsről ) már volt szó korábbi blogbejegyzésemben, reggelire, ebédre, vacsorára is fogyaszthatjuk. Két egyforma ízűvel még nem találkoztam. Kedvenc warungomban meg szokták kérdezni, hogy hány chilivel kérem. Van, aki 5 chilit tesz egy tál rizsbe… én csak kettőt.

Végül ajánlom még nagy kedvenceimet a tempe manis pedast és a tempe sate-t. A tempe fermentált szójababsajt, kókuszolajban sütik ki például kis hasábokban, és előzőt édes chilis szója szósszal és fűszerekkel sütik össze, utóbbit nyársra húzzák zöldségekkel és a mogyorószószba mártogatva ehetjük meg rizs kíséretében… hetente egyszer biztos ilyet készítek. tempe manis

tempe satayA trópusi gyümölcsökről már írtam korábban itt, a gyümölcssaláták orgiájában minden időszakban biztosak lehetünk. Desszertnek és reggelinek éppúgy jó a gyümölcssali, mint a tradicionális édesség, a Black Rice Pudding (Bubur Pulut Hitam). Kókusztejjel absztrakt alkotást csöpögtetünk a tetejére, esetleg néhány szelet sült banánnal feldobhatjuk… ebből mindig sokat főzök, napokig eláll a hűtőben. A rizsnek magának van ilyen csokiszíne, nincs benne kakaó.

bubur A végére pedig legyen egy utolsó csoki-titok!!!

Miután jóllaktunk, miért ne lennénk még szépek is? Ez az élet, Babolcsai néni! Kenjünk az arcunkra még csoki pakolást is!

A helyi nőktől kaptam a fülest, a helyi drogériában bukkantam rá a csokipakolásra a helyi olcsó kozmetikumok között. Igaz, ez nem ehető, de az illata olyan finom, hogy éhesen nem ajánlatos felkenni. Közel 40 fokos hőségben (mint ami ma is volt) a vasárnapi ebéd megfőzése és elfogyasztása után a legjobb, ha csoki pakolással az arcunkon sziesztázunk, garantáltan édes álmunk lesz! Felébredve pedig úgy fogunk kinézni, mint egy absztrakt festmény. Így lehet a konyhaművészetről a képzőművészetre finoman áthangolódni.

természet alkotása 1

Kategória: Élet, Étel | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése