Illatos füst

 

Ha volna egy mondat, amely tömören és lényegében kifejezi az életfilozófiát Balin (melyet sajátomnak is érzek),  talán ez lenne: „Az élet ünnep.”  Vagy talán ez: „Az életünk egy felajánlás”. Bali neve is magában hordozza mindkettőt. Úgy tartják, hogy a “wali” ősi szanszkrit szóból ered Bali neve, mely rituálét, szent rítust/táncot jelent,  mint egy ünnepi felajánlás, másrészt „bali” a helyi nyelven arra is utal, hogy belső, belül lévő, beavatott.

Az ideérkező látogatóknak az elsők között tűnnek fel a bejáratok elé vagy oltárokra, autók ablakába, útkereszteződésekbe helyezett  virágszirmokkal teli kosárkák (canang sari), melyekben egy kis rizs és általában bétel/dohány is található. Balinak nem csak a nevében van elrejtve a belülről jövő rituálé. Ezek a kosárkák ajándékok, felajánlások.

Amíg a kosárkákra helyezett füstölő ég, addig szent és érinthetetlen a felajánlás – egy másik dimenzióval való kapcsolatteremtés kelléke. Az eredeti szándék hálás üzenet a láthatatlan világnak: hiszek benned és elismerlek, neked készítettem ezt az ajándékot.

Attól függően, hogy a földön vagy magasabban találjuk a kosárkát, az alsó vagy a felső világnak szánták. Előzőnek néha még cigit, cukorkát is tesznek bele, vagy meglocsolhatják kávéval, rizsborral (brem) is a földre helyezett felajánlást.  Így teremti meg a felajánlás az egyensúlyt alsó és felső világ között: nem csak az isteni világ, de a démoni birodalom is kap tiszteletet.

Balin a füstölőgyújtás egy természetes mindennapos szokás, amely nem maradhat el. A füstölgő pálcika eredetileg annak jele, hogy az ember kapcsolódni szeretne az isteni világgal. A szakrális célból előidézett füsttel együtt a lélek felfelé törekszik.  Az ünneppel vagy  rituáléval, belső elcsendesedéssel, az elme fókuszáltságával, az imával együtt járó felszálló, finom illatú füst annak szimbóluma, hogy  az ember lelke is  törekszik a magasabb régiókba, a földi, materiális világon túli szférákba. A magasabb dimenziók lakói talán pontosan értik ezeket a füstjeleket – emberek a Földön azt üzenik, hogy bár testbe vannak zárva, bár látni sem látják a földöntúlit, de mégis érzik, hiszik, tudják létezését. Az isteni világnak talán nagyon is sokat számít, hogy emberek hisznek bennük. Mi emberek, magunk is pontosan érezzük, hogy ki az, aki valódi láthatatlan lényünket és szentségünket is érzékeli, tiszteli.

A rituálékkal együtt járó illatos füst már ősidőktől fogva annak jele, hogy az ember kapcsolódik a materiális világon túli transzcendens világhoz, a mindennapokon túli emelkedettebb lelki állapothoz az illatos füst segítségét kéri. Talán nincs is olyan kultúra, amely ne használta volna a füstöt rituális célokra. Az indiánok pipaszertartása, de akár a szertartásos halottégetés hátterében is az egyik fő motívum a füsttel együtt emelkedő lélek, a kapcsolatteremtés csatornájának ideája.

Számomra kétségtelen, hogy Bali egyik tudattalanul is ható vonzerői azok a különleges illatok, melyeket a füst közvetít és hatással vannak az elmére is.  Azt nem mondom, hogy minden füst kellemes itt, a szemétégetés és a kipufogók füstje is mindennapos. Nagy a népsűrűség a szigeten és minél sűrűbben lakott egy rész, annál sűrűbb, elhasználtabb a levegő Balin is. Mégis szinte felüdülés, amikor egy-egy forgalmas részen is áttör a piszkos füstön valami éteri illat, mint egy csöppnyi emlékeztető:  lehet kapcsolódni valami máshoz, mint ami körülvesz.

A napokban Amedbe motoroztam Ubudból (kb. 80 km) és egy idő után az út során érő illatokra kezdtem figyelni. Átlagos nap volt, de három ceremónia is volt útközben, többször szemtanúja voltam felajánlás elhelyezésének, ünnepi menet állított meg.  Mélyen, ösztönösen belélegeztem az aromás füstöt, ahogy elhaladtam házak, templomok mellett… ami persze keveredett az utak forgalma miatti füstszennyeződéssel. Mégis jó volt tudni… a közelben éppen a békére és az egyensúlyra törekednek. Mert a füstölőgyújtás itt ezt jelenti, még ha talán sokan nincsenek is tudatában akkor, mikor meggyújtják.

A virágokból, gyógynövényekből és fűszerekből készült helyi füstölő (dupa)  illata azonban megalapozza a Bali-feelinget. Ilyen illat csak ezen a szigeten van és tudom, bármerre is visz a sorsom később, amikor Balira gondolok, illatok is társulnak majd az emlékekhez.

Eszembe jut a szegfűszeges-édes cigaretta illata is, amely szinte illatos és ehhez hasonlót sem éreztem máshol. Az első hónapokban magam is kipróbáltam, olyan vonzó illata van a szegfűszeges cigarettának! Ám mégsem  ajánlom senkinek, az európai erősebb cigarettákhoz képest is hatalmas a kátránytartalmuk, minek szennyeznénk durván a tüdőt? Mégis nagyon sokan szívják errefelé, főleg férfiak. Talán a cigaretta füstjében is lehet valami bujkáló törekvés a „feljebb emelkedésre”, az elme jobb állapotára. Úgy is van a köztudatban, hogy a cigaretta egyfajta pótszer.  Akár még kis rituálénak is nevezhető, ahogyan egy dohányos előveszi, esetleg megsodorja, meggyújtja a cigit, belélegzi a füstöt arra várva, hogy valamiféle belső élményt, például megnyugvást, pillanatnyi jó érzést, tisztább gondolatokat, netán inspirációt kapjon a cigarettától.

Ám a különbség a kétfajta illatos füst és rituálé között hatalmas.

David Metcalf fotója

A szakrális célból keletkezett füstnek szent ideje (ünnep jellegű ideje) és szent tere (szakrális erőtere) van, valódi spirituális törekvés áll a hátterében. Egy meditációhoz vagy egy egyperces kis rítushoz gyújtott füstölő füstjének is van szent tere és ideje, ha a lelkünk emelkedésének érdekében gyújtjuk.    Nem csak a füst a lényeg, hanem maga a szertartás is, a belső fókuszált törekvés, amikor magunk tesszük ünneppé a hétköznap idejét, a füst pedig szimbolikusan vagy valóságosan összekapcsolhatja a saját törekvésünket egy rajtunk túli dimenzióval. Ez a belülről jövő  kapcsolódási vagy tisztulási szándék a lényeges elem, amelyet a füst megsegíthet. A „szent füst” nemes gyógynövények és füvek, fűszerek, magvak, virágszirmok és illatos olajok égetéséből keletkezik és különleges hatással lehet az elménkre. Balin eszméltem rá, hogy az ilyen “szent füst” mennyire ősi kísérője a rítusoknak, mely hozzásegít az isteni világhoz való kapcsolódáshoz.

A cigaretta füstnek, a dohányfüstnek általában nincs szent tere (egyre több helyen el is veszik tőle a teret) és szent ideje sem. Ha pillanatnyilag nyugtatóan vagy épp stimulálóan is hathat egy szál cigaretta, az nagyrészt fiziológiai hatások miatt történik, nem pedig azért mert az elménket mi magunk állítottuk magasabb frekvenciára. A cigarettától várunk valami hatást, nem is tudni miért jó, csak jó, még akkor is, ha tudjuk, hogy nem jó. Mivel magam is szívtam cigarettát régebben (és évente pár szálat még mindig el tudok szívni), megosztom veletek szubjektív felismerésemet:

Úgy tapasztaltam, minél többet meditáltam, annál inkább kiégett belőlem a cigarettázás vágya. Nem mondom, hogy csak a meditáción múlik… de a rendszeres meditációimhoz gyújtott füstölő talán egy-egy cigarettát lőtt ki az életemből … a cigi gyújtás füstölőgyújtássá transzformálódott a meditációk során.

A meditációimat annak érdekében ajánlom fel mindig, hogy kapcsolódjam azzal, ahol a békét érzem. Úgy tapasztalom, hogy a rendszeres, hosszú távon végzett meditáció nagyon is összefügg a káros, lehúzó dolgok elengedésével és az elme frekvenciájának magasabb fokozatra kapcsolásával. Megalkothatjuk magunknak is a szent teret és szent időt – csak füstölőt kell gyújtani (vagy anélkül) és meditálni rendszeresen! A többit pedig intézik fentről…

Reklámok
Kategória: Amit Bali tanít, Ünnepek, szertartások, Lélek, Uncategorized
Címke: , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s