Hogy mit eszek Balin?

Nem csak Édesanyám megnyugtatása miatt, de muszáj néhány szót ejtenem az itteni ételekről. Egészen biztos vagyok abban, hogy az itteni étkezés is hozzájárul ahhoz, hogy Csodaországban érzem magam. Ha akarnék, itt is tudnék európai kajákat enni, de nem akarok. Egyrészt azokat már ismerem, másrészt azok mindig nagy csalódást okoztak itt. Indonéziában nem érdemes pl. pizzát vagy olasz ételt enni, mert nem finom. Itt Nasi Goreng-et (rizses-zöldséges-szójaszószos egytálételt csirkefalatokkal vagy garnélarákkal  összesütve, tetején tükörtojással), saté-t (fűszeres húsos vagy halas nyársat), tengeri herkenytűket, organikus bioételeket, trópusi gyümölcssalátákat, lassi-kat (frissen turmixolt joghurtos gyümölcsitalokat), curry-ket (mindent bele zöldséges-tésztás stb. fűszeres főzelékleves), és minden olyasmit érdemes enni, ami indonéz étel.  Ezek többsége nagyon-nagyon finom (szerintem)! A vegetáriánusok Mekkája található itt – én nem vagyok az, csak gyerekkorom óta nem szeretek húst enni.  Még a desszertek között is sok egészségeset találtam … bár azok nem annyira finomak, mint amik hizlalóak.

Kezdjük a végén, ha már a desszertnél tartottam. Itt megszokott dolog, hogy desszert van reggelire, pl. a híres banana pancake (kókusztejből készült banános palacsintalepény) vagy black rice pudding (fekete babbal és kókusszal kókusztejben főzött vaníliás rizs puding). Ezekről most leálltam, mert sikerült felszednem egy-két kilót. Szinte minden nap ezt reggeliztem idáig, és függő lettem tőlük.

banános palacsinta, watermelon juice

De azért is veszélyes ez a fajta reggeli, mert nehéz letornázni a kalóriákat, sportolásra alig találtam lehetőséget. Hiába hoztam futófelszerelést, olyan zsúfoltak az utak, olyan nagy a népsűrűség, hogy kellemetlen a futás (ráadásul most is 30 fok van és nagy a pára). Én élvezetből szeretek sportolni, lehetőleg nem kínzom magam, és megfigyeltem, hogy a testem is sokkal könnyebben alakul, ha jól bánok vele. A rizsföldeken szintén majdnem lehetetlen futni, és nincsenek sportpályák vagy parkok sem. Mindenhol laknak, tíz méterenként kutyák fekszenek az úton (na jó, néha futnak is… néhány futóbolond után). Talán a jóga és a tánc helyettesítheti itt a sportokat, és a reggeli séták távját megnöveltem a palacsintás reggelim rovására. Visszatérve az ételekhez, számomra nagy meglepetést okoztak például az itteni gyümölcsök. Virtuális ízelítőül néhány gyümölcs (közel sem teljes a lista), amelyeket gyakran eszem, és számomra újdonságot jelentettek:

kalapos kókuszos 2

Az egyik kedvencem a fiatal kókusz. A kókuszról egész más elképzeléseim voltak, mint amit tapasztalok. Itt épp kókuszvizet iszom, ami a kókusz belsejében rejtőzködik. Az íze fanyar-édeskés, sűrűbb a víznél és egyáltalán nincs kókusz zamata. Miután megisszuk a levét, kanállal kikaparhatjuk a falára lerakódott kocsonyás anyagot, ami olyan, mint valami zselé. Állítólag ez olyan egészséges, hogy már önmagában ennek fogyasztása erősíti az immunrendszert. Sokféle kókusszal találkozom, amelyeket itt orvosságként is használnak.

Az asztalon még mangót és a szalakka pálma gyümölcsét láthatjátok, aminek a héja olyan, mint a kígyópikkely. Ennek a ropogós, zamatos, fokhagymagerezd kinézetű gyümölcsnek az ízét semmihez sem tudom hasonlítani, de ha mégis, akkor szerintem alma, ananász és eper keveréke. A mangó pedig egy nagyon-nagyon-nagyon finom gyümölcs, egészen más, mint amit a Tesco-ban lehet kapni. Itt láthatjátok, hogy mi fán terem:

mangófa

A papaya a következő kedvencem, amit először nem bírtam megenni, olyan furcsa mellékízt éreztem (szerintem kacsaszagú volt 🙂 ), de most már nem telik el nap, hogy ne ennék ilyen gyümölcsöt, és nem érzem a szagot.

papaja

Kissé bizarr, amikor az ember a szájába veszi ezt a magos kocsonyás gyümölcsöt, de az íze olyan, hogy szenvedélyes szerelembe lehet vele esni. Ez a Passion fruit (passio gyümölcs, keresztény szerzetesek nevezték el így). Nagyon sok értékes vitamint tartalmaz, a maracuya-hoz hasonlít, amit idáig csak a fagylaltozókból ismertem.

passion fruit

Nagyon gyakran eszem Sárkány gyümölcsöt (dragon fruit), ami kaktusznak a termése. Még jó, hogy idejében megtudtam, hogy ettől a gyümölcstől pirosat pisilünk, különben szívbajt kapok, mert ez így igaz! 🙂 Majdnem olyan sok leve van, mint a dinnyének.

dragon fruit

Épp a napokban próbáltam megenni a gyümölcsök királyát: a duriánt. Ezt nem tudjátok elképzelni! Kívülről úgy néz, ki, mint egy nagy süni, és akkor jó, ha el kezd repedezni, onnantól viszont bűzlik a dolog. Mintha egy kis alien jönne ki a tüskék közül, és a szagáról is könnyen szörnyek juthatnak eszünkbe… vagy bűzös borz… vagy  szennyvíz. A hotelekben és tömegközlekedésben például tilos ilyet a szatyrunkban rejtegetni. Úgy is lebuknánk! Ha le tudjuk győzni a szag keltette émelyítő érzést, akkor a következő meglepetés akkor jön, mikor a szánkba kerül a gyümölcs. A húsa olyan állagú, mint a francia krémes. Egy nagy magról kell leszopogatni a finomságot, és a szánkban már a záptojás mellett egyéb ízeket s fel tudunk fedezni. A büdös sajt kedvelőinek biztos bejön ez a gyümölcs, meg kell tanulni szeretni a duriánt, aztán már nagyon finom.

durián 2 durian 1

Először azt hittem, hogy licsi, de közel sem annyira finom a rambután. Hamis licsinek is hívják ezt a szőrös-borzas gyümölcsöt, csoda jól néz ki, de az izgalmas külső keltette kíváncsiságomat enyhe csalódás követte, mert a zamata alulmarad a külsőhöz képest. De azért elég gyakran fogyasztom, mert tetszik.

rambutan rambutan 2

Ez az uborka-dinnye-kiwi-alma-avokádó ízű gyümölcs furcsa nekem, de állítólag alacsony vérnyomásra nagyon jó, ráadásul ez is tetszik. A melody fruit is belekerül időnként a gyümölcssalátámba:

melody fruit

A duriánhoz nagyon hasonló kinézetre a jackfruit, ami a kenyérfa fajtákból való, és egész más ízű és illatú, mint a durián. Ez a legnagyobb méretű fán termő gyümölcs, de érdemes óvatosan elhaladni alatta, súlya több kiló. Néha nagy puffanásokat lehet hallani, ilyenkor vagy a jackfruit vagy egy nagy kókusz pottyan le … néha épp a hátam mögött. Ezt sem tudom semmihez sem hasonlítani, de szerintem finom, részetek legyen benne!

mangka, jackfuit

Az ananászt mindenki ismerheti a Tescóból, de az itteni ananász kissé eltérő ízű. Szerintem a konzerv ananász finomabb, mint az igazi, azok a jó kis ízfokozók azért tudják, mitől döglik a légy! A meglepő számomra az volt, hogy az ananász a földön és nem fán terem, és új korában egészen lila színű, csak később, leszedés után sárgul be.

Ananász 3

Következzen nagy kedvencem, a mangosztán! Ennek ízét talán a finom barackhoz hasonlítanám, bár mégis egész más. Az a hír járja, hogy a mangosztán antioxidáns hatású, és megelőzi a rákot … mármint nem ezután következik a rák, hanem a rák nem következik be, ha valaki sok ilyet eszik. Megnéztem a rákbetegségek előfordulásának statisztikáit, és Indonéziát nem találtam meg az első 60 ország között (Magyarország világviszonylatban a 15. helyen áll legjobb tudomásom szerint).

mangosztán

Ami tény: tömegével van itt lehetőség olyan ételek fogyasztására, amelyek a rákmegelőzés szempontjából, és egyáltalán egészség szempontjából áldásosak. Például a keserű dinnye is itt terem, ami sokféle ételben megtalálható. A tüskés uborkának kinéző gyümölcs rákmegelőző hatásáról híres errefelé. Komolyan mondom, ha valaki fél a ráktól, költözzön Balira! Vagy ha csak a szervezete öngyógyító erejét szeretné fokozni, próbáljon itt időzni kicsit! Sosem gondoltam volna én sem, hogy ez elérhető, ha másképp kezdek gondolkodni az életemről.

Ha már a ráknál tartok, nekem hálistennek elsőként a finom rákételek jutnak eszembe. Sokféle rákot ettem már, ez a kedvencem, de sajnos itt is aranyárban mérik, így nagyon ritkán jutok hozzá. Hát nem gusztusos?

Rák

Viszont nagyon szeretem a shrimpet is (garnélarák), ami olcsóbban elérhető. Amikor csak lehet, ilyet eszem. Itt épp egyik ebédemet láthatjátok: rizs, kukorica ropogós,  garnéla rák, és a kis kígyóknak látszó kompozíció nem más, mint angolnák tömege. Kicsit bizarr a látvány, a fejüket le is törtem, hogy ne lássam (bocsánat a fokozódó morbiditásért), de amúgy ropogós és finom. Néha be kell csukni a szemünket és úgy falatozni!

masakan padang kaja

Érdemes megmutatni, milyen  nagyszerűen megoldották itt keleten az ételek elvitelét. Ilyen banánlevél csomagolásban, vagy egyszerű papírban kapom az ételt műanyag dobozok helyett. Sok vendéglátóhelyen a tányér is csak egy fonott kosárka, amelyet pálmalevéllel bélelnek ki, amit aztán el lehet dobni, és nem kell mosogatni.

banánlevél csomagolás

Az itteni lokál kifőzdék többsége egyébként európából érkezők számára sokkoló és taszító. (Nem az éttermekről beszélek, amik fantasztikusan jól néznek ki és tiszták.) Néhány hetes bátorság gyűjtés után kipróbáltam, mit esznek a helyiek, és az ételeik finomak, még ha a kifőzdék látványa pánik szerű félelmet okoz is az ételmérgezés fennálló lehetősége miatt. A tisztaság nem az erőssége a helyi kultúrának, és a klíma is kedvez a baktériumoknak, de hozzá lehet immunizálódni. Nekem semmilyen problémám nem volt az ételekből „kifolyólag”. De sajnos épp itt Ubudban néhány hete két fiatalembernek nagy balszerencséje volt, belehaltak az ételmérgezésbe. Azzal nyugtatom magam, hogy ők biztosan valami szörnyű helyen ettek, vagy nem volt biztosításuk és nem mentek orvoshoz. Muszáj objektívnek lennem, nem szeretnék hamis képet festeni Baliról, az Árnyoldal is létezik, nem csak a Szépség.

A helyiek sütötte kukoricát sokszor kipróbáltam, nagyon finom! Látszatra ugyanolyan, de mégis más ízű, mint az otthoni grillezett kukorica.

Tengeri

Néhány érdekesség még, ami számomra legalábbis újdonság itt. Most már tudom, hogy a kakaó így néz ki:

kakaó

A kávé pedig így:

kávé 2

Kipróbáltam a világ legdrágább kávéjának tartott Kopi Luwak-ot. Egy kis bundás jószág, a cibetmacska megdézsmálja a kávéültetvényt, majd ürít. A bogyókat szépen összeszedik a szüretelők, megmossák, és a kávészemeket megpörkölik, majd megőrlik, és ilyen kis főzőkben lepárolják. Az ínyencek sok pénzt kifizetnek azért, hogy megihassák. Nem mondom, jó ízű, de ittam már jobbat is, olcsóbban. A Bali Kopi (helyi kávé) viszont majdnem ihatatlan volt először, mostanra már ez is megy. Sok dolog az életben szokás kérdése, és kifejezetten üdítő, amikor másképp kezdünk el élni, mint ahogyan addig.

Kopi Luwak 3

Még nagyon sok eltérés van, ami az étkezéssel kapcsolatos, például, hogy itt a péksüteményeket vadászni kell, mert nem lehet a boltban kapni (van valami utánzat, de azt senkinek sem ajánlom). Nagyon kevés sajt és tejtermék van, a helyiek szervezete érzékeny a tejre. Főleg szójatejet vagy rizstejet iszom. Az a megérzésem, hogy nekem is jobb így, bár otthon nagyon szerettem a tejet.

A tájékozatlan, de alkoholt előszeretettel fogyasztó turisták nagy csalódása Bali. Majdnem minden alkohol importból származik, és még a gyenge minőség is nagyon drága. Én például nem tudok megfizetni egy üveg jó bort, sok ezer forint lenne a már iható bor. Itt nincs ugyanis szőlőtermelés. Az Agung hegyen terem ugyan valamennyi szőlő, de megkóstoltam, és az nem az. Nem csoda, hogy a helyi bor csapnivaló. Egyedül a rizsbort érdemes fogyasztani, ami olyan, mint egy alkoholos limonádé, tényleg finom. A sör fogalma itt egyszerű: Bintang – csak egy kicsit bitang! 🙂 Jéghidegen iható. A legjobb, ha nem iszunk alkoholt Balin, hanem sokat meditálunk, egészségeset eszünk, jógázunk, és a megvilágosodás felé vezető úton haladva spirituális élményeinket azzal koronázzuk meg, hogy rászokunk a virágevésre. Annyira vicces, nagyon jó móka! 🙂

virágevős

Sokféle virág ehető és egészséges, amiről otthon nem is tudunk, mert nincs benne a virágképünkben! 🙂  Kicsit tartok tőle, hogy a magyarországi landolásom Bali után rázós lesz, már biztos dúlnak a választási kampányok…. jaj!!! Remélem nem néztek sokat tévét, nemsokára nyílnak a virágok, egyétek meg őket és legyetek boldogok Ti is!

Reklámok
Kategória: Élet, Étel
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

4 hozzászólás a(z) Hogy mit eszek Balin? bejegyzéshez

  1. Flögi szerint:

    Nagyon szépek a képek, érdekes a bejegyzés. Pár gyömölcsöt nem is ismerek. Arról a bűzösről már hallottam, hogy valaki a repülőn hozta haza hátizsákban és minden bűzölgött. 🙂 A mangó a trópusi tájakon valóban hihetetlenül édes, zamatos és lédús. Az ananászon csodálkozom, hogy a konzerveset jobban szereted. Mi pont tegnap ettünk meg egy hatalmas ananászt, Costa Ricából hozták, édes, zaftos és szerintem százszor finomabb, mint a konzerves. De életünk legjobb ananászait Mauritiuson ettük, amik kicsik, és szintén nagyon édesek és ízletesek. puszi, Andi

  2. manioka13 szerint:

    Igazad lehet Andi, azt mondják az itt több éve élők, hogy a gyümölcsök közül pl. az ananász nem itt a legjobb. Állítólag Thaiföldön sokkal édesebb a gyümölcsök nagy része. Ott még nem jártam, de most már kezd izgatni 🙂 A banánról is megváltozott itt a véleményem, hisz nem tudtam, hogy rengeteg fajtája létezik, és különböző ízűek. Nagyon felszabadító amikor a világról alkotott elképzelésünk tágul, és ezzel együtt a tudatunk is. Megértem, hogy miért tartod életed értelmének az utazást! Kíváncsi vagyok, mi a következő tervetek? 🙂

  3. sebestenyaniko szerint:

    Jaj Te Drága! Köszönöm a sok szép fényképet, vidámságot! Pusz! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s