Az ALKOTÁSban rejlő erő

Balit továbbra is misztikus és varázslatos helynek érzem, amely nem csak a szépségnek és töltődésnek, de az emberek transzformációjának is egy speciális helye a Földön. A világ minden részéről találok embereket, akik rövidebb-hosszabb ideig itt élnek, vagy folyamatosan visszatérnek. Olyan ez a hely, mint egy átjáró a világok között… mindenféle értelemben. Nem én vagyok itt az egyedüli, aki egyszer csak bizonyosan érezte, ide kellett jönnie. Mintha időzített mágneses ereje lenne a szigetnek, egyszer csak vonzani, hívni kezd embereket.

water temple

Már nem emlékszem, Carl Jung melyik könyvében olvastam azt, hogy ha a saját ismeretlen részed (tudattalanod) megismerésének útján jársz, akkor ez fogja irányítani az életed, és úgy fogod hívni: SORS. Mondhatnám, hogy ez a tudattalanomból feltörő erő hozott engem Balira, ahol olyan érzés lenni, mintha egy történetet élnék meg, melyet ismerek, szeretek, de valahogy mégsem emlékszem, hogy van tovább. Kicsit a spontán alkotáshoz hasonló a folyamat: inspiráció és öröm ébred az alkotáshoz, elkezdi az ember, érzi, sejti, abbahagyja, figyeli, folytatja, belemélyed, elkapja az áramlat és viszi, miközben tisztul, majd rácsodálkozik az alkotására: „jé, fogalmam sem volt, hogy ezt fogom alkotni, de fantasztikus, ahogy kialakult a kép!” Maga az alkotási folyamat az igazán izgalmas, amelyről nehéz, de érdemes beszélni. Épp ezért ne is úgy nézzétek az alkotásaimat, hogy tehetséges művész vagyok-e vagy sem. Azt szeretném megosztani veletek, amit Ti is kipróbálhattok, és magatok is felfedezhetitek az alkotásban rejlő varázserőt, amit az életetek alakításában is kamatoztatni lehet.

Az életünk is lehet olyan, mint az alkotás folyamata. Ez akkor van így, ha nem előre meghatározott programok, belénk döngölt sémák és a világ elvárásai szerint élünk, hanem saját belső örömünkből fakadó utakat találunk.  Bátorság is kell az efféle alkotáshoz, fontos, hogy bízzunk és higgyünk a folyamatban, de ez azért mégsem olyan nehéz, mert belül érezzük, valami fontos, izgalmas folyamatban vagyunk benne. Az alkotás minden pillanata intenzív jelenlét, folyamatos tudattalan döntések, intuitív megérzések sorozata, így tudok olyan kincseket felhozni magamból, amihez tervek, szabályok, előírások szerint sosem jutnék el. Épp ettől nagyon valódi, energiával telített, őszinte, eredeti. Számomra nagy boldogság, ha ennek működését megmutathatom nektek… például magamon. 🙂 Bárki ugyanígy felfedezheti ezt az örömteli folyamatot önmagában is, néha csak egy kis segítség kell hozzá.

00 november tenger és hold

Ez a kép például úgy készült, hogy gőzöm sem volt, mit akarok kezdeni ezzel a nagy festővászonnal. Ha nem adja az ecsetet a kezembe Wayan Karja festőművész, és nem áll mellettem, nem húzza meg az első sávot, akkor talán el sem mertem volna kezdeni. Egyszerűen minden előzetes képzettség vagy instrukció nélkül, festenem „kellett” egy hatalmas vászonra, ismeretlen eszközökkel. Olyan izgalomban voltam a bizonytalanságtól, hogy arra sem emlékszem, miért épp sötétkék szín került elsőként a vászonra. A tudatos elmém tele volt görccsel: „hogy jövök én ahhoz, hogy egy ekkora vászonra fessek, hisz nem is tudok úgy festeni, mint akit már megillet egy ilyen méretű vászon; de hát még ki sem gondoltam, mit akarok festeni, el fogom rontani, jaj, ez így nem fog menni!” Tényleg be voltam tojva, de engem az ilyesmi inspirál, így hozzáfogtam. Nem is emlékszem arra sem, mikor kattant át és lépett háttérbe a tudatos elmém, és mikor kezdtem el felbátorodni. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy élvezem ezt a nagy bizonytalanságot, és elengedtem azt az érzést, hogy tétje van a dolognak. Igen, el is ronthatom, de ez a belülről jövő spontán energia, ami vezeti a kezemet akkor is hatalmas érzés! Napokig visszajártam a festményhez, megálltam előtte és elmerengtem… amikor úgy éreztem, akkor még dolgoztam rajta tovább. Egyszer csak elkészült, már nem éreztem késztetést a folytatáshoz.

Ekkor jött a következő meglepetés, miközben megbűvölve szemléltem saját alkotásomat. Nagyon erősen hatott rám a kép.  Egy 20 évvel ezelőtti álmom jutott intenzíven eszembe és muszáj volt tollat és papírt ragadnom, írnom kellett. Emlékszem, hogy ez az álmom megváltoztatta az élethez való viszonyomat, és most nagyon dobog a szívem, hogy megoszthatom veletek:

„Ki tudja, mióta úszott? Összefolyt az idő a hullámokkal és az ég  kékjével. Még sütött a Nap, amikor először azt érezte, fel kellene adni.  Egy kedves hangtalan sugallat kérte erre, de inkább teste minden erejét összeszedte, behunyta szemét és felküldött az égbe egy kétségbeesett fohászt. Továbbúszott a hullámok ringatásában, akik mintha akarata ellenére próbálták volna elhitetni vele, hogy elengedheti magát, most már megpihenhet, a tenger szelíden magába fogadja majd őt. A teste fáradt volt, elfogadta volna a tenger ajánlatát, de akarata még kitartott egy darabig….. Összefolyt az idő a hullámokkal……… körbefordult, talán tekintete megakad egy formában, amit meg lehetne fogni, amibe talán még lehetne kapaszkodni…. ám a végtelenség már nem kínált fel célt. Átadta magát az elkerülhetetlennek… Érezte, ahogyan a hullámok összecsapnak a feje felett…….  a vízen átszűrődő Napkorong távolodott …… Csodálkozott………..hát a hullámok alatt is lehet lélegezni……….miféle érzés ez? ………………….békés itt lent…….. az ott a testem?……. a sötét mélység felé süllyed …de az hogy lehet????? …………………………. hiszen én itt vagyok!!!!!!!!!!!! …………………………………………………………….…………………………………………… Ne felejtsd el, amire most rájöttél! – suttogta egy hang. – ÖRÖKKÉ LÉTEZEL!

A Hold találkozott még vele, folyosót nyitott neki az égbe. Mindent elengedett. Összefolyt a Tenger és az Ég, a hullámok táncoltak a sötéttel.”

istennő

Naphold sm

Komment nélkül még két hazai agyagművemet láthatjátok, melyek szintén úgy készültek, hogy a kezembe vettem az agyagot, és csak hagytam, segítettem, hogy azzá váljon, ami lenni akar. Nagyon jó érzés így alkotni. Az alkotási folyamat sokféle módon lehet jótékony hatással ránk, de szerintem az egyik legizgalmasabb benne az a folyamat, miközben  a belső világból teszünk valamit önmagunk számára láthatóvá, mely épp annyira valós, mint a külső világ. Aztán, hogy ezzel a találkozással mit kezdünk, az már egy másik kérdés.

Legközelebb megmutatom azokat az alkotásokat is, amiket sokkal tudatosabban, előre megfontolt szándékkal követtem el itt Balin.

Advertisements
Kategória: Amit Bali tanít
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s