Nincs Karácsony!

Különös érzés abba belegondolni, hogy mennyire más élet zajlik most otthon, mint itthon. Otthon a Karácsony körül forog most minden, itt Ubudban pedig nyoma sincs. Ezt egy kávézóban találtam, tehát az biztos, hogy ismerik a Karácsonyfát.karifaMostanra úgy érzem, több „Hon”-om is van, a hazám mindig is Magyarország marad.  De bizonyos kultúrákat, korokat, világokat, szellemiséget akkor is ismerősnek érezhetünk, ha nem abban a szellemiségben szocializálódtunk. Így vagyok én Balival, bár Washington DC-vel is így voltam, ahol szintén fél évet éltem. Bárhol is élek, egy idő után úgy érzem, MI EMBEREK NAGYON IS HASONLÓAK VAGYUNK! Az igaz, hogy ez a hasonlóság inkább a lelkünk mélyére vonatkozik, és nem feltétlenül a szemmel látható világra. Minél mélyebben ismerünk meg embereket, kultúrákat, annál inkább a részünkké válnak. A felszín, ami látszik, az lehet nagyon eltérő. Ilyen felszín például a bőr… milyen sok embernek számít a bőrszín! Vicces volt megtapasztalni, hogy az egyik kirándulóhelyen több keleti turista fotózkodott velem, mert különlegesnek láttak a bőrszínem, kinézetem miatt. Megtapasztalom Ubudban is, hogy a fehér bőröm miatt irigyelnek, annak ellenére, hogy ez nem az én érdemem (és még annak ellenére is, hogy elég barna vagyok mostanában). Ennek eddig csak az ellenkezőjét tapasztaltam, mikor pusztán a barnább bőrszín miatt embereket, sőt gyerekeket beskatulyáznak. Ismerős, igaz?  testvérkékItt a fehér bőrszín olyasmi, amire sokan vágyakoznak. Fiatalok fehér barátra, barátnőre szeretnének szert tenni, fehér bőrű kisbabáról álmodoznak. Nálunk barnító krémeket lehet kapni, itt viszont arra kell ügyelnem, hogy nehogy véletlenül fehérítő testápolót vásároljak, mert ebből van több. Engem megdöbbent az, hogy egy barna bőrű ember arra büszke, hogy fehér bőrű partnere van… hogy még mindig itt tart a világ!? Persze az is igaz, hogy mivel itt nagyon kevés helyi lakos mozdul ki a szigetről, így fehér embert a tv-ben látnak, vagy az idelátogatók személyében, így korlátozottak az ismereteik. Az alá-fölérendeltség egyébként itt erőteljes, még kasztrendszer is létezik… Ennek a képnek itt nincs köze a témához, de muszáj megmutatnom, hogy itt még a tyúkok is meditálnak, ez itt például több, mint 5 percig így ült.Buddha és a tyúkItteni életem során egyre inkább kirajzolódnak számomra a hazai és itteni világ hasonlóságai és különbözőségei is. Egyre nyilvánvalóbb az is, hogy mi emberek mennyire behatároljuk magunkat a kultúránk, vallásunk, szokásaink által, mely kialakít egyfajta gondolkodást, életvitelt, hagyományt, világnézetet.  Ez persze biztonságot, egyfajta igazodási rendszert ad, de ugyanakkor meg is köti és behatárolja a gondolkodást. Nem újdonság erre ráismerni, hisz eddig is tudtam, mégis valahogy itt megdöbbenek azon, hogy milyen fontos az, hogy más kultúrákat is megismerjünk, ne csak a sajátunkat … rossz esetben még azt sem. bali fotósokAzt látom, hogy ami az egyik országban elfogadhatatlan, az a másikban teljesen természetes és jól működhet. Jó példa erre az itteni közlekedés, amiről már többször is szót ejtettem. Ha elfelejtem az európai közlekedést és asszimilálódom, akkor része lehetek az itteni áramlásnak és nem esik bajom… sőt, élvezem is! Ha az Európában tanultak szerint fognám fel az itteni közlekedést, akkor az első héten balesetem lett volna.  Nálunk mit kapna egy apuka ezért? Itt Balin ez a természetes:apuka-gyerek motorozikVagy egy másik példa: Ha nem ragaszkodom a megszokott ízekhez, el tudom fogadni hüllők vagy egzotikusan nagy pókok látogatását is lakókörnyezetemben, ha belenyugszom, hogy itt a ruhák bepenészednek az ajtó nélküli szekrénybe is, és emiatt gyakrabban kell őket kimosni, akkor az elfogadást tanulom. Még a hüllőket is lehet szeretni! Ezt az egyméteres gyíkot például a barátomnak tartom, hetente többször meglátogat.nagygyíkRégen talán sikoltoztam volna egy ilyen állattól. De ma úgy vagyok vele, hogy el kezdem nézni, és minél több figyelmet adok neki, annál többet látok belőle, és lehetőséget kap arra, hogy megismerjem, megkedveljem. Így volt ezzel a gyíkkal is. Sokszor csak figyelmet kell adnunk másoknak, és ettől másképp kezdjük őket látni. Más kultúrák és világok megismerése azért is jó, hogy megértsük: Mindenkinek és mindennek joga van úgy léteznie, ahogy van, akkor is, ha mi másképp látjuk helyesnek!  Nem az a fontos, hogy a különbözőségünknél fogva a saját nézeteink igazát hangoztassuk, másokat kioktassunk vagy megítéljünk, hanem hogy egymást elfogadjuk, egymástól tanuljunk és kapcsolódási pontokat keressünk! Hisz mindenki a tanítónk valamilyen módon, akivel kapcsolatba kerülünk. Az állatok meg aztán végképp! 🙂 Ők is szeretni tanítanak minket.Bali dog, chickens and sweeping manNekem is ezt tanítja Bali ezerrel, és nem baj, ha nincs Karácsonyom, mert amiről a Karácsony szól, az itt rengeteg van! Szeretettel teli ünnepeket és sok pihenést, semittevést, lelassulást kívánok Nektek!durián fa

 

 

 

 

 

Reklámok
Kategória: Amit Bali tanít, Élet
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

6 hozzászólás a(z) Nincs Karácsony! bejegyzéshez

  1. Flögi szerint:

    Jajj, ez csodás bejegyzés! Mind a tartalma (mondanivaló) és a képek is, hihetetlenül jól elkapott, ritka pillanatok. Az a három, nem tudom, milyen származású ember, a saját népi öltözetében, de mint a karácsonyfa, úgy felaggatva a technikával, különös látvány. A gyík is nagyon szép, én szívesen nézegetném minden nap. Ez a bőrszíndolog is olyan fura… puszi, Andi

    • manioka13 szerint:

      A gyíkkal való barátságom sajnos még nem kölcsönös, elszalad, mikor közeledni kezdek.Köszönöm a szavaid! Te is csodás helyen jártál nemrég, bekukkantottam a blogodba, hamarosan elolvasom! Gyertek Balira is! 🙂 puszi

      • Flögi szerint:

        Bali is szóba jött valóban, jövő novemberre tervezünk nagyobb utazást, de már láttam több beszámolót is, és úgy érzem, nekem nem ad elég újat, nincs olyan sok szép tengerpart és a templomok meg nem annyira érdekelnek, így összességében sok másik trópusi hely van, amik sokkal jobban felizgatnak most éppen. Nehogy félreérts, Bali csodálatos hely, de nekem most sok másik hely van a fejemben, ami jobban izgat és Bali nem áll elsőként a listán. Nekem kell valami hatalmas plusz, lélegzetelállító környezet (partok, vuklánkráterek, hatalmas romterületek). Reunion vagy délkelet Ázsia játszanak most, de Afrika sem kizárt. Amúgy poénos lenne pont ott találkozni! A münchenes blogomban tegnap ajánlottam a blogodat, az utazósat olvasgatod, gondolom. puszi

      • manioka13 szerint:

        Ó, ne gondold, hogy nem adna újat. Itt is van csodás tengerpart, de abból már olyan sokat láttál! Amiért ide érdemes jönni, azt nehéz szavakba foglalni. Egyszerűen más tudatállapotba kerülsz. Ha a szemmel látható világot akarod fotózni, akkor lehet, hogy vannak szebb helyek, de ha a láthatatlan világot akarjátok megérezni, akkor ide gyertek! 🙂

  2. sebestenyaniko szerint:

    De jók a képeid! 🙂 Azok a férfiúemberek csoportképet készítettek, ugye? Nagyon jó! 🙂 És hát igen, a kulturák megismerése… Éljen az utazás, az értő megismerés… és a kulturális antropológia! 🙂 Köszönjük, hogy kint vagy, és veszed a fáradtsagot, hogy hazaírj! 🙂 Pusz! Anikó

    • manioka13 szerint:

      Köszönöm! 🙂 Azok a férfiúemberek (akik ugye balinézek, ha jól gondolom, bár lehet hogy “Jávaiak”) éppen japán turistákat fotóznak, akik később engem fotóztak le magukkal. Vicces volt 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s