Ubud, ahol élek (I.)

Többen kértétek, hogy mutassak valamit abból, ahol és ahogy élek. Nem könnyű kiválasztani, mit mutassak be, mert szinte minden más! Ubud a művészeti-kulturális élet központja Balin. Infókat sok helyről beszerezhettek, én inkább olyan szubjektív dolgokat emelek ki, amelyek engem megragadtak. Az első dolog, amit azonnal érzékeltem, hogy nagy energia rejlik ebben a városban (és egész Balin). Nem csak arra gondolok, hogy zajlik az élet, hanem egész másképp zajlik… mintha egy különleges tudatállapotba kerülne, aki a szigetre belép, szerintem mámoros hangulata van. Bele lehet szeretni azonnal.

Abban viszont fogadnék, hogy nem sok ilyen alkotásra inspiráló hely van a világon, mint Ubud! Mintha itt minden az alkotásról, az egészségmegőrzésről és a zenéről, táncról szólna! A balinéz táncok nagyon speciálisak, olyanfajta művészet, mely képzett táncosok dolga. Ami furcsa, hogy a hétköznapi emberek viszont egyáltalán nem táncolnak, csakis szertartásokon. A szórakozóhelyeken csak a turisták táncolnak.

táncRengeteg galéria, kiállítás, művészeti bolt van, a ruháktól kezdve, csodás ékszerek, szobrok, faragások, batikmunkák, üvegmunkák, kerámiák, textilek, kitűnő bőrműves munkák mosolyognak hívogatóan az emberre, muszáj őket megnézni, megérinteni, majd a lelkes eladók kapacitálása ellenére az extra kedvezménynek sem bedőlve visszatenni, vagy elkezdeni az alkut, amely a vásárlás része… muszáj, ők kérik!  Számos igen színvonalas masszázsokat, egészségmegőrző és szépítő szolgáltatásokat kínáló szalon található Ubudban…ezek a jó dolgok kb. feleannyiba kerülnek, mint nálunk!

szobor

A másik, ami különleges érzés, hogy itt Ubudban mindenfelől kőből faragott istenszobrok tekintenek az emberre. Tényleg olyan mintha az Istenek közöttünk lennének, és ettől valahogy olyan misztikussá válik a levegő. Ubudban például az erdő közelében nagy mohás majomisten szobrok mosolyognak ránk,  és valódi majmok szaladgálnak.

majmok szoborralRengeteg a kutya is. A tipikus Bali-kutya beazonosíthatatlan fajtájú, jámbor, szerintem meditálni is tudnak. Részei az itteni közlekedésnek, nem ugornak a motorok elé. A házak elé kitett virág-áldozatokból ügyesen kieszik a rizst, ők az utcák növényi eredetű szemetének elfogyasztói.

Ha már a szemétnél tartok, akkor jöjjön most az Árnyoldal! A szemét és a mocsok sajnos szintén jellemző Balira, de azért van sok kivétel is. Érzelmi intelligencia ide, spiritualitás oda, ami tény az tény: még sajnos a rizsteraszoknál is eldobott mosóporos zacskók, műanyagok színesítik a terepet, de ezek nem állnak jól Balinak sem. Európai szemmel nézve itt kosz van, és ekkora szmogot még sehol sem tapasztaltam. Nagyon sok ember van a szigeten, a népsűrűség több, mint ötszöröse a miénknek, plusz a turisták. Az utak keskenyek, sokan maszkban közlekednek. Egyszer egy dugóban én is visszafordultam a motorommal, mert a kipufogókból jövő égésterméktől komolyan fulladoztam. Eszembe is jutott, hogy ez terápiás kiképzőhely lehet tisztaságmániásoknak, mert miután hazamennek, Magyarországot sterilnek fogják érezni. Meglepő módon nem csak turisták, hanem az itteniek is szemetelnek… ezt nehezen egyeztethető össze a művészi szépérzékükkel.

rácsAzt se nagyon értem, hogy a járdák miért életveszélyesek, folyamatosan muszáj a lábunk elé nézni, mert beleshetünk gödrökbe, lyukakba, rengeteg a huppanó, emelkedő, döccenő, csapdaszerű rácsok, fedél nélküli aknák. Ez itt fentebb egy semmiség, de nagyon gyakori, hogy nincs rács, és mélyek a lyukak. A magas sarkú csinos cipőket felesleges elhozni, nálunk a kalandpályának hívják az ilyen járdákat. Védőkorlátokat se nagyon találunk. Az alábbi kép egy sétaút része, hatalmas mélység tátong a járda mellett, és számos hasonló van ilyen utakból.  Igen, az is hozzátartozik az Ubud-feelinghez, hogy az egyensúlyunk megőrzését inspirálja. Az árnyoldal mégis valahogy eltörpül amellett, amit ez a város ad a maga varázslatosságával.

szakadékAhogyan felfelé haladunk Ubud emelkedőin, úgy a „magasabb régiókba” kerülhetünk, mely egy egész más arcát mutatja a városnak. Itt vannak a rizsföldek, patakok folynak, csend van, tiszta a levegő, elképesztően gyönyörű a növényzet és a táj. Olyan különleges helyek léteznek itt, mintha a mesékből varázsolták volna ide azokat. A sorsom egy ilyen paradicsomba illő helyre vezetett, amiről legközelebb ejtek néhány szót. Reggeli sétáimon csodás helyeket fedeztem fel, amiből próbálok majd ízelítőt adni. Hamarosan pedig arról is beszámolok, hogy hogyan hat rám ez a hely, mit művelek itt egész nap.

Advertisements
Kategória: Élet
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Ubud, ahol élek (I.) bejegyzéshez

  1. Flögi szerint:

    Érdekes, jó olvasni. Bemutatlak majd a mostani beszámolóm után a blogomban, hogy plusz olvasókat csaljak hozzád. 🙂

  2. Fekete György szerint:

    Szia! Balira készülök, és véletlenül, vagy talán mégsem találtalak meg. Szívesen leveleznék veled, segítséget, tanácsot is kérnék. Gyógyítást is szeretnék kint tanulni. Él még a király bátyja? Szép napot kívánok! Gyuri

    • manioka13 szerint:

      Kedves Gyuri, kicsit kesoi a valasz, azota talan mar kint is vagy Balin, de ha vannak kerdeseid, akkor szivesen valaszolok ha tudok. Es hamarabb is, mint most. A kiraly meghalt, a fiairol tudok, de a batyjarol sajnos nem, majd megkerdezem.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s