Új barát

gekkoBalin bármerre járunk, mindenfelé találkozunk az apró gyíkocskákkal, a csicsakokkal. Nagyon cukik, hamar meg lehet szokni őket, és meg is kell, mert elkerülhetetlenek. A hangjuk csicsergéshez hasonló, már amikor egyáltalán hallani lehet. Velük könnyű volt megbarátkozni, nem úgy a nagytestvérükkel, a gekkóval, aki az új otthonom fürdőszobaplafonján tanyázott. Először úgy tűnt, hogy egy kb. 40 cm-es kiskrokodil kúszott a plafonra. Nem túlzás, ilyen jól megtermett, húsos, de a tapadókorongjai miatt biztonságosan a plafonon cikázó gyíkot csak állatkertben láttam idáig, akkor is tisztes távolságból. Így „face to face” 1 méterről nézve, átérezve a létezés súlyát és hogy minden a rokonom, ezt az óriás gekkót egyszerűen csodálatosnak látom. Minél tovább néztem, annál több szépséget láttam benne. A lábanként öt ujjacska, a szürke testen piros foltok, a gyöngyként csillogó szemek…már nem is értettem, miért irtóztam idáig.

Advertisements
Kategória: Élet
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Flögi szerint:

    Gyönyörű!!!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s