Egy hét önkéntesség a földrengés sújtotta Lombokon

Amikor rábólintottam, hogy Lombok szigetre megyek egy hétre önkéntes segítőnek, azonnal megkérdőjeleztem a döntésem: Én normális vagyok? Aztán rájöttem, hogy a szó hétköznapi értelmében nem egészen. 😀 Így becsuktam a szemem, hogy magamba nézzek: minek megyek én ilyen veszélyes helyre, ahol összedőlt a világ és még mindig remeg?

A nem túl logikus válasz hamar megjött: egyszerűen mennem kell, nekem ott dolgom van! Az intuícióm azt súgta az eszemnek, hogy bízzon benne most is, mint már annyiszor, nem lesz baj. Olyan az intuíció működése, mint egy ajándék. Valami plusz tudás érkezik valahonnan a láthatatlan szférából. Nem tudom hogyan működik, de az eszem feladta, hogy megértse a működését. Csak elfogadja és hallgat rá, segíti.

Gyorsan vettem egy repülőjegyet, bevásároltam alkotóeszközökből, szinte telepakoltam velük a kis bőröndömet, beleéreztem mire lehet szükségem egy földrengés sújtotta világban, és két nap múlva már robogtam is a reptérre, ahol leparkoltam a motoromat és fél óra alatt átrepültem a szomszédos szigetre: Lombokra.

Egyeztettem hova megyek pontosan. Pszichológusként a Trauma Healing Team-be soroltak be, Pemenangba (észak -Lombok). Az első éjszakát Mataramban töltöttem, mivel túl késő volt már továbbmenni. Egy fiatal srác jött ki értem a reptérre kismotorral, egy darab bukósisakkal, amit ő viselt.  Nem volt más, be kellett vállalnom a bőröndöm a srác mögött az ölemben, rajta még egy táska, így volt mibe kapaszkodnom! 😉  Épp csak a fejem magasodott ki az ölembe épült torony mögül. Általában élvezem a bukósisak nélküli motorozást lobogó hajjal… most azonban kihagytam volna, hisz egy idegenre kellett rábíznom az épségemet. Ám az intuícióm azt súgta, nem lesz gond. Tényleg nem volt.

Mataramban, a hatalmas jóindulattal Clinic Centernek nevezett helyiségben raktak le engem, ahol sok fiatal helyi önkéntessel találkoztam. Non stop nyitva állt a beérkező szállítmányok fogadására, egyfajta elosztó helyként, miközben napközben egészségügyi ellátóként működött.

Itt aludtam a földön 4 jilbabos (arcot és fejet eltakaró kendőt viselő) nővel együtt, akik mellesleg nagyon kedvesek, barátságosak voltak hozzám: sasakok. Hajnalba nyúlóan társalogtak békésen és vidáman. Angolul és indonézül beszélgettünk, kivéve amikor ők sasakul. 5-kor volt az ébresztő minden reggel. Ekkor kezdődött az első ima. Egy hét alatt leesett, hogy a muszlim emberek alszanak a világon a legkevesebbet!

Reggel továbbvittek észak-kelet Lombokra, Pemenangba, ami már erősen földrengés sújtotta terület, ott már nem csak az anyagi károk, de az emberáldozat is jelentős volt. Útközben készítettem ezeket a képeket, így felkészültem rá, mi várhat a táborban, ahová egy órás út után érkeztünk meg:

A táborban nekem a kórházi sátrak körében adtak helyet. Sunisa, az egészségügyi csapat koordinátora fogadott, aki rögtön utamra is engedett egy helyi vezetővel, és hamarosan már a gyereksátorban találtam magam. Az egyik legjobb és leghatékonyabb mód, amivel ebben a földrengés sújtotta övezetben a gyerekeket gyógyították és a lelküket töltötték: a történetmesélés. Az a rövid kis videó mindent elmond arról, mennyire nagy szerepe van annak, hogy a gyerekekek egy jelenbeli traumatikus világból kiszakadva felhőtlen, mulatságos, fantáziát megmozgató világba varázsolódjanak bele a történeteken keresztül. Nagy szükség van traumák idején olyan mesemondókra, mint például Herum:

Munkámnak voltak korlátai, melyek meghatározták mit csinálhatok. Például a nyelvi és kulturális korlátok. Valamennyire beszélem az indonézt, de közel sem olyan jól egyelőre, hogy folyékonyan társalogjak. Másrészt a muszlim vallást szinte alig ismerem, márpedig Lombok népe erősen vallásos, mely a mindennapokat jelentősen áthatja. Így a nonverbális módszert, az alkotást választottam fő munkamódszeremnek, amelyen keresztül univerzális nyelvet beszélhetünk. Ez telitalálatnak bizonyult, hamar szót értettünk a kreatív tevékenységeken keresztül.

 

 

 

Az indonéz nép tapasztalatom szerint nagyon barátságos és békés. Meglepődtem, hogy szinte mindenfelől mosolygós, kedves emberek köszöngettek rám még itt is, a táborban. Végtelen szelídséget, szinte ártatlanságot érzékeltem az embereket jobban megismerve. Olyan vidék ez, ahol nem nagyon látnak fehér embert, nincsenek turisták, alig beszélnek néhányan angolul. A gyerekek első látásra kifejezetten vidámnak tűntek. Ám ez a látszat igen félrevezető. A hideg futkosott a hátamon és a sírással küzdöttem, amikor az egyik gyerek mosolyogva mesélte a mellette álló mosolygó kislányról, hogy pár napja a romok alá került az anyukája és meghalt. A kislány ezután elfutott és sosem láttam többet. Itt a blogomban nem mennék bele azokba a tapasztalatokba, amely a gyerekekkel és néhány felnőttel való foglalkozás során történt, ám általánosságban szeretném elmondani, hogyan kell elképzelni azoknak az embereknek az életét, akik egymás után többször is megéltek 7-es erősségű földrengést.

Gondold el, hogy épp a házban vagy, mondjuk vacsorázol, és egyszer csak minden előzmény nélkül mozogni, rázkódni kezd a ház, amihez hasonlót azelőtt sosem tapasztaltál.  Az ösztöneid talán időben kivezetnek, amikor összeomlik  egy perc alatt a házad. Keresed a gyereked, rohansz, azt se tudni hova, ha tudsz. Minden rázkódik, nem tudsz haladni. Egy perc elegendő ahhoz, hogy vége legyen életeknek. Eltűnnek emberek az életedből, eltűnik az az élet, amely volt, nincs étel sem, mert nem tudtál felkészülni, nincs áram, nincs vízvezeték többé. Talán fúrt kút van jó esetben a kertedben. Pénzed sincs… hacsak nem találod a romok alatt azt az amúgy sem sokat, mely jóval kevesebb, mint amennyire szükséged lenne ahhoz, hogy majd valaha újraépülj. Sokan amúgy is banki kölcsönökből építkeztek, mely most rommá dőlt. De attól még a kölcsönt vissza kell fizetni, csak éppen házad nem lesz a kölcsönkért pénzből. Nincs munkád sem, mert a munkahelyed is összedőlt, így tényleg nagy bajban vagy, ha még kölcsönöd is van. Sokan a Gili-szigeteken dolgoztak a turizmusban, mely szintén romokban hever és a turistáknak most tilos odamenni. Az újrakezdésre nem is tudsz gondolni, mert még a pusztulás zajlik, amúgy sincs miből, és erőd sincs, akkora a veszteség.

Alapjaiban rengett meg a biztonságod, hittél abban, hogy Isten vigyáz rád, és nem érted, miért történik ez veled? Hisz semmi rosszat nem tettél, miért engedi Isten, hogy így legyen? Lehetséges, hogy a spirituális hited is megingott a földrengéssel.

Aztán pár nap múlva jön egy még nagyobb  rengés, amitől végképp megreccsensz. És már csak nézel ki a  fejedből, olyan nagy a baj, hogy szinte átérezhetetlen, tehetetlen vagy… és mosolyogsz jobb híján, akkora zavarban vagy. Ennek a családnak az otthona  háttérben látható rommá változott.

Nem vagy ahhoz hozzászokva, hogy negatív érzéseket szabadjára engedj.  Nem tudod, mi jön még, lesz-e újabb rengés, lesz-e pénz és segítség. Nem tudod mit mondjál a gyerekednek, hogyan nyugtasd meg, hisz magad sem tudod, mi van ma, mi lesz holnap. Idegen emberek jönnek, akik segítenek, sátrakat állítanak fel, de még kórházba sem tudsz menni, mert az is összedőlt.

Az észak-lomboki emberek most másoktól függenek. Sok pénzre és mindenféle támogatásra szükségük van. Hirtelen meg is indultak a segélyszállítmányok, elindultak a segítő önkéntesek, az állam emberei is járják a szigetet, a katonák próbálnak segíteni a romok alóli mentésben, amit tudnak. Felbolydult az élet, sok a tennivaló egy ideig, nagyon fontos az irányítás, most jól jön a vallás általi szabályozottság is.  Ideiglenes sátorban laksz, az nem okoz kárt, ha összedől. A házakban senki nem mer már maradni, életveszélyesen megrepedtek azok is, amelyek még állnak a lábukon. Ami nem omlott össze idáig, egy következő rengéssel porba hullhat vagy később szándékosan kell romba dönteni.

Nagy baj van Lombokon. Ám most még sok segítség érkezik. Ha megnyugszik a Föld és néhány hónap eltelik, nem lesz hír és a segítők kezdenek majd eltűnni. Most még megélik a szigetlakók, hogy nincsenek egyedül. Én még ennyi köszönetet és hálát nem kaptam egyszerre, mint tőlük. Jó érzés nekik, hogy kívülről jön a segítség és nincsenek magukra hagyva a bajban. Imádkozom, hogy később is így legyen és ne tűnjenek el a segítségek, akik ilyen hatással lehetnek például a gyerekekre és erőt sugároznak az embereknek:

Volt “szerencsém” megélni Lombokon egy 6.9 erősségű földrengést és több kisebbet is. Utolsó este már Mataramban voltam. Este 11-kor félálmomban mozdult meg alattunk a Föld. Úgy ugrottam ki a sátorból, mintha mérgespók akart volna megcsípni. Az ösztöneim hamarabb működtek, mintsem mielőtt felfoghattam volna, mi történik. Sokadjára tapasztaltam meg a tudatalattim (vagy angyalaim?) védelmét. Az emberek kifutottak az utcára, a Föld még jobban rengett. És akkor életemben először meghallottam azt a különös ősi hangot, melyet sosem fogok elfeljteni: a Földanya hangját! Mély, dörmögő, archaikus időkbe vivő hang volt. A zsigerdig hatoló mormolás.

A sötétben csak a kontúrokat láttam és az égen fénylő csillagokat. Láttam, ahogy az emberek fogják egymás kezét a remegő Földön, és az Allah Ahbar imádság szállt az ég felé a Földről. Szürreális volt az egész. Érdekes, félelmet nem éreztem, sokkal inkább  megdöbbenést, lenyűgözöttséget annak az erőnek a hatalmától, melynek teljesen kivoltunk szolgáltatva. Talán egy perc volt az egész? Lehet hogy annyi sem… vagy talán több. Jó darabig még az utcán álltunk, mire elég bátrak lettünk ahhoz, hogy a házból gyorsan kihozzuk azokat a holmikat, melyekre szükségünk volt: telefon, táskáink, víz, némi élelem.  A sátrat az utcán állítottuk fel, biztonságos távolságra az épületektől. Itt hálistennek frissen épült, stabilabb házak vettek minket körül, szinte még lakatlan volt a telep, nem dőlt össze egyik ház sem.

Még órákig ébren voltunk, jött még néhány kisebb rengés, de hálistennek semmi nem omlott ez alkalommal össze és senki sem sérült a környezetünkben. Egy síró lányt nyugtatni próbáltam, fogtam a kezét, simogattam a hátát, mint egy kisbabának. Énekelni kezdtem neki egy magyar népdalt, megnyugtatónak találta. Végre lecsillapodott a világ és hatan bebújtunk a pici sátorba. Megtapasztalhattam, milyen hamar megjelentek idegen férfiak a helyszínen, akik valami zsákmányra vadásztak: a tolvajok. A sátrunk mellett  beszélgettek. A társaim moccanni sem mertek, vártunk, hogy elmenjenek. Úgy is lett.

Belegondoltam, ha így kéne élni, olyan bizonytalanságban és kiszolgáltatottságban, ahogy most nekik kell… hát nem tudom, bírnánk-e olyan higgadtsággal fogadni, ahogyan ezek a lomboki emberek. Talán mi jajgatnánk és sírnánk és háborognánk, panaszkodnánk, talán sokkal intenzívebben kifejeznénk az elkeseredettségünket. Ők valami belső csenddel és lelassultsággal, mélységes hangtalan gyásszal viselik a helyzetet, melyből kívülről szelíd mosolyt, talán nyugalmat vesz észre a felszínes megfigyelő.

Amikor másnap a repülőtérre kivittek, úgy éreztem magam, mint aki a háborúból tért vissza a civilizációba. A végére náthás lettem, a rossz körülmények miatt kicsit lebetegedtem, a por allergiám kiújult. Nem részletezem, milyen mostoha körülmények között telt el ez a közel egy hét, saját igényeimet a minimális szint alá kellett szorítanom, de tudtam, hogy nekem ez csak egy hétig tart és önként vállaltam. Örülök, hogy bevállaltam ezt a hetet. Utólag visszanézve rengeteget kaptam is, nem csak adtam. Csodás emberekkel és egy korábban ismeretlen világgal ismerkedtem meg, mélyebb betekintést kaphattam a muszlim vallásba is és az itteni sasak kultúrába. Magamat is másképp érzékeltem ebben a határhelyzetben, mely nagy kihívás volt testileg és lelkileg is.

Szeretnék visszajönni Lombokra, most már tudom, miért. Valóban van dolgom. Miért ne adhatnánk egymásnak azt, ami nekünk nem veszteség, a másiknak viszont az életét könnyíti, ha megtesszük. Pici pont vagyok ebben a kollektív „társasjátékban”, ám ha a tudásomat vagy egyéb forrásaimat mások emeléséért tudom működtetni, azzal az egész rendszerre hathatok, éppúgy én is, ahogyan mások is. Ha mindenki egy picit tesz másért, azzal hatalmas erőt képviselhetünk, mellyel a világ jobbá tehető. Hisz a szomorú, bajba jutott emberekben hatalmas potenciál van, akik ha megtapasztalják a segítséget, képesek lesznek továbblépni. Sokszor olyan pici kell ahhoz, hogy energiát kapjon, aki bajban van, és tudja, nincs egyedül. A tudat maga már gyógyító.

Ha te is szeretnél segíteni és biztos akarsz lenni abban, hogy a segítséged pontosan a bajba jutottaknál ér célt, akkor ezen a panelen keresztül veheted fel velem a kapcsolatot:

Kapcsolat

 

 

 

 

Reklámok
Kategória: Amit Bali tanít, Élet, Gyerekek, Lélek | Címke: , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Nemcsak Bali titka

Hajnali 4 óra. Gongok és ütős hangszerek halk ritmusa kúszik be a szobámba ezen az éjjelen. A királyi templomban 3 napon át tartó folyamatos ünnep, ceremóniák sorozata zajlik.

Olyan eleven erő gerjeszti a teret, hogy felébresztett. Nem a hangjaival, mert az szinte beleolvad a trópusi éjszakai természetbe. Megy az ÉLET odakint… hajnal 4-kor!!!? Sokszor elámulok  a balinéz hinduk energiáján. Fáradhatatlanul, időnként éjjelbe, hajnalba, vagy reggelbe nyúlóan megy a ceremónia vagy ünnep. Ez korántsem valami hangosan dáridózó, ittasan hajnalban tántorgó emberek zűrös mulatozásához hasonló.  Nem, ez nem olyan ünnep. Itt nincs olyan. Még félálomban is az az érzésem, hogy szakrális erővel van átitatva, ami a levegőben árad.

Talán furcsa a hasonlat, de a King Kong című film jut eszembe, mikor a primitív törzs King Kong tiszteletére  – akire egyfajta istenként tekintettek – szertartást mutatott be a dzsungel mélyén. A távoli felderítőcsapat csak a dzsungelből kiszüremlő dobszót, a ritmusos törzsi ének foszlányait hallotta. Szertartást mutattak be a vademberek éjjel. Volt abban valami nagyon izgalmas számomra. Igaz, a félelmen alapuló istenimádat ereje közel sem annyira felemelő, mint amit itt, a balinéz éjszakai szertartásból érzékeltem. Itt nem félik az Istent, hanem tisztelik.

Kifejezetten a távoli múltba vivő ereje van annak, ami ezen az éjjelen az éteren keresztül a pszichémre hatott. Ezért az érzésért és hatásért imádom Balit, a múltat szólítja meg bennem is! Tollat ragadtam, és írnom kellett, hogy maradandóvá tegyem ezt a pillanatot.

Ötödik éve élek Ubudban. Sok dolgot tanulok a helyiektől, az éjjeli szertartásokra viszont ritkán jutok el.  Sokszor azt se lehet tudni, éppen hol és mikor van szertartás. Beszélni nem szoktak a szertartások mélyebb értelméről, talán mivel természetes, talán mivel olyan mélybe nyúló gyökerei vannak a szertartásoknak, hogy az túlmegy a mindennapi ember érdeklődési körén. A szavak szintjén kevés az, ami átadható egy szertartásból.

 

A helyi szertartások a Védákból  gyökereznek, a fenti kép is egy  védikus tűz-szertartáson készült, melyet számunkra celebráltak. Ehhez nem kell vallásosnak lenni, mivel univerzális a tartalom, a helyi papok nem azt nézték, hinduk vagyunk vagy sem. A Védák az univerzális törvényszerűségeket és tudást, a létezésről szóló ismereteket összefoglaló legrégibb, legterjedelmesebb írásos, szellemi-irodalmi gyűjtemény. Az archaikus időben élő ősök nem vallásos tanítók, hanem bölcs emberek voltak. A tanítások szájról szájra terjedtek, még az írás megjelenése után sem jelentek meg jó darabig papírlapon. Írni nem tudtak akkoriban még az emberek, amikor a VÉDÁK már létezett az intellektuális térben, és ebből később vallások alakultak ki. A Védák leírása főleg a papok és guruk dolga volt.   Olyan tudást is magában foglal a terjedelmes gyűjtemény, mint például különféle szertartások vezetése, mantrák. A tudás őrzői a mai napig is a papok (pemangku), főpapok (pendandas), baliánok (gyógyítók), a guruk.

A szertartások a láthatatlan világ energiáján keresztül vannak hatással a környezetre. A szertartások vezetése, és egyáltalán a láthatatlan erők kezelésének tudománya a helyi kiválasztottak számára elérhető. A tudás megszerzésének folyamata sok éven át tartó tanulással jár. A mester vezetésével lehet csak gyakorlati tudást szerezni, különben a tudatlan személy veszélybe kerülhet. A láthatatlan erőknek a természete a szent pálmalevél könyvekbe, a lontarokba van leírva, és ezek balinéz szentírásoknak számítanak. Elolvasni és értelmezni is kevesen tudják, nem csak a szanszkrit nyelv miatt, hanem mert archaikus gondolkodásmód szerint van írva, ami nagyban különbözik a mai szóhasználattól és szimbólumrendszertől. 

A helyiek szükségét érzik a szertartásoknak és egyáltalán a tradícióknak. Követik és ismétlik a szokásokat, csinálják ahogy apjuk és nagyapjuk, dédapjuk tette. Mert a rítus fontos.

De a rítusok eredeti értelme a követőknél nem mindig van tudatos szinten. Sokszor kérdezem őket arról, mit miért csinálnak. A helyiek nagy része nem tudja a „miért” kérdésekre a választ. Néha  megesett az is, hogy egy adott rítus vagy ünnep hátteréről nekem mélyebb ismereteim voltak, mint akit kérdeztem. A helyieknél belülről jön, hogy csinálni kell és fáradhatatlanul ismétlik a rítusokat és a hagyományokat. 

Balinak számomra ez a legmisztikusabb vonása. Generációk adják tovább a tudást a következőknek, ám ezek mégsem merev szokásrendszerek, melyekből kihal az élet a tartalom távolodása miatt. A rítusok és szertartások nem üresednek ki, sőt, újabbak is születnek! A papok mantrákat citálnak, énekek zengenek, mudrák tartásával és meghatározott eszközökkel zajlanak a szertartások. Vajon mi a titka annak, hogy ezek a szertartások még ma is eleven, energiát hordozó részei a kultúrának?

Talán a szertartások és ünnepek egy részének eredeti jelentése már nem tudatos, ám a psziché energiájának nagy része amúgy is a tudattalanban van. Nem feltétlenül kell tudatos megértés vagy szóban kifejezhető ismeret ahhoz, hogy energiája legyen egy ünnepnek vagy rítusnak, ha a belsőnket anélkül is megérinti. Másrészt a jelen is szerepet játszik a szertartásokban, új tartalmak gazdagíthatják a régi alapot. A szertartások nem tűnnek el, csak átalakulnak.  Balin a szertartások ereje valószínűleg a jelenbeli élethez kapcsolódása miatt képes megmaradni. A jelenbe érkező múltbéli tanítások ötvöződnek sokszor az aktualitásokkal, ezáltal lesz élő a szertartás.

A közel 3000 éves Mahabharata (a hindu kultúra alapműve)  mai időkben is érvényes tanításai közül elhangzanak ugyan a szanszkrit mantrák, ősi énekek és imák, nem is értik a nyelvezete miatt a legtöbben. Ám sokszor a ceremóniák során a drámajátékok a múlt történéseit a jelenbeli történésekkel kombinálják, és a mai időkben is érvényes lelki-erkölcsi-szellemi tanításokat sugároznak, mely a kultúra alapját, gyökereit megadja. Így nyúlik a múlt bele a jelenbe. Akit érdekel a Mahabharata és nincs ideje elolvasni a kb. százezer versszakot, akkor nézze meg az alábbi mozit. Szerintem ez az egyik legjobb filmes feldolgozása, egy délután alatt meglehet nézni ezt az 5 és félórásra igen összetömörített változatot 😀

Ennek a kultúrának fontos az ősök tisztelete, a hálaadás azok a bölcsek felé, akik megalapozták a kultúrát, vallást. A bölcs elődök alkotta szakrális rítusok és szertartások a magasabb frekvenciákon működő világhoz, az istenhez, természethez vagy saját örök részünkhöz való kapcsolódást idézik meg, azt segítik elő. Ami ilyen alapra épül fel, és ahol az alapokkal való kapcsolatot őrzik, ott az emberek érzékelhetően lelkileg stabilabbak, mint ahol a gyökerekkel nem kapcsolódnak az emberek.

Az egyik legnagyobb kulturális kérdés szerintem az, hogy van-e ősök tudását figyelembe vevő és tisztelő, közös lelki alapja a kultúrának, amelyben az egyes ember él? Vannak-e tradíciók, melyeken keresztül a jelen emberei kapcsolódni tudnak az ősi bölcsekhez és egymáshoz is? Sokszor ezt a szerepet a vallás szándékozik betölteni. Mondhatnám, hogy a helyi világ kulturális alapja is a vallás, de amint feljebb írtam, az később alakult ki, mint az az alap, amelyből a vallások kinőttek. A balinéz hindu kultúra alapja a vallás kialakulása előtti idők szellemiségéből táplálkozik, ezért könnyű sokaknak a kapcsolódás ehhez a világhoz, mert természetességet, életszerűséget hordoz magában szimbolikus tartalmaival, mely még akkor is energiát sugároz, ha a jelentésekkel nem vagyunk tisztában.

A mai modern idők Európájában az emberek tömegei elszigetelve léteznek egymástól, fregmentált mozaikdarabkákként, akik nem találják a kapcsolódást a lelki forráshoz, egymáshoz, önmagukhoz. Éppen ebben a kapcsolódásban lehetne például az ünnepeknek és a  szertartásoknak hatalmas szerepe, melyek nem kötődnek sem valláshoz, sem kultúrához, sem világnézethez. Hogy mik ezek? Őseink mutatják az utat:

Például a Nap, A Hold, az Őselemek, egyáltalán a TERMÉSZET és a FÖLDANYA ünneplése és rítusai segíthetik a kapcsolódást. Melyik földi halandó ne értene azzal egyet, hogy a Napnak, a Holdnak, a Földnek, a Víznek, a Tűznek, a Levegőnek, a Fáknak, a Virágoknak, Állatoknak, stb. sokat köszönhetünk. Univerzális, vallásoktól független  szertartások fejezhetnének ki hálát az egyetemesen fontos értékek felé, mely az emberiség energiaszintjét megemelhetné. A Természethez való visszakapcsolódás gyógyítja a testet, a szellemet és lelket. Ezt üzenik a Védák is a mai embernek. Ebben rejlik Bali és az ÉLET titka is.

Ha van a vallásoknak közös alapja, akkor azt a nagyon-nagyon régi időkben kell keresni. Nem vagyok vallásszakértő, csak intuitívan érzem, hogy valójában a vallásoknak nem is szabadna különböznie egymástól, hisz a Forrás az EGY. A vallásoknak az EGY-SÉG és a KÖZÖS-SÉG érzését kellene erősítenie az emberekben, nem pedig a KÜLÖN(B)-séget. Minden pártoskodás, vallásháború, egymás bántása valójában nem más, mint TUDATLANSÁG és FÉLreértése, FÉLremagyarázása az EGYnek. Olvassuk, hallgassuk értően a magyar beszédet, mely gyönyörűen magában hordozza a TANítást!

 

Kategória: Amit Bali tanít, Ünnepek, szertartások, Lélek, Uncategorized | Címke: , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

A Vulkán Ereje

Mióta kitört az Agung vulkán, azóta valószínűleg ez a legközpontibb téma Balin. A bizonytalanság miatt a turisták nagy része elhagyta a szigetet. Bali elcsendesedett. Nap, mint nap ránézünk a hegyre, vajon változott-e, mik a hírek.  Többször eszembe jutottak korábbi álmaim is, melyekben láttam az Agung kitörését. Mégsem érzem úgy, hogy emiatt el kéne hagynom a szigetet.

Kleyer Viki fotója

Balin 3 aktív  vulkán is van: az Agung, a Batur és a Bratan. Nevezhetnénk a vulkánok szigetének is, de idáig valahogy inkább az „Istenek szigete” ,  az „Ezer templom szigete” a „Művészetek szigete”  elnevezések voltak a köztudatban.  Ezek a vulkánok részei a Tűzgyűrűnek, a Csendes Óceán partjainál patkó alakban futó térségnek, mely 452 aktív vulkánt ölel fel. A Föld rengéseinek 90 százaléka ebben a patkó alakú térségben történik, és a Föld vulkánjainak 75 százaléka ebben a tüzes gyűrűben található.

Itt Ubudban több társammal felfigyeltünk  arra, milyen szélsőségessé vált az éghajlat az utóbbi egy-másfél évben.   Idén egész évben jellemző volt a sok eső. Az éghajlatváltozás sok emberben kérdőjelet kanyarít.

Bali lakossága kezdetektől fogva a vulkánokkal él együtt, a tenger, a dzsungel, és a különfél természeti jelenségek életük egyik meghatározója. Ezért is olyan ösztönösek az itt élők, A Vulkán és az Ember itt még uganabba az EGYségbe tartozik.    Nekik ez a sziget az otthon, nem tudnak elmenni, ha az Agung vulkán háborog. Számukra a kinti világ jelenségei nem egyszerűen a Természet produkciói, hanem jelzések is egyben, amelyek az isteni világból jönnek. Mert ahogy kint van, úgy van bent is.  De hogy valójában milyen jelentősége van Balin annak, hogy az Agung vulkán háborog? Sokkal több annál a kedvezőtlen változásnál, mint hogy több tízezer embert kitelepítettek és a turizmus csökkenése miatt nehezebbé válik a megélhetés.

Az Agung vulkán nem csak egy lenyűgöző hegy, mely a legnagyobb Balin (3031 m), hanem maga az Isten lakóhelye, a Szent Hegy, de akár maga az Isten szimbóluma is. Minden, ami szent, az Agung-hegy felé mutat. Ha az Agung morgolódik, akkor az az Isten elégedetlenségét mutatja. Mivel a balinézek nagy része hindu, így az isteni világhoz és az ősökhöz való legközvetlenebb kapcsolódásuk a Természet erőin keresztül történik.

Még sok emberben elevenen él a legutóbbi vulkánkitörés emléke 1963-ból, amikor olyan nagyerejű volt a kitörés, hogy a vulkán közelében tartózkodó közel 2000 ember halálát okozta. A Hatalmas Hegy (Gunung Agung) sztratovulkán, amely nem tör ki gyakran,  de ha mégis megtörténik, akkor nagy erejű kitörésre lehet számítani. Tüzes kő és hamueső, gázok, masszív, gyorsmozgású láva jár a kitöréssel. Az Agung pusztító ereje már jól ismert, épp ezért 10 kilométeres körzeten belül most sem lehet tartózkodni.

SURYA / HAYU YUDHA PRABOWO) fotója

1963 nem volt egy jó éve Indonéziának, ökonómiai problémák, élelmezési gondok, növekvő politikai bizonytalanság jellemezte. Az előző évben a források szerint a patkányok tömege árasztotta el a rizsföldeket, jelezve a közelgő katasztrófát. AZ ország számos meghatározó alakja elérkezettnek látta az időt egy hatalmas megtisztulásra, mely változásokat hoz. Az indonéz kormány akkori vezetője, Sukarno a turizmus fejlesztésében látta a kivezető utat, ezért Bali vallási és művészeti turizmusát állította a középpontba és meghívta a Pacific Asia Travel Association képviselőit, hogy tartsák Balin az  összejövetelüket.

A nyitó ceremónia a Besakih anyatemplomnál volt megtartva az Agung hegyen, mely abban az időben szintén vulkáni aktivitást mutatott. A szertartás sűrű füsttel és hamufelhővel kezdődött, majd a leírások szerint hamarosan olvadt kövek és szitáló tüzes láva került a levegőbe. A ceremónia katasztrófába torkollott, és ezzel egyértelmű jelet kapott a kormányzó az isten nem tetszéséről. Az anyatemplom csodával határos módon szinte teljesen érintetlen maradt, a lávafolyam kikerülte a balinézek legfőbb templomát. Az 1963-as évből tanulva idén a vulkán veszélyeztetett körzetéből időben kitelepítették az ott lakókat.

Az EGYségben való gondolkodás fókuszba helyezi a kinti és benti világ párhuzamait és egybeeséseit, az analógiákat, szimbolikus jelentőségeket fedez fel. A tudományos gondolkodás inkább elelnőrizhető ok-okozati, logikai gondolkodáson keresztül közelíti az Egységet. E két nézőpont összeegyeztetése nagyon fontos lenne a mai világban, mert egyik sem több vagy kevesebb a másiknál.  Így többféle nézőpont is megjelent a vulkán történéseivel kapcsolatban.

Az tény, hogy az évek folyamán természetesen Bali is változik, mint minden a világon. Ám ha megnézzük a változás irányát, akkor mégis az történik, hogy a turizmus növekszik, ezzel együtt pedig elképesztő mennyiségű új épület, hotelek, apartmanok nőttek ki a földből, lecsökkentve ezzel például a dzsungel és a rizsföldek területét. A turizmus növekedése hatalmas anyagi befektetéseket ösztönöz a jövőben is. Egyre jellemzőbb, hogy nem a turista alkalmazkodik a helyiek lehetőségeihez, hanem a helyiek néha erőn felül, kölcsönök felvételével iparkodnak eleget tenni a nyugati típusú és színvonalú kiszolgálásnak, újfajta ételeket kezdenek főzni, autókat vásárolnak hitelre,   próbálnak a növekvő igényeknek eleget tenni, mely egyre nagyobb anyagi nyomással nehezedik rájuk. Sokan próbálják még összeegyeztetni a helyi világ stílusát és karakterét a külföldi igényekkel, de egyre több helyről kiszorulnak a Bali értékeit közvetítő szobrok, festmények, építészeti megoldások, elárasztják a nyugati élettel együttjáró felszerelések, technikai eszközök a szigetet, növelve a természetbe vissza már nem épülő szemét mennyiségét, mely hatalmas probléma Balin. A nagy anyagi nyomás miatt sok balinéznek választaniai kell, ceremóniára megy vagy dolgozik. A szertartások még mindig első helyen állnak sok helyinél a munkával szemben, ám a külföldi befektetők már nem olyan elnézőek mint korábban. Egyre több helyi inkább kifizeti a ceremóniák miatt ráeső költséget, és a munkát kénytelen választani. Bali westernizálódik. Lehetne még sorolni annak a folyamatnak a láncszemeit, amely az elanyagiasodáshoz vezet. A múlt üzenete szerint ez az istennek nem tetsző változás. Az anyagi világ erősödik a spirituális-isteni világ rovására. Márpedig Balin a balansz fenntartása nagyon fontos. És mi lehet az, ami képes visszafordítani azt a fajta turizmust, amely az anyagi világ malmára hajtja a vizet? Ki, ha nem az Agung-vulkán, a sziget istene mordulna fel, figyelmeztető szürke füstöt pöfögve olyan magasra az égbe, hogy világra szóló hír legyen!?

A balinézek többsége a vulkáni aktivitást Isten megnyilvánulásának tartja, mivel sem a növekvő turizmus, sem az Agung hegyen történő bányászat erősödése nem üdvös az isteni világ szemében.

Talán egy hatalmas, minden eddiginél nagyobb szabású tiszteletadás képes az Agung vulkán morgolódását csökkenteni? Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a turizmusnak milyen formában és mekkora mértékben lehet terhelnie ezt a szigetet.

Ha az Agung mégsem fog további  kitöréseket produkálni, akkor a vulkáni hamu eloszlik majd, a repülőgépek úja szállni fognak, a kitelepítettek visszaköltöznek, az emberek visszatérhetnek a megszokott dolgaikhoz és minden folytatódik tovább, a turisták újra megindulnak. Talán sokan megértik a jeleket, amelyet az isteni világ küld. De ha nem, akkor  is hamarosan elfelejtik az emberek  a történteket –  a legközelebbi hasonló esetig.

Ám ha mégis lesz nagy kitörés, az annak a jele, hogy Balinak változnia, változtatnia kell, hogy újra az isteni világ tetszésének megfelelő életet teremtsenek a sziget lakói. Félő, ha nem teszik, akkor megszűnik az a csodás energia, amely miatt Bali annyira különleges pontja a Földnek. Ez a csatorna nem szabad, hogy elduguljon! A jövő megmutatja majd, hogy a változás végbemehet katasztrófa nélkül is – vagy sem.

forrás: https://theconversation.com/tourists-are-stuck-at-the-airport-but-erupting-mt-agung-has-a-deeper-significance-for-the-balinese-88297?utm_source=facebook&utm_medium=facebookbutton

Kategória: Amit Bali tanít, Helyek | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Illatos füst

 

Ha volna egy mondat, amely tömören és lényegében kifejezi az életfilozófiát Balin (melyet sajátomnak is érzek),  talán ez lenne: „Az élet ünnep.”  Vagy talán ez: „Az életünk egy felajánlás”. Bali neve is magában hordozza mindkettőt. Úgy tartják, hogy a “wali” ősi szanszkrit szóból ered Bali neve, mely rituálét, szent rítust/táncot jelent,  mint egy ünnepi felajánlás, másrészt „bali” a helyi nyelven arra is utal, hogy belső, belül lévő, beavatott.

Az ideérkező látogatóknak az elsők között tűnnek fel a bejáratok elé vagy oltárokra, autók ablakába, útkereszteződésekbe helyezett  virágszirmokkal teli kosárkák (canang sari), melyekben egy kis rizs és általában bétel/dohány is található. Balinak nem csak a nevében van elrejtve a belülről jövő rituálé. Ezek a kosárkák ajándékok, felajánlások.

Amíg a kosárkákra helyezett füstölő ég, addig szent és érinthetetlen a felajánlás – egy másik dimenzióval való kapcsolatteremtés kelléke. Az eredeti szándék hálás üzenet a láthatatlan világnak: hiszek benned és elismerlek, neked készítettem ezt az ajándékot.

Attól függően, hogy a földön vagy magasabban találjuk a kosárkát, az alsó vagy a felső világnak szánták. Előzőnek néha még cigit, cukorkát is tesznek bele, vagy meglocsolhatják kávéval, rizsborral (brem) is a földre helyezett felajánlást.  Így teremti meg a felajánlás az egyensúlyt alsó és felső világ között: nem csak az isteni világ, de a démoni birodalom is kap tiszteletet.

Balin a füstölőgyújtás egy természetes mindennapos szokás, amely nem maradhat el. A füstölgő pálcika eredetileg annak jele, hogy az ember kapcsolódni szeretne az isteni világgal. A szakrális célból előidézett füsttel együtt a lélek felfelé törekszik.  Az ünneppel vagy  rituáléval, belső elcsendesedéssel, az elme fókuszáltságával, az imával együtt járó felszálló, finom illatú füst annak szimbóluma, hogy  az ember lelke is  törekszik a magasabb régiókba, a földi, materiális világon túli szférákba. A magasabb dimenziók lakói talán pontosan értik ezeket a füstjeleket – emberek a Földön azt üzenik, hogy bár testbe vannak zárva, bár látni sem látják a földöntúlit, de mégis érzik, hiszik, tudják létezését. Az isteni világnak talán nagyon is sokat számít, hogy emberek hisznek bennük. Mi emberek, magunk is pontosan érezzük, hogy ki az, aki valódi láthatatlan lényünket és szentségünket is érzékeli, tiszteli.

A rituálékkal együtt járó illatos füst már ősidőktől fogva annak jele, hogy az ember kapcsolódik a materiális világon túli transzcendens világhoz, a mindennapokon túli emelkedettebb lelki állapothoz az illatos füst segítségét kéri. Talán nincs is olyan kultúra, amely ne használta volna a füstöt rituális célokra. Az indiánok pipaszertartása, de akár a szertartásos halottégetés hátterében is az egyik fő motívum a füsttel együtt emelkedő lélek, a kapcsolatteremtés csatornájának ideája.

Számomra kétségtelen, hogy Bali egyik tudattalanul is ható vonzerői azok a különleges illatok, melyeket a füst közvetít és hatással vannak az elmére is.  Azt nem mondom, hogy minden füst kellemes itt, a szemétégetés és a kipufogók füstje is mindennapos. Nagy a népsűrűség a szigeten és minél sűrűbben lakott egy rész, annál sűrűbb, elhasználtabb a levegő Balin is. Mégis szinte felüdülés, amikor egy-egy forgalmas részen is áttör a piszkos füstön valami éteri illat, mint egy csöppnyi emlékeztető:  lehet kapcsolódni valami máshoz, mint ami körülvesz.

A napokban Amedbe motoroztam Ubudból (kb. 80 km) és egy idő után az út során érő illatokra kezdtem figyelni. Átlagos nap volt, de három ceremónia is volt útközben, többször szemtanúja voltam felajánlás elhelyezésének, ünnepi menet állított meg.  Mélyen, ösztönösen belélegeztem az aromás füstöt, ahogy elhaladtam házak, templomok mellett… ami persze keveredett az utak forgalma miatti füstszennyeződéssel. Mégis jó volt tudni… a közelben éppen a békére és az egyensúlyra törekednek. Mert a füstölőgyújtás itt ezt jelenti, még ha talán sokan nincsenek is tudatában akkor, mikor meggyújtják.

A virágokból, gyógynövényekből és fűszerekből készült helyi füstölő (dupa)  illata azonban megalapozza a Bali-feelinget. Ilyen illat csak ezen a szigeten van és tudom, bármerre is visz a sorsom később, amikor Balira gondolok, illatok is társulnak majd az emlékekhez.

Eszembe jut a szegfűszeges-édes cigaretta illata is, amely szinte illatos és ehhez hasonlót sem éreztem máshol. Az első hónapokban magam is kipróbáltam, olyan vonzó illata van a szegfűszeges cigarettának! Ám mégsem  ajánlom senkinek, az európai erősebb cigarettákhoz képest is hatalmas a kátránytartalmuk, minek szennyeznénk durván a tüdőt? Mégis nagyon sokan szívják errefelé, főleg férfiak. Talán a cigaretta füstjében is lehet valami bujkáló törekvés a „feljebb emelkedésre”, az elme jobb állapotára. Úgy is van a köztudatban, hogy a cigaretta egyfajta pótszer.  Akár még kis rituálénak is nevezhető, ahogyan egy dohányos előveszi, esetleg megsodorja, meggyújtja a cigit, belélegzi a füstöt arra várva, hogy valamiféle belső élményt, például megnyugvást, pillanatnyi jó érzést, tisztább gondolatokat, netán inspirációt kapjon a cigarettától.

Ám a különbség a kétfajta illatos füst és rituálé között hatalmas.

David Metcalf fotója

A szakrális célból keletkezett füstnek szent ideje (ünnep jellegű ideje) és szent tere (szakrális erőtere) van, valódi spirituális törekvés áll a hátterében. Egy meditációhoz vagy egy egyperces kis rítushoz gyújtott füstölő füstjének is van szent tere és ideje, ha a lelkünk emelkedésének érdekében gyújtjuk.    Nem csak a füst a lényeg, hanem maga a szertartás is, a belső fókuszált törekvés, amikor magunk tesszük ünneppé a hétköznap idejét, a füst pedig szimbolikusan vagy valóságosan összekapcsolhatja a saját törekvésünket egy rajtunk túli dimenzióval. Ez a belülről jövő  kapcsolódási vagy tisztulási szándék a lényeges elem, amelyet a füst megsegíthet. A „szent füst” nemes gyógynövények és füvek, fűszerek, magvak, virágszirmok és illatos olajok égetéséből keletkezik és különleges hatással lehet az elménkre. Balin eszméltem rá, hogy az ilyen “szent füst” mennyire ősi kísérője a rítusoknak, mely hozzásegít az isteni világhoz való kapcsolódáshoz.

A cigaretta füstnek, a dohányfüstnek általában nincs szent tere (egyre több helyen el is veszik tőle a teret) és szent ideje sem. Ha pillanatnyilag nyugtatóan vagy épp stimulálóan is hathat egy szál cigaretta, az nagyrészt fiziológiai hatások miatt történik, nem pedig azért mert az elménket mi magunk állítottuk magasabb frekvenciára. A cigarettától várunk valami hatást, nem is tudni miért jó, csak jó, még akkor is, ha tudjuk, hogy nem jó. Mivel magam is szívtam cigarettát régebben (és évente pár szálat még mindig el tudok szívni), megosztom veletek szubjektív felismerésemet:

Úgy tapasztaltam, minél többet meditáltam, annál inkább kiégett belőlem a cigarettázás vágya. Nem mondom, hogy csak a meditáción múlik… de a rendszeres meditációimhoz gyújtott füstölő talán egy-egy cigarettát lőtt ki az életemből … a cigi gyújtás füstölőgyújtássá transzformálódott a meditációk során.

A meditációimat annak érdekében ajánlom fel mindig, hogy kapcsolódjam azzal, ahol a békét érzem. Úgy tapasztalom, hogy a rendszeres, hosszú távon végzett meditáció nagyon is összefügg a káros, lehúzó dolgok elengedésével és az elme frekvenciájának magasabb fokozatra kapcsolásával. Megalkothatjuk magunknak is a szent teret és szent időt – csak füstölőt kell gyújtani (vagy anélkül) és meditálni rendszeresen! A többit pedig intézik fentről…

Kategória: Amit Bali tanít, Ünnepek, szertartások, Lélek, Uncategorized | Címke: , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Galungan ünnepe

A Galungan ünnepi körnek az eredete a múlt homályába vész, ám ez a balinézek legjelentősebb ünnepe, mely 10 napon át tart. De ha az előzetes készülődéseket és utólagos lecsengést is hozzászámítjuk, akkor ez még ennél is több. Nem is csoda, ha úgy tapasztaljuk, hogy a balinézek  vagy ünnepre/ceremóniára készülődnek, vagy éppen ünnepen vannak, esetleg épp az ünnep utáni időszakban, ami máris továbbvezet az első helyzethez.

Minden ünnep és vallási rituálé, szobor és alkotás, díszítés, de a balinéz tradicionális élet valamennyi eleme (is) szimbolikusan értendő. A Galungan ünnepe is egy univerzálisan az emberi pszichébe ágyazott működési elvből gyökeredzik, nevezetesen a pszichének abból a törekvéséből, hogy a káoszból rendet teremtsünk. A Rend – Dharma szanszkritul – az egyetemes törvényszerűség, mely mindent áthat a létező világban, egy olyan alapelv, melyet ha felismerünk, akkor értelmet és harmóniát, rendet tud hozni az életünkben. A hindu vallási rendszer a Dharma fogalmán alapul és az életet a természetes, nem ember alkotta világ működési elveinek megértésére alapozza, amely az örök igazságot, magát az életnek az elvét követi. Ezt a Rendet az ember már kezdetektől fogva, ösztönösen érezheti (hiszen ennek az értelmes, természetes Rendnek az alapján létezik az ember is), de ahogy az öntudata erősödik, egyre inkább tudatában lehet a Dharmának és tudatosan még inkább elősegítheti a saját és mások életében a természetes Rend elve szerinti működést.

Anom Gede Sukawati

Ugyanakkor létezik a Renddel ellentétesen ható elv is,  ennek neve Adharma, mely a  Rendből eredő törvények ellen hat. Ezek a törvények nem azonosak a jogi értelemben vett törvényekkel, melyeket ember alkotott. A Renddel ellentétes, nem harmonikus, természetellenes, például káoszt és bajt, életellenes cselekvést okozó viselkedésben nyilvánul meg az Adharma.

Ez a két erő folyamatosan jelen van az élet minden szintjén, senki nem kerülheti el a saját személyes életében sem a két elv megjelenését. A Kis Világ (ami bennünk rejlik) és a Nagy Világ (amit kívül találunk) folyamatosan kölcsönhatásban van egymással, érezhetjük, hogy melyik erősödik éppen fel és melyik erő jelenléte intenzívebb.

Galungan ünnepe azért a legjelentősebb Balin, mert ez a nap fejezi ki a Dharma győzelmét az Adharma felett. A Dharma győzelméhez először is magunkban kell felismerni a diszharmonikus működést és a saját személyiségünknek is meg kell érnie, hogy a Dharma mellett tudatosan is elköteleződjünk és a saját életünkben, “kis világunkban” rendet tegyünk. Ezt azonban a káosz erői meg akarják akadályozni. Ennek a belső-külső harcnak például szimbolikus kifejeződése a Galungan napja előtti 3 nap. A végső győzelem előtt a káosz erői 3-szor is megpróbálják megkísérteni a Rendre törekvő embert. Sang Kala Tiga vagy más néven Bhuta Galungan, a káosz és a démoni erők ura ekkor a földre száll, és különféle módokon próbálja éreztetni a hatását.   Épp ezért a Galungan előtti 3 napban fokozott éberségre van szükség a helyi tradíciók szerint.

Rengeteg apró szokás és rítus, előzetes készülődés történik a Galungan előtti napokban, mely a helyiek Rendre törekvését mutatja. Nem csak a valóságos rendrakás, rituális szertartások, speciális ételek készítése vagy a díszes bambuszpóznák felállítása mutatja a rendre törekvést, de a szellemi háttere ezeknek a cselekvéseknek arra utal, hogy az ember tudatosan felveszi a harcot a belsejében zajló destruktív, rendellenes, diszharmónia irányába vivő erők hatásával.   Még a gyermekek is bevonódnak a rendrakásba, többször lehet majd látni az utcákon kis srácokat, akik Barong bőrébe bújva (a balinéz legfőbb JÓ megtestesítője oroszlánszerű alakban), gongok és egyéb zeneszerszámok kíséretében vonulnak végig az utcákon, szimbolikusan a tér energiáját tisztítják ezzel (amiért cserébe néhány ezer rúpiát is elfogadnak 😉 ).   Galungan jelentése maga is azt jelenti, hogy harc, amely a Dharma, győzelmével végződik.

Ez az ünnep is 210 naponként ismétlődik, ennyi a Pawukon kalendárium szerint egy év. Soha nincs annyira díszes Bali, mint ezeken a napokon. Nem csak az utcákat, templomokat, de az otthonokat is speciális díszítésekkel  látják el. Megnövekedett számú virágfelajánlások, rituálék teszik a sziget atmoszféráját még emelkedettebbé ezekben a napokban. Így fogadják az isteni sereget és az ősök visszatérő láthatatlan energiáit, mely valójában a Galungan ünnep csúcsa.

Sokan tévesen ítélik meg Balit, amikor a számos, különféle isteneket ábrázoló szobrokat, alkotásokat látják és azt gondolják, hogy Balin több istenhit van. Azonban a valóság az, hogy Isten itt is EGY. Ez kifejezhetetlen. Ami kifejezhető ebből, az istennek a különféle megnyilvánulásai, arcai, melyet a földi halandó már „kézzel foghatóbban” képes felfogni. Az egyetlen Isten különféle istenek formájában képes megnyilvánulni a Földön, melyek hierarchikus rendben élik örök életüket a mennyei szférában. Ám Galungan napján úgy tartják, hogy megnyílik egy csatorna és az istenek földre szállnak. Sőt nem csak az istenek, hanem azon ősök lelkei is, akik most meglátogatják halandó testben lévő rokonaikat. Ezért is van a nagy ünnep, nem csak a győzelmet, hanem a Láthatatlan Világ vendégeinek érkezését is ünneplik ilyenkor. 10 napon át lesznek jelen az istenek és ősök, majd távoznak. Ez az utolsó nap lesz  Kuningan napja.  itt és még itt is olvashattok egy kis összefoglalót a prominens vendégek egy részéről, akiket Galungan napján üdvözöl a sziget lakossága.

Kategória: Ünnepek, szertartások | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Végtelen idő és tudás – Születésnapi gondolatok

Születésem évfordulója alkalmából néhány gondolatot papírra vetettem, nekem ez az Új Év ünnepe, hisz ez a legvalódibb kezdet!

Talán a Balin töltött évek miatt, talán csak az éveim növekvő száma okozta, hogy megváltozott az időfogalmam, sokkal tágabb, mint korábban.  A helyiek a nyugati időszámításon túl még 2 kalendárium szerint gondolkodnak az időről (Pawukon, Saka). Ha hozzávesszük a kínai holdnaptárat is, mely szerint az Újév kezdés szintén ünnepelve van Balin, akkor itt minimum kétszer, de inkább háromszor van évkezdés egy esztendőben. A helyiek mikor melyik kalendáriumhoz igazodnak. Az ő időszámításuk és időfelfogásuk nagyban összefügg a vallásukkal, ez szintén hatással van rám.

Balinéz kalendárium

Balin és Indonéziában sok ember van, akik pontosan azt sem tudják, hogy mikor születtek. Itt sokszor nincsen jelentősége perceknek vagy óráknak sem, nem olyan könnyű elkésni. Könnyen összemosódnak a napok, hetek, hónapok, nincsenek olyan éles határok, mint magyarországi életemben. A helyiek nem csak több Újévet, de több saját születésnapot is ünnepelnek  egyetlen hazai év alatt (aki nem tudja, mikor született, az meghatározhat magának egy születési dátumot). Igazán itt Balin vált a múlandóság és az újjászületés is a világ természetes jelenségévé számomra. Itt a halál nem jelenti az élet végét, ezért nem csak szomorkodás, de öröm is kíséri az elmúlást. Abban hisznek, hogy az elhunytak visszatérnek a családba újszülöttként.

Az idő azért létezik, mert a fejünkben van egy időszámítási rendszer, de valójában többféle időszámítási rendszer van az Egyetlen Időhöz. Nekünk az a dolgunk, hogy belehelyezkedjünk az időszámítási rendszerekbe – mely kultúra függő – és meghatározzuk magunkat adott rendszerek között. Ugyanakkor több száz, akár ezer éves hagyatékok  is ránk köszönnek a jelenben, üzeneteket küldenek a múltból, korábbi rendszerekből. Az a világ még létezik, amelyik már elmúlt! A Jelen egyszerre Múlt és Jövő is. Ahogy a Múlt hat a Jelenre, úgy a Jövő is. Például az álmaim épp elégszer bebizonyították már, hogy a psziché a jövőt is hordozza, nem csak a múltat. Sosem értettem, hogy mit jelent az, hogy a múltat le lehet zárni, hisz bármikor vissza lehet menni a múltba! Ezt a hipnózis képzés és gyakorlása során sokszor megtapasztaltam. Épp így a jövő sincs lezárva, teljes bizonyossággal tudom, hogy lehetséges előrevetíteni a jövőt, mert sokszor megtapasztaltam álmaim és a tarot-kártya segítségével. Az emlékezés és az előre sejtés, az intuíció természetes emberi sajátosságok. Ezeknek van mélyebb szintje is, lehetséges olyan korai időszakra is emlékezni, ami már nem is a saját életünk emléke. A jövőbelátás szintén lehetséges, mely az intuíció nagy testvére, de az már a titkos tudás jelzője. Vannak technikák, utak és módok, amelyekkel el lehet jutni a psziché olyan tartományaiba, ahol titokzatos emlékek és tudás tárolódik. Ez Balin élve számomra nyilvánvalóvá vált.

tarot-hal

Ha most Magyarországon élném a mindennapi életemet, valószínűleg erről nem mernék írni, tartva a rosszindulatú megítélésektől, minek hozzak bajt magamra? De itt Balin, ahol a tudatom a helyi kollektív hatások miatt amúgy is kicsit eltérően működik,  ahol a gondolatok teremtőereje erős, ahol az idő képlékeny, természetesnek érzem, hogy erről is beszéljek.

A helyiek titkos tudással rendelkező “baliánokhoz” mennek időnként, akik például lontár levélből kiolvassák a jövőt. A baliánok a Niskala-nak, a Láthatatlan Világnak az ismerői, akik hosszú éveken át tanulják mestereiktől a titkos tudást.  Így van ez bármely más területen is, nem rendelkezünk egyforma tudással és ismerettel az élet valamennyi területén. A tudás hatalom és ezért olyan félelmetes sokak számára a lélek világában mélyebb tudással rendelkező ember, aki hatalmával konstruktívan és destruktívan is bánhat. Sokszor nagyon nehéz felmérni a tudással rendelkező ember hatását a környezetre. Példa erre Hitler, aki hatalmas tudással rendelkezett a láthatatlan világról, de személyisége nem volt érett a tudáshoz, a sötét erők befolyása jóval erősebb volt, mint a lelkében derengő fény és “jót akarás”.  Borzalmas pusztítást tud okozni, amikor a tudás hatalma lelkileg éretlen ember kezébe kerül. Balin a fekete mágia jelenléte is épp eléggé nyilvánvaló a helyi lakosok világképében – ez a leyakok tudása – de erről beszélni sem szabad.

ejjeli-erdo

Lassan fél éve nem festem vissza a hajam természetes, mély sötétbarna színét fehéredő hajszálaimra. Kíváncsi voltam, hány őszhajszálam van. Sejtettem, hogy szép lassan őszülök… különleges érzés a korosodó önmagamat megtapasztalni! Nem bánom, hogy az őszhajszálaim mennyisége már többszöröse az éveim számának! Érdekes szakasz lesz ez is, mint eddig bármelyik szakasza az életemnek! old-clockA személyes időszámításom egyik rendszerét a testem változásai mutatják. Meghitt elfogadással tapasztalom fizikai valóságomban az idő múlásának talán már visszafordíthatatlan jeleit. Pont azt élem meg ha a tükörbe nézek, ahogy az Anyukám arcán megjelenő szarkalábakat, majd ráncokat fogadtam: magam miatt is összeszorul egy kicsit a szívem, de még nagyobb szeretetet érzek a testem felé, ahogy Anyukám felé is, ahogy telik az idő. A testem mindig jól szolgált, hálás vagyok neki. Egyszer majd elveszítem a testi valóságomat, ezt a testet, amelybe sok évvel ezelőtt költöztem. Valószínűleg egyre többször végigélhetem majd a testem kevésbé kedvező változásait, melyet az idő múlásával senki sem kerülhet el. De emiatt nem fogom rosszul érezni magam. A természetes folyamat olyan lassú szelídséggel megy végbe, hogy szinte észre sem veszem, hozzászokom, érek, mint a barack. Na és az aszalt gyümölcs is finom! 😀  Minél több idő telik el, annál nyugodtabban konstatálom: hogy az idő múlása egyáltalán nem tragédia, ha a lelkünk jól érzi magát.

?Úgy tűnik, már nagyon sokat éltem, pedig még csak 46 vagyok (vicces kimondani, nem is tudom mit kezdjek ezzel a számmal… sok ez már vagy kevés?)  Annyi jó és tartalmas, izgalmas dolog történt velem,  annyi minden fájt is, hogy már most úgy érzem: szinte minden fontosat megéltem, amit szerettem volna és lehetett. Voltam őrülten szerelmes, szerettem úgy másokat, hogy még magamnál is jobban. Volt olyan, hogy a feltétel nélkül elfogadó szeretetet is megtapasztalhattam. Legalább egyszer  belehaltam már az életem fájdalmába. Majd aztán újjászülettem. Kötődtem már olyan mélyen, biztonságosan és erősen, hogy érzelmileg stabilnak,  gazdagnak érzem magam – nem tudom elveszíteni azt az igaz szeretetet, amelyet már megkaptam.

Életem felét iskolapadban töltöttem, van épp elég képzettségem, van néhány jó szakmám, hivatásom is, melyek kiegészítik egymást és sikerült egységbe rendeznem a tevékenységeimet. Szellemi éhség sem gyötör épp. Nem sok, de elég igazi barátom van.

noecskavalEllenségeimről nem tudok, úgy hiszem, nem ártottam senkinek, legalábbis szándékosan biztosan nem. Úgy remélem, hogy nincs már mit megbánnom, mert szeretetben elrendeztem azokkal az emberekkel a sérelmeket, akikkel dolgom volt. Igyekeztem  segíteni másoknak, igyekeztem jót tenni a világban, főleg a gyerekekkel, amennyire képességeimből tellett. Nincs lelkifurdalásom, hogy többet is tehettem volna… időm is van még. Kreativitásomat sokféleképpen kamatoztattam és még fogom is, nincs még vége, nem sürget senki és semmi, hogy többet vagy jobbat kellett volna tennem. 44-ikebana-edeny

Nincs semmim már lassan, amit elengedhetnék. Minden, ami fontos, az belül van. Csak a szeretteimmel töltött jövőbeli személyes időmhöz ragaszkodom, azt egy ideig tudom odázni, de elengedni nem akarom.

Utaztam eleget, mindig sikerült kielégítenem a kalandvágyamat és a kíváncsiságomat, tulajdonképpen ezek határozták meg idáig az életem alakítását. Szinte valamennyi földrészből megtapasztaltam kisebb szeleteket, el tudom fogadni, hogy nem fogom bejárni az egész világot, nem fogok mindent látni. Belül is van világ, talán még hatalmasabb is , mint ami kint van, annak is jár a figyelem. Annak nagyon örülök, hogy eltérő világokat, kultúrákat megtapasztalhattam valóságos vagy belső utazásaim során, mert rájöhettem, hogy végtelen lehetőség van az életünk felfogására, az életünk értelmének meghatározására. Utazni és más kultúrákat megismerni csodás dolog, ha lesz még benne részem, akkor örülök, ha nem, akkor már így is csak hálát érzek azért a sokért, amiben részem lehetett. Mára elfogytak a sürgető vágyaim.

green-and-red

Úsztam már hullámzó óceánban, ismerem az életérzést, hogy tenger közelében élek, hogy mindig nyár van. Még sokáig élvezni szeretném a motorozás szabadságát. Jártam füstölgő-gőzölgő aktív vulkánokon, párás dzsungelben, tikkasztó sivatagban, ugrottam fejest életem legfélelmetesebb mélységébe gumikötélen, végigjártam a Caminót, ismerek mágusokat és varázserejű embereket, jártam tűzön, megtapasztaltam több természetfeletti jelenséget. Soha véget nem érő út áll előttem a láthatatlan világ titkainak további felfedezésére.

Vannak dolgok, amiket még fontosak éreztem, de már úgy tűnik, nem kaphatom meg. Például, hogy saját gyermekem legyen. Mára el tudtam fogadni,  ez az ajándék kimaradt az életemből. Sok gyermeknek vagyok hálás, akik miatt a gyermekek sok időn keresztül az életem központi figyelmében voltak. belso-utazas

Mintha nagyon sok gyerekem lett volna már, lelkemben hordozom az anyaság örömét és fájdalmát, a lelkem emlékszik érzésekre. Álmaim megértették velem, hogy ez most nem járható út számomra. Nem tudtam ezen változtatni, ezért csak az a lehetőség maradt, hogy alázattal elfogadjam a sorsom. Most ez így jó.

csoport-5

Nincs bennem olyan érzés, hogy valamiről lekéstem volna, elszalasztottam volna, hogy valami kimaradt az életemből. Majdhogynem azt mondhatom, hogy nyugodt szívvel készen állok arra, hogy mostanra a személyes vágyaim helyett valami más vezessen. Talán még életem fele hátravan, talán csak pár nap. De ha hosszú életem lesz – ahogy érzem – akkor még belegondolni is inspiráló, hogy mi minden fér még bele, ha már most úgy érzem, hogy sokat éltem!? Valószínűleg mások szolgálatára fogom felajánlani minden gazdagságomat. Azoknak a nyugalmát érzem magamban, akik már semmit sem veszíthetnek, és a nyerés sem érdekes. A játék maga érdekel, hogy mit játszom.

SONY DSC

A  játék akkor jó, ha örömünket leljük benne és másoknak is jó, akkor is, ha vannak benne nehéz részek.  A sorsomat nem tudhatom, nem is akarom tudni előre, de úgy szeretnék búcsúzni a végén, hogy jó játék volt ez a földi élet. Kaptam elég elismerést és a sikerre sem éhezem, nem ez a fontos már.  A pénzgyűjtés talán csak kisdobos koromban motivált, mert szerettem a takarékbélyegeket beragasztgatni a helyükre. Nem fontos, hogy újra legyen saját házam, hisz épp elégszer alakítottam ki saját tulajdonú fészket. Otthont bármikor tudok teremteni, de nem kell, hogy a saját birtokomban legyen. A „saját” – már nem fontos.

57

Amit fontosnak érzek, hogy békét és harmóniát hozzak az életembe azáltal, hogy  egy kicsike résszel én is hozzájárulhatok a puzzle-kirakós játékhoz, amelyben a földi élet értékét és szépségét lehet majd meglátni. Nem csak magam, de mások miatt is jól szeretnék játszani, jó lenne, ha mások is, sokan élveznék az életet. Akkor is, ha nehéz néha. A nehézségek is nagyon fontosak ebben a játékban. Rendben érzem magam – akkor is, ha elég eltérő normák szerint élem az életet, mint ahogy a konvencionális értékmodell mutatja. Se gyerek, se ház, se 4 kerék, se biztonságosan jövedelmező fix fizetés. Életem mostani szakasza tele van formálódó alakzatokkal és kiszámíthatatlansággal. Ám a „nem ember” alkotta értékrend szerint úgy hiszem,  mégis rendben van az életem, és számomra ez mindennél fontosabb.

szivoduSzeretet  van az életem középpontjában, ez vezessen tovább, mert vágyaim lassan elfogynak. Vezessen a sorsokat elrendező Erő, ami tőlem jobban tudja, mi az én dolgom ezen a világon. Az egóm már megélte az erejét, az örömét, szerintem nem szabad az egónkat bántani, majd szépen visszavonul, amikor eljön az ideje, kár úgy beállítani, mintha az valami rossz dolog lenne. Éljen az EGÓ is, ameddig jólesik neki!

A személyes szabadságomat az Egyetlen kezébe ajánlom, akinek a jelenlétét idáig is érzékeltem, aki elfogadta a vágyaimat és segített a megvalósulásukban. Hálás vagyok azért, hogy olyan dolgokat akartam és vágytam, amelyek gyakran kaptak szabad utat és láthatatlan segítőim mellém álltak. És hogy mit kezdjek a szabadságommal az életem hátralévő idejében? Szülinapi palacsintatortámon gyertyaelfújás előtt ezt gondoltam:

?

Csak olyan rendszert szeretnék szolgálni, amelyben a központi helyen az érdekektől független tiszta szeretet áll. Szeretném ezt egész életem végéig Így érezni, Így gondolni és Így tenni! Szeretném a legigazibb tiszta szeretetet tovább tanulni és megvalósítani. Minden, ami számomra megnyugtató ezen a világon, az igaz, elfogadó szeretetből ered. Ez legyen az én iskolám és utam. Legyen az életem AZ, amit a Teremtő akar tőlem!  Életem halálom, a kezedbe ajánlom…  meditacios-torony

Kategória: Uncategorized | 5 hozzászólás

Az állatok varázsa

Korábban írtam már az itt élő állatokról, akiknek a jelenléte és közelsége sokkal intenzívebb, mint otthon. Sokféle állattal összetalálkozom, és ez még elevenebbé teszi a napjaimat. Most érzem, mennyire nem vagyunk eléggé tudatában annak, hogy az állatok nagyon fontosak, és szerintem minden gyermeknek állatokkal az életében kellene felnőnie, hogy a velük való kapcsolódás természetes legyen felnőtt korban is.

lizard

Bali előtt 10 évvel két csodálatos kutya került a családomba, ők életem legnagyobb ajándékai közé tartoznak, sok más egyéb mellett azért is, mert megtanítottak érzékenyebbé válni.

p1040201

Rajtuk keresztül döbbentem rá, hogy a világnak egy más tartományát is érzékelik a kutyák. Sokszor láthatatlan, hallhatatlan, szagtalan, érzékelhetetlen, amit a kutyáink, macskáink, az állatok egyértelműen jeleznek. Ki más, ha nem éppen ők lehetnek a leghitelesebb bizonyítékai annak, hogy az emberi psziché által felfogott és érzékelt világ igen limitált!! Az ember érzékelőképessége több tekintetben alulmarad az állatokéhoz képest. Épp ezért fejlődésre inspirálnak minket, hogy megértsük őket. A szavak nélküli kommunikációt és az empátiát az állatok és a kisgyerekek tanítják. Mindkettő ösztönlény, sokszor úgy tűnik, mintha különleges kapcsolat is lenne közöttük.

Bali olyan, mint egy természetes állatkert, minden pillanatban észlelhető az állatok jelenléte, majdhogynem napi 24 órában élőlényekkel vagyok körülvéve. Ez például itt egy Cicada, aki éppen levedlette régi “ruháját”, és földhözragadt lényét repülő égi lénnyé szülte újjá, ahogyan a pillangók is ezt teszik.

cicada

Ez   a hernyó pedig olyan volt, mint egy ékszer.

szazlabu3

Szinte naponta rácsodálkozom egy-egy új bogárra, madárra, nem beszélve a tengeri lényekről, akikkel korábban alig volt alkalmam találkozni, mint például a mantával. Első találkozásunk szerencsésen meg is lett örökítve.

A természetben szabadon élő állatok látványa és közelsége és a velük való kapcsolat keveseknek adatik meg a modern életben. A szabadon élő állatok sokkal inkább lényünk kontroll nélküli, szabad vagy  ismeretlen részét szólítják meg, közelségük más érzés, mint az állatkertben látott vagy az otthon tartott, megszelídített háziállataink jelenléte, akiknek már ismerjük a viselkedését. Ezt a varánuszt talán egy órán keresztül is néztem, pedig szinte mozdulatlan volt ő is. Úgy éreztem, hogy ha a figyelmemet ráirányítom, akkor mozdulatlanságában is egyre jobban megismerem. Le kell csendesedni és lassulni ahhoz, hogy az állatokkal mélyebb kapcsolatba kerüljünk.

nagygyik

Feltűnt neked is, hogy bizonyos állatok erőteljes érzelmi hatással vannak rád, míg mások kevésbé? Érezted milyen titokzatos érzés, amikor állatok jelennek meg az álmodban?  A természeti népek mindig nagy jelentőséget tulajdonítottak az álmoknak és az álomban megjelenő állatoknak. Ők szellemi állatok, akik lelki tartalmaink tudattalanunkban rejtőző képviselői. Ezek az álombeli állatok vagy amelyek erős hatással vannak ránk, sokszor archetípusokat, ősképeket jeleznek a tudatunk legmélyén. Az archetípusok a gondolkodást megelőző ösztönös részünkben őrzött energiamintázatok, az emberiség közös lelki alapjai, melyekben erő lakozik, és például állatokon keresztül kapnak fizikai formát. Bizonyos állatok különleges jelentőséggel bírhatnak életünkben, akár valós találkozás nélkül is, ha a pszichénkben lakozó archetípust aktiválják – míg mások semlegesek lehetnek, hiába nap, mint nap találkozunk velük.

chauvetpansm

Nem véletlen, hogy az állatábrázolások a legősibb ránk maradt hagyatékok. Még ma sem lehetünk száz százalékosan biztosak abban, hogy mi célt szolgáltak az ősember barlangrajzai, de sok tudós véli úgy, hogy az ősember az erejükért vagy egyéb tulajdonságaik miatt tisztelte az állatokat. Ahol barlangrajz található, azt a helyet rituális célokra használták. A lélek ősi barlangtemplomainak falain állatokat ábrázoló rajzok voltak.  Az állat egyfajta lelki alap, konkrét minőség, isteni energiahordozó, mellyel az ősember kapcsolódni vágyott, nem csak az élelmet látta benne. Léteznek úgynevezett „totemállatok” vagy “erőállatok,” amelyet ha felismerünk és kapcsolatba kerülünk velük, különleges lelki erőre tehetünk szert. Ez nem feltétlenül kívül keresendő, hanem gyakran a saját belső világunkban  megélhető energiával, érzelmekkel telített állatélmény. A totemállat valóságosan létezik, a Valóság nem szemmel látható dimenziójában. Állítólag mindenkinek megvan a maga totemállata, ám nem biztos, hogy tudatában vagyunk a sajátunknak, nem biztos, hogy kapcsolódunk hozzá. Az ilyen állatok lelki segítők, vezetők is lehetnek.

snake

Mióta Balin élek, különösen felfigyeltem arra, hogy állatok jelennek meg az életemben, álmaimban, sőt alkotásaimban is. Például az első hónapokban rendszeresen találkoztam kígyókkal éppúgy a valóságban, mint ahogy álmaimban is. Ez itt fent tavaly épp a konyhából tekergőzött ki nagy ijedten… furcsa, miért félnek az emberek a kígyóktól, mikor többnyire a kígyók félnek az embertől és lehetőleg elkerülik őket. Abban az időben lépten-nyomon kígyókkal találkoztam, velük álmodtam is, szerintem a kundalini kígyó szimbólumaként jelent meg az életemben, mert ezek a találkozások inkább különleges energiát közvetítettek. Azonban legalább egy éve nem találkoztam egy kígyóval sem azóta, az álmaimból is eltűntek. Volt olyan időszak, amikor a szitakötők és pillangók voltak életem feltűnően gyakori vendégei. A kapunk melletti bokron találtuk ezt az óriáshernyót, amiből hatalmas, színes pillangó válhatott.

oriashernyo

Pár nap múlva bábot találtam a bukósisakomon, a fejem héján. Ekkor  éppen egy jelentős transzformációs folyamat zajlott bennem, költöztünk, meghirdettem társammal az első elvonulást is. Újjá születő önmagam csodás pillangókkal találkozott, mely az újjászületés szimbóluma is.

pillangobab

Ha váratlanul vagy gyakran megjelenik egy állat életünkben, annak szimbolikusan is üzenetértéke lehet. Aki azt hiszi, hogy ez valamiféle babona, annak talán sosem volt még ilyen megfigyelése, nem tapasztalta a szinkronicitást. Ahhoz, hogy észrevegyük életünk láthatatlan útjelzőit, vagy segítő energiáit, mint amilyen az állatok különleges felbukkanása is az, először észre kell vennünk az életünk jelenségei között megnyilvánuló izgalmas egybeeséseket.

Sosem fogom felejteni a pillanatot, amikor például egy bálna bukkant fel a vízből közel hozzám. Tudom, abszurdul hangzik, és csodaként is éltem meg. Az amedi tengerparton egyik barátnőmmel és kutyájával sétálva, hirtelen egy jelentős dologról való beszélgetés közben, épp a szemünk előtt egy hatalmas bálna emelkedett ki a vízből, alig 100 méterre tőlünk. Megbabonázva meredtem a lényre, úgy tűnt, hogy még az idő is megállt, ahogyan lesüllyedt, majd újra felbukkant egy kicsit arrébb még öt alkalommal. A negyedik feljövetelénél vizet spriccelt, mint egy szökőkút. Annyira megérintett az élmény, hogy még ma, két hónap múlva is gyakran eszembe jut.

Kleyer Viki fotója

Kleyer Viki fotója

Korábban nem tudtam túl sokat a bálnákról, hisz nem szerepelt az életemben. De ezután utánajártam, „ki is az a Bálna?”. Újra kapcsolatot fedeztem fel az életem aktualitása és a bálna szimbolikus jelentősége között. Ez a totemállatok vagy erő állatok egyik ismertetőjele lehet.

A bálna a múlt őrzője, mely szimbolikusan az óceánból (tudattalanból) kiemelkedő ősi idők hagyatékát őrzi. Anyagi értelemben a bálna a Föld egyik leghosszabb ideig élő lénye, akár 200 évig is élhet néhány példánya.

Egy ideje a védikus világnézet tanításainak és irodalmának megismerésével töltöm a szabadidőmet. Pszichés energiát, inspirációt érzek ebben a tanulásban… ami valójában annak felismerése, ami a saját lelkem tanítása is, ha magamba mélyedek. Mintha az életem mozgatórugóit ismerném meg a Védák tanításain keresztül (az Univerzum ősi bölcsességeinek könyve, mely a hindu vallás és kultúra alapja). Olyan tudásra lelek, amely számomra otthonos érzés. Egyfajta megbizonyosodást kapok, hogy a világlátás, ami mostanra irányzatok és vallások, spirituális iskolák melletti elköteleződés nélkül alakult ki bennem, az egy régi korokból érkező tudásra rezonál rá, gyökereim a kollektív ősi tudásból táplálkoznak, és hiszem, hogy csak ott lehet rend a Földön, ahol a régi korok bölcseinek útmutatását követjük – ahol a Földdel, természettel, és a lelkünk működésével harmonikusan van kialakítva a társadalmi rendszer is. Ott az állatok is méltó helyet kapnak. Hát ettől egy “kicsit” eltér a mai modern világ, és nincsenek is rendben a dolgok, az állatok ügye sem,  sok tekintetben inkább hatalmas a káosz.

A bálna jelentősége abban rejlik, hogy emlékeztessen, kik vagyunk valójában. Régi korok gyermekei vagyunk, akiknek a lelke a mesterségesen teremtett világ keretei között könnyen elgyengülhet, elfáradhat, kiéghet, ha természetes szükségleteinket nem tudjuk kielégíteni. A természeti népek  még emlékeznek, kultúrájukban és hitükben, életvitelükben még hordozzák azt a fajta tudást, amely harmóniát teremt. A Föld kizsákmányolóinak nem érdeke az, hogy e tudás szerint működjenek, módszeresen teszik tönkre a Természetet anyagi érdekek miatt. A mai kor bálnái azok, akiknek a lelke még emlékezik az Egységre, és másokat is próbálnak emlékeztetni. A Valódi Világot lelkünkben hordozzuk, melynek a Természet a kivetülése, amelynek az ember CSAK a természetes része lehetne, nem pedig a Természet feletti uralkodója. A hamis teremtők elfelejtették, hogy a természetfölötti szerepre nem az ember van kijelölve. A Természet gyermekei azonban még emlékeznek…

Kategória: Amit Bali tanít, Állatok, Lélek | Címke: , , , , , , , , , , | 1 hozzászólás