Illatos füst

 

Ha volna egy mondat, amely tömören és lényegében kifejezi az életfilozófiát Balin (melyet sajátomnak is érzek),  talán ez lenne: „Az élet ünnep.”  Vagy talán ez: „Az életünk egy felajánlás”. Bali neve is magában hordozza mindkettőt. Úgy tartják, hogy a “wali” ősi szanszkrit szóból ered Bali neve, mely rituálét, szent rítust/táncot jelent,  mint egy ünnepi felajánlás, másrészt „bali” a helyi nyelven arra is utal, hogy belső, belül lévő, beavatott.

Az ideérkező látogatóknak az elsők között tűnnek fel a bejáratok elé vagy oltárokra, autók ablakába, útkereszteződésekbe helyezett  virágszirmokkal teli kosárkák (canang sari), melyekben egy kis rizs és általában bétel/dohány is található. Balinak nem csak a nevében van elrejtve a belülről jövő rituálé. Ezek a kosárkák ajándékok, felajánlások.

Amíg a kosárkákra helyezett füstölő ég, addig szent és érinthetetlen a felajánlás – egy másik dimenzióval való kapcsolatteremtés kelléke. Az eredeti szándék hálás üzenet a láthatatlan világnak: hiszek benned és elismerlek, neked készítettem ezt az ajándékot.

Attól függően, hogy a földön vagy magasabban találjuk a kosárkát, az alsó vagy a felső világnak szánták. Előzőnek néha még cigit, cukorkát is tesznek bele, vagy meglocsolhatják kávéval, rizsborral (brem) is a földre helyezett felajánlást.  Így teremti meg a felajánlás az egyensúlyt alsó és felső világ között: nem csak az isteni világ, de a démoni birodalom is kap tiszteletet.

Balin a füstölőgyújtás egy természetes mindennapos szokás, amely nem maradhat el. A füstölgő pálcika eredetileg annak jele, hogy az ember kapcsolódni szeretne az isteni világgal. A szakrális célból előidézett füsttel együtt a lélek felfelé törekszik.  Az ünneppel vagy  rituáléval, belső elcsendesedéssel, az elme fókuszáltságával, az imával együtt járó felszálló, finom illatú füst annak szimbóluma, hogy  az ember lelke is  törekszik a magasabb régiókba, a földi, materiális világon túli szférákba. A magasabb dimenziók lakói talán pontosan értik ezeket a füstjeleket – emberek a Földön azt üzenik, hogy bár testbe vannak zárva, bár látni sem látják a földöntúlit, de mégis érzik, hiszik, tudják létezését. Az isteni világnak talán nagyon is sokat számít, hogy emberek hisznek bennük. Mi emberek, magunk is pontosan érezzük, hogy ki az, aki valódi láthatatlan lényünket és szentségünket is érzékeli, tiszteli.

A rituálékkal együtt járó illatos füst már ősidőktől fogva annak jele, hogy az ember kapcsolódik a materiális világon túli transzcendens világhoz, a mindennapokon túli emelkedettebb lelki állapothoz az illatos füst segítségét kéri. Talán nincs is olyan kultúra, amely ne használta volna a füstöt rituális célokra. Az indiánok pipaszertartása, de akár a szertartásos halottégetés hátterében is az egyik fő motívum a füsttel együtt emelkedő lélek, a kapcsolatteremtés csatornájának ideája.

Számomra kétségtelen, hogy Bali egyik tudattalanul is ható vonzerői azok a különleges illatok, melyeket a füst közvetít és hatással vannak az elmére is.  Azt nem mondom, hogy minden füst kellemes itt, a szemétégetés és a kipufogók füstje is mindennapos. Nagy a népsűrűség a szigeten és minél sűrűbben lakott egy rész, annál sűrűbb, elhasználtabb a levegő Balin is. Mégis szinte felüdülés, amikor egy-egy forgalmas részen is áttör a piszkos füstön valami éteri illat, mint egy csöppnyi emlékeztető:  lehet kapcsolódni valami máshoz, mint ami körülvesz.

A napokban Amedbe motoroztam Ubudból (kb. 80 km) és egy idő után az út során érő illatokra kezdtem figyelni. Átlagos nap volt, de három ceremónia is volt útközben, többször szemtanúja voltam felajánlás elhelyezésének, ünnepi menet állított meg.  Mélyen, ösztönösen belélegeztem az aromás füstöt, ahogy elhaladtam házak, templomok mellett… ami persze keveredett az utak forgalma miatti füstszennyeződéssel. Mégis jó volt tudni… a közelben éppen a békére és az egyensúlyra törekednek. Mert a füstölőgyújtás itt ezt jelenti, még ha talán sokan nincsenek is tudatában akkor, mikor meggyújtják.

A virágokból, gyógynövényekből és fűszerekből készült helyi füstölő (dupa)  illata azonban megalapozza a Bali-feelinget. Ilyen illat csak ezen a szigeten van és tudom, bármerre is visz a sorsom később, amikor Balira gondolok, illatok is társulnak majd az emlékekhez.

Eszembe jut a szegfűszeges-édes cigaretta illata is, amely szinte illatos és ehhez hasonlót sem éreztem máshol. Az első hónapokban magam is kipróbáltam, olyan vonzó illata van a szegfűszeges cigarettának! Ám mégsem  ajánlom senkinek, az európai erősebb cigarettákhoz képest is hatalmas a kátránytartalmuk, minek szennyeznénk durván a tüdőt? Mégis nagyon sokan szívják errefelé, főleg férfiak. Talán a cigaretta füstjében is lehet valami bujkáló törekvés a „feljebb emelkedésre”, az elme jobb állapotára. Úgy is van a köztudatban, hogy a cigaretta egyfajta pótszer.  Akár még kis rituálénak is nevezhető, ahogyan egy dohányos előveszi, esetleg megsodorja, meggyújtja a cigit, belélegzi a füstöt arra várva, hogy valamiféle belső élményt, például megnyugvást, pillanatnyi jó érzést, tisztább gondolatokat, netán inspirációt kapjon a cigarettától.

Ám a különbség a kétfajta illatos füst és rituálé között hatalmas.

David Metcalf fotója

A szakrális célból keletkezett füstnek szent ideje (ünnep jellegű ideje) és szent tere (szakrális erőtere) van, valódi spirituális törekvés áll a hátterében. Egy meditációhoz vagy egy egyperces kis rítushoz gyújtott füstölő füstjének is van szent tere és ideje, ha a lelkünk emelkedésének érdekében gyújtjuk.    Nem csak a füst a lényeg, hanem maga a szertartás is, a belső fókuszált törekvés, amikor magunk tesszük ünneppé a hétköznap idejét, a füst pedig szimbolikusan vagy valóságosan összekapcsolhatja a saját törekvésünket egy rajtunk túli dimenzióval. Ez a belülről jövő  kapcsolódási vagy tisztulási szándék a lényeges elem, amelyet a füst megsegíthet. A „szent füst” nemes gyógynövények és füvek, fűszerek, magvak, virágszirmok és illatos olajok égetéséből keletkezik és különleges hatással lehet az elménkre. Balin eszméltem rá, hogy az ilyen “szent füst” mennyire ősi kísérője a rítusoknak, mely hozzásegít az isteni világhoz való kapcsolódáshoz.

A cigaretta füstnek, a dohányfüstnek általában nincs szent tere (egyre több helyen el is veszik tőle a teret) és szent ideje sem. Ha pillanatnyilag nyugtatóan vagy épp stimulálóan is hathat egy szál cigaretta, az nagyrészt fiziológiai hatások miatt történik, nem pedig azért mert az elménket mi magunk állítottuk magasabb frekvenciára. A cigarettától várunk valami hatást, nem is tudni miért jó, csak jó, még akkor is, ha tudjuk, hogy nem jó. Mivel magam is szívtam cigarettát régebben (és évente pár szálat még mindig el tudok szívni), megosztom veletek szubjektív felismerésemet:

Úgy tapasztaltam, minél többet meditáltam, annál inkább kiégett belőlem a cigarettázás vágya. Nem mondom, hogy csak a meditáción múlik… de a rendszeres meditációimhoz gyújtott füstölő talán egy-egy cigarettát lőtt ki az életemből … a cigi gyújtás füstölőgyújtássá transzformálódott a meditációk során.

A meditációimat annak érdekében ajánlom fel mindig, hogy kapcsolódjam azzal, ahol a békét érzem. Úgy tapasztalom, hogy a rendszeres, hosszú távon végzett meditáció nagyon is összefügg a káros, lehúzó dolgok elengedésével és az elme frekvenciájának magasabb fokozatra kapcsolásával. Megalkothatjuk magunknak is a szent teret és szent időt – csak füstölőt kell gyújtani (vagy anélkül) és meditálni rendszeresen! A többit pedig intézik fentről…

Galungan ünnepe

A Galungan ünnepi körnek az eredete a múlt homályába vész, ám ez a balinézek legjelentősebb ünnepe, mely 10 napon át tart. De ha az előzetes készülődéseket és utólagos lecsengést is hozzászámítjuk, akkor ez még ennél is több. Nem is csoda, ha úgy tapasztaljuk, hogy a balinézek  vagy ünnepre/ceremóniára készülődnek, vagy éppen ünnepen vannak, esetleg épp az ünnep utáni időszakban, ami máris továbbvezet az első helyzethez.

Minden ünnep és vallási rituálé, szobor és alkotás, díszítés, de a balinéz tradicionális élet valamennyi eleme (is) szimbolikusan értendő. A Galungan ünnepe is egy univerzálisan az emberi pszichébe ágyazott működési elvből gyökeredzik, nevezetesen a pszichének abból a törekvéséből, hogy a káoszból rendet teremtsünk. A Rend – Dharma szanszkritul – az egyetemes törvényszerűség, mely mindent áthat a létező világban, egy olyan alapelv, melyet ha felismerünk, akkor értelmet és harmóniát, rendet tud hozni az életünkben. A hindu vallási rendszer a Dharma fogalmán alapul és az életet a természetes, nem ember alkotta világ működési elveinek megértésére alapozza, amely az örök igazságot, magát az életnek az elvét követi. Ezt a Rendet az ember már kezdetektől fogva, ösztönösen érezheti (hiszen ennek az értelmes, természetes Rendnek az alapján létezik az ember is), de ahogy az öntudata erősödik, egyre inkább tudatában lehet a Dharmának és tudatosan még inkább elősegítheti a saját és mások életében a természetes Rend elve szerinti működést.

Anom Gede Sukawati

Ugyanakkor létezik a Renddel ellentétesen ható elv is,  ennek neve Adharma, mely a  Rendből eredő törvények ellen hat. Ezek a törvények nem azonosak a jogi értelemben vett törvényekkel, melyeket ember alkotott. A Renddel ellentétes, nem harmonikus, természetellenes, például káoszt és bajt, életellenes cselekvést okozó viselkedésben nyilvánul meg az Adharma.

Ez a két erő folyamatosan jelen van az élet minden szintjén, senki nem kerülheti el a saját személyes életében sem a két elv megjelenését. A Kis Világ (ami bennünk rejlik) és a Nagy Világ (amit kívül találunk) folyamatosan kölcsönhatásban van egymással, érezhetjük, hogy melyik erősödik éppen fel és melyik erő jelenléte intenzívebb.

Galungan ünnepe azért a legjelentősebb Balin, mert ez a nap fejezi ki a Dharma győzelmét az Adharma felett. A Dharma győzelméhez először is magunkban kell felismerni a diszharmonikus működést és a saját személyiségünknek is meg kell érnie, hogy a Dharma mellett tudatosan is elköteleződjünk és a saját életünkben, “kis világunkban” rendet tegyünk. Ezt azonban a káosz erői meg akarják akadályozni. Ennek a belső-külső harcnak például szimbolikus kifejeződése a Galungan napja előtti 3 nap. A végső győzelem előtt a káosz erői 3-szor is megpróbálják megkísérteni a Rendre törekvő embert. Sang Kala Tiga vagy más néven Bhuta Galungan, a káosz és a démoni erők ura ekkor a földre száll, és különféle módokon próbálja éreztetni a hatását.   Épp ezért a Galungan előtti 3 napban fokozott éberségre van szükség a helyi tradíciók szerint.

Rengeteg apró szokás és rítus, előzetes készülődés történik a Galungan előtti napokban, mely a helyiek Rendre törekvését mutatja. Nem csak a valóságos rendrakás, rituális szertartások, speciális ételek készítése vagy a díszes bambuszpóznák felállítása mutatja a rendre törekvést, de a szellemi háttere ezeknek a cselekvéseknek arra utal, hogy az ember tudatosan felveszi a harcot a belsejében zajló destruktív, rendellenes, diszharmónia irányába vivő erők hatásával.   Még a gyermekek is bevonódnak a rendrakásba, többször lehet majd látni az utcákon kis srácokat, akik Barong bőrébe bújva (a balinéz legfőbb JÓ megtestesítője oroszlánszerű alakban), gongok és egyéb zeneszerszámok kíséretében vonulnak végig az utcákon, szimbolikusan a tér energiáját tisztítják ezzel (amiért cserébe néhány ezer rúpiát is elfogadnak 😉 ).   Galungan jelentése maga is azt jelenti, hogy harc, amely a Dharma, győzelmével végződik.

Ez az ünnep is 210 naponként ismétlődik, ennyi a Pawukon kalendárium szerint egy év. Soha nincs annyira díszes Bali, mint ezeken a napokon. Nem csak az utcákat, templomokat, de az otthonokat is speciális díszítésekkel  látják el. Megnövekedett számú virágfelajánlások, rituálék teszik a sziget atmoszféráját még emelkedettebbé ezekben a napokban. Így fogadják az isteni sereget és az ősök visszatérő láthatatlan energiáit, mely valójában a Galungan ünnep csúcsa.

Sokan tévesen ítélik meg Balit, amikor a számos, különféle isteneket ábrázoló szobrokat, alkotásokat látják és azt gondolják, hogy Balin több istenhit van. Azonban a valóság az, hogy Isten itt is EGY. Ez kifejezhetetlen. Ami kifejezhető ebből, az istennek a különféle megnyilvánulásai, arcai, melyet a földi halandó már „kézzel foghatóbban” képes felfogni. Az egyetlen Isten különféle istenek formájában képes megnyilvánulni a Földön, melyek hierarchikus rendben élik örök életüket a mennyei szférában. Ám Galungan napján úgy tartják, hogy megnyílik egy csatorna és az istenek földre szállnak. Sőt nem csak az istenek, hanem azon ősök lelkei is, akik most meglátogatják halandó testben lévő rokonaikat. Ezért is van a nagy ünnep, nem csak a győzelmet, hanem a Láthatatlan Világ vendégeinek érkezését is ünneplik ilyenkor. 10 napon át lesznek jelen az istenek és ősök, majd távoznak. Ez az utolsó nap lesz  Kuningan napja.  itt és még itt is olvashattok egy kis összefoglalót a prominens vendégek egy részéről, akiket Galungan napján üdvözöl a sziget lakossága.

Végtelen idő és tudás – Születésnapi gondolatok

Születésem évfordulója alkalmából néhány gondolatot papírra vetettem, nekem ez az Új Év ünnepe, hisz ez a legvalódibb kezdet!

Talán a Balin töltött évek miatt, talán csak az éveim növekvő száma okozta, hogy megváltozott az időfogalmam, sokkal tágabb, mint korábban.  A helyiek a nyugati időszámításon túl még 2 kalendárium szerint gondolkodnak az időről (Pawukon, Saka). Ha hozzávesszük a kínai holdnaptárat is, mely szerint az Újév kezdés szintén ünnepelve van Balin, akkor itt minimum kétszer, de inkább háromszor van évkezdés egy esztendőben. A helyiek mikor melyik kalendáriumhoz igazodnak. Az ő időszámításuk és időfelfogásuk nagyban összefügg a vallásukkal, ez szintén hatással van rám.

Balinéz kalendárium

Balin és Indonéziában sok ember van, akik pontosan azt sem tudják, hogy mikor születtek. Itt sokszor nincsen jelentősége perceknek vagy óráknak sem, nem olyan könnyű elkésni. Könnyen összemosódnak a napok, hetek, hónapok, nincsenek olyan éles határok, mint magyarországi életemben. A helyiek nem csak több Újévet, de több saját születésnapot is ünnepelnek  egyetlen hazai év alatt (aki nem tudja, mikor született, az meghatározhat magának egy születési dátumot). Igazán itt Balin vált a múlandóság és az újjászületés is a világ természetes jelenségévé számomra. Itt a halál nem jelenti az élet végét, ezért nem csak szomorkodás, de öröm is kíséri az elmúlást. Abban hisznek, hogy az elhunytak visszatérnek a családba újszülöttként.

Az idő azért létezik, mert a fejünkben van egy időszámítási rendszer, de valójában többféle időszámítási rendszer van az Egyetlen Időhöz. Nekünk az a dolgunk, hogy belehelyezkedjünk az időszámítási rendszerekbe – mely kultúra függő – és meghatározzuk magunkat adott rendszerek között. Ugyanakkor több száz, akár ezer éves hagyatékok  is ránk köszönnek a jelenben, üzeneteket küldenek a múltból, korábbi rendszerekből. Az a világ még létezik, amelyik már elmúlt! A Jelen egyszerre Múlt és Jövő is. Ahogy a Múlt hat a Jelenre, úgy a Jövő is. Például az álmaim épp elégszer bebizonyították már, hogy a psziché a jövőt is hordozza, nem csak a múltat. Sosem értettem, hogy mit jelent az, hogy a múltat le lehet zárni, hisz bármikor vissza lehet menni a múltba! Ezt a hipnózis képzés és gyakorlása során sokszor megtapasztaltam. Épp így a jövő sincs lezárva, teljes bizonyossággal tudom, hogy lehetséges előrevetíteni a jövőt, mert sokszor megtapasztaltam álmaim és a tarot-kártya segítségével. Az emlékezés és az előre sejtés, az intuíció természetes emberi sajátosságok. Ezeknek van mélyebb szintje is, lehetséges olyan korai időszakra is emlékezni, ami már nem is a saját életünk emléke. A jövőbelátás szintén lehetséges, mely az intuíció nagy testvére, de az már a titkos tudás jelzője. Vannak technikák, utak és módok, amelyekkel el lehet jutni a psziché olyan tartományaiba, ahol titokzatos emlékek és tudás tárolódik. Ez Balin élve számomra nyilvánvalóvá vált.

tarot-hal

Ha most Magyarországon élném a mindennapi életemet, valószínűleg erről nem mernék írni, tartva a rosszindulatú megítélésektől, minek hozzak bajt magamra? De itt Balin, ahol a tudatom a helyi kollektív hatások miatt amúgy is kicsit eltérően működik,  ahol a gondolatok teremtőereje erős, ahol az idő képlékeny, természetesnek érzem, hogy erről is beszéljek.

A helyiek titkos tudással rendelkező “baliánokhoz” mennek időnként, akik például lontár levélből kiolvassák a jövőt. A baliánok a Niskala-nak, a Láthatatlan Világnak az ismerői, akik hosszú éveken át tanulják mestereiktől a titkos tudást.  Így van ez bármely más területen is, nem rendelkezünk egyforma tudással és ismerettel az élet valamennyi területén. A tudás hatalom és ezért olyan félelmetes sokak számára a lélek világában mélyebb tudással rendelkező ember, aki hatalmával konstruktívan és destruktívan is bánhat. Sokszor nagyon nehéz felmérni a tudással rendelkező ember hatását a környezetre. Példa erre Hitler, aki hatalmas tudással rendelkezett a láthatatlan világról, de személyisége nem volt érett a tudáshoz, a sötét erők befolyása jóval erősebb volt, mint a lelkében derengő fény és “jót akarás”.  Borzalmas pusztítást tud okozni, amikor a tudás hatalma lelkileg éretlen ember kezébe kerül. Balin a fekete mágia jelenléte is épp eléggé nyilvánvaló a helyi lakosok világképében – ez a leyakok tudása – de erről beszélni sem szabad.

ejjeli-erdo

Lassan fél éve nem festem vissza a hajam természetes, mély sötétbarna színét fehéredő hajszálaimra. Kíváncsi voltam, hány őszhajszálam van. Sejtettem, hogy szép lassan őszülök… különleges érzés a korosodó önmagamat megtapasztalni! Nem bánom, hogy az őszhajszálaim mennyisége már többszöröse az éveim számának! Érdekes szakasz lesz ez is, mint eddig bármelyik szakasza az életemnek! old-clockA személyes időszámításom egyik rendszerét a testem változásai mutatják. Meghitt elfogadással tapasztalom fizikai valóságomban az idő múlásának talán már visszafordíthatatlan jeleit. Pont azt élem meg ha a tükörbe nézek, ahogy az Anyukám arcán megjelenő szarkalábakat, majd ráncokat fogadtam: magam miatt is összeszorul egy kicsit a szívem, de még nagyobb szeretetet érzek a testem felé, ahogy Anyukám felé is, ahogy telik az idő. A testem mindig jól szolgált, hálás vagyok neki. Egyszer majd elveszítem a testi valóságomat, ezt a testet, amelybe sok évvel ezelőtt költöztem. Valószínűleg egyre többször végigélhetem majd a testem kevésbé kedvező változásait, melyet az idő múlásával senki sem kerülhet el. De emiatt nem fogom rosszul érezni magam. A természetes folyamat olyan lassú szelídséggel megy végbe, hogy szinte észre sem veszem, hozzászokom, érek, mint a barack. Na és az aszalt gyümölcs is finom! 😀  Minél több idő telik el, annál nyugodtabban konstatálom: hogy az idő múlása egyáltalán nem tragédia, ha a lelkünk jól érzi magát.

?Úgy tűnik, már nagyon sokat éltem, pedig még csak 46 vagyok (vicces kimondani, nem is tudom mit kezdjek ezzel a számmal… sok ez már vagy kevés?)  Annyi jó és tartalmas, izgalmas dolog történt velem,  annyi minden fájt is, hogy már most úgy érzem: szinte minden fontosat megéltem, amit szerettem volna és lehetett. Voltam őrülten szerelmes, szerettem úgy másokat, hogy még magamnál is jobban. Volt olyan, hogy a feltétel nélkül elfogadó szeretetet is megtapasztalhattam. Legalább egyszer  belehaltam már az életem fájdalmába. Majd aztán újjászülettem. Kötődtem már olyan mélyen, biztonságosan és erősen, hogy érzelmileg stabilnak,  gazdagnak érzem magam – nem tudom elveszíteni azt az igaz szeretetet, amelyet már megkaptam.

Életem felét iskolapadban töltöttem, van épp elég képzettségem, van néhány jó szakmám, hivatásom is, melyek kiegészítik egymást és sikerült egységbe rendeznem a tevékenységeimet. Szellemi éhség sem gyötör épp. Nem sok, de elég igazi barátom van.

noecskavalEllenségeimről nem tudok, úgy hiszem, nem ártottam senkinek, legalábbis szándékosan biztosan nem. Úgy remélem, hogy nincs már mit megbánnom, mert szeretetben elrendeztem azokkal az emberekkel a sérelmeket, akikkel dolgom volt. Igyekeztem  segíteni másoknak, igyekeztem jót tenni a világban, főleg a gyerekekkel, amennyire képességeimből tellett. Nincs lelkifurdalásom, hogy többet is tehettem volna… időm is van még. Kreativitásomat sokféleképpen kamatoztattam és még fogom is, nincs még vége, nem sürget senki és semmi, hogy többet vagy jobbat kellett volna tennem. 44-ikebana-edeny

Nincs semmim már lassan, amit elengedhetnék. Minden, ami fontos, az belül van. Csak a szeretteimmel töltött jövőbeli személyes időmhöz ragaszkodom, azt egy ideig tudom odázni, de elengedni nem akarom.

Utaztam eleget, mindig sikerült kielégítenem a kalandvágyamat és a kíváncsiságomat, tulajdonképpen ezek határozták meg idáig az életem alakítását. Szinte valamennyi földrészből megtapasztaltam kisebb szeleteket, el tudom fogadni, hogy nem fogom bejárni az egész világot, nem fogok mindent látni. Belül is van világ, talán még hatalmasabb is , mint ami kint van, annak is jár a figyelem. Annak nagyon örülök, hogy eltérő világokat, kultúrákat megtapasztalhattam valóságos vagy belső utazásaim során, mert rájöhettem, hogy végtelen lehetőség van az életünk felfogására, az életünk értelmének meghatározására. Utazni és más kultúrákat megismerni csodás dolog, ha lesz még benne részem, akkor örülök, ha nem, akkor már így is csak hálát érzek azért a sokért, amiben részem lehetett. Mára elfogytak a sürgető vágyaim.

green-and-red

Úsztam már hullámzó óceánban, ismerem az életérzést, hogy tenger közelében élek, hogy mindig nyár van. Még sokáig élvezni szeretném a motorozás szabadságát. Jártam füstölgő-gőzölgő aktív vulkánokon, párás dzsungelben, tikkasztó sivatagban, ugrottam fejest életem legfélelmetesebb mélységébe gumikötélen, végigjártam a Caminót, ismerek mágusokat és varázserejű embereket, jártam tűzön, megtapasztaltam több természetfeletti jelenséget. Soha véget nem érő út áll előttem a láthatatlan világ titkainak további felfedezésére.

Vannak dolgok, amiket még fontosak éreztem, de már úgy tűnik, nem kaphatom meg. Például, hogy saját gyermekem legyen. Mára el tudtam fogadni,  ez az ajándék kimaradt az életemből. Sok gyermeknek vagyok hálás, akik miatt a gyermekek sok időn keresztül az életem központi figyelmében voltak. belso-utazas

Mintha nagyon sok gyerekem lett volna már, lelkemben hordozom az anyaság örömét és fájdalmát, a lelkem emlékszik érzésekre. Álmaim megértették velem, hogy ez most nem járható út számomra. Nem tudtam ezen változtatni, ezért csak az a lehetőség maradt, hogy alázattal elfogadjam a sorsom. Most ez így jó.

csoport-5

Nincs bennem olyan érzés, hogy valamiről lekéstem volna, elszalasztottam volna, hogy valami kimaradt az életemből. Majdhogynem azt mondhatom, hogy nyugodt szívvel készen állok arra, hogy mostanra a személyes vágyaim helyett valami más vezessen. Talán még életem fele hátravan, talán csak pár nap. De ha hosszú életem lesz – ahogy érzem – akkor még belegondolni is inspiráló, hogy mi minden fér még bele, ha már most úgy érzem, hogy sokat éltem!? Valószínűleg mások szolgálatára fogom felajánlani minden gazdagságomat. Azoknak a nyugalmát érzem magamban, akik már semmit sem veszíthetnek, és a nyerés sem érdekes. A játék maga érdekel, hogy mit játszom.

SONY DSC

A  játék akkor jó, ha örömünket leljük benne és másoknak is jó, akkor is, ha vannak benne nehéz részek.  A sorsomat nem tudhatom, nem is akarom tudni előre, de úgy szeretnék búcsúzni a végén, hogy jó játék volt ez a földi élet. Kaptam elég elismerést és a sikerre sem éhezem, nem ez a fontos már.  A pénzgyűjtés talán csak kisdobos koromban motivált, mert szerettem a takarékbélyegeket beragasztgatni a helyükre. Nem fontos, hogy újra legyen saját házam, hisz épp elégszer alakítottam ki saját tulajdonú fészket. Otthont bármikor tudok teremteni, de nem kell, hogy a saját birtokomban legyen. A „saját” – már nem fontos.

57

Amit fontosnak érzek, hogy békét és harmóniát hozzak az életembe azáltal, hogy  egy kicsike résszel én is hozzájárulhatok a puzzle-kirakós játékhoz, amelyben a földi élet értékét és szépségét lehet majd meglátni. Nem csak magam, de mások miatt is jól szeretnék játszani, jó lenne, ha mások is, sokan élveznék az életet. Akkor is, ha nehéz néha. A nehézségek is nagyon fontosak ebben a játékban. Rendben érzem magam – akkor is, ha elég eltérő normák szerint élem az életet, mint ahogy a konvencionális értékmodell mutatja. Se gyerek, se ház, se 4 kerék, se biztonságosan jövedelmező fix fizetés. Életem mostani szakasza tele van formálódó alakzatokkal és kiszámíthatatlansággal. Ám a „nem ember” alkotta értékrend szerint úgy hiszem,  mégis rendben van az életem, és számomra ez mindennél fontosabb.

szivoduSzeretet  van az életem középpontjában, ez vezessen tovább, mert vágyaim lassan elfogynak. Vezessen a sorsokat elrendező Erő, ami tőlem jobban tudja, mi az én dolgom ezen a világon. Az egóm már megélte az erejét, az örömét, szerintem nem szabad az egónkat bántani, majd szépen visszavonul, amikor eljön az ideje, kár úgy beállítani, mintha az valami rossz dolog lenne. Éljen az EGÓ is, ameddig jólesik neki!

A személyes szabadságomat az Egyetlen kezébe ajánlom, akinek a jelenlétét idáig is érzékeltem, aki elfogadta a vágyaimat és segített a megvalósulásukban. Hálás vagyok azért, hogy olyan dolgokat akartam és vágytam, amelyek gyakran kaptak szabad utat és láthatatlan segítőim mellém álltak. És hogy mit kezdjek a szabadságommal az életem hátralévő idejében? Szülinapi palacsintatortámon gyertyaelfújás előtt ezt gondoltam:

?

Csak olyan rendszert szeretnék szolgálni, amelyben a központi helyen az érdekektől független tiszta szeretet áll. Szeretném ezt egész életem végéig Így érezni, Így gondolni és Így tenni! Szeretném a legigazibb tiszta szeretetet tovább tanulni és megvalósítani. Minden, ami számomra megnyugtató ezen a világon, az igaz, elfogadó szeretetből ered. Ez legyen az én iskolám és utam. Legyen az életem AZ, amit a Teremtő akar tőlem!  Életem halálom, a kezedbe ajánlom…  meditacios-torony

Az állatok varázsa

Korábban írtam már az itt élő állatokról, akiknek a jelenléte és közelsége sokkal intenzívebb, mint otthon. Sokféle állattal összetalálkozom, és ez még elevenebbé teszi a napjaimat. Most érzem, mennyire nem vagyunk eléggé tudatában annak, hogy az állatok nagyon fontosak, és szerintem minden gyermeknek állatokkal az életében kellene felnőnie, hogy a velük való kapcsolódás természetes legyen felnőtt korban is.

lizard

Bali előtt 10 évvel két csodálatos kutya került a családomba, ők életem legnagyobb ajándékai közé tartoznak, sok más egyéb mellett azért is, mert megtanítottak érzékenyebbé válni.

p1040201

Rajtuk keresztül döbbentem rá, hogy a világnak egy más tartományát is érzékelik a kutyák. Sokszor láthatatlan, hallhatatlan, szagtalan, érzékelhetetlen, amit a kutyáink, macskáink, az állatok egyértelműen jeleznek. Ki más, ha nem éppen ők lehetnek a leghitelesebb bizonyítékai annak, hogy az emberi psziché által felfogott és érzékelt világ igen limitált!! Az ember érzékelőképessége több tekintetben alulmarad az állatokéhoz képest. Épp ezért fejlődésre inspirálnak minket, hogy megértsük őket. A szavak nélküli kommunikációt és az empátiát az állatok és a kisgyerekek tanítják. Mindkettő ösztönlény, sokszor úgy tűnik, mintha különleges kapcsolat is lenne közöttük.

Bali olyan, mint egy természetes állatkert, minden pillanatban észlelhető az állatok jelenléte, majdhogynem napi 24 órában élőlényekkel vagyok körülvéve. Ez például itt egy Cicada, aki éppen levedlette régi “ruháját”, és földhözragadt lényét repülő égi lénnyé szülte újjá, ahogyan a pillangók is ezt teszik.

cicada

Ez   a hernyó pedig olyan volt, mint egy ékszer.

szazlabu3

Szinte naponta rácsodálkozom egy-egy új bogárra, madárra, nem beszélve a tengeri lényekről, akikkel korábban alig volt alkalmam találkozni, mint például a mantával. Első találkozásunk szerencsésen meg is lett örökítve.

A természetben szabadon élő állatok látványa és közelsége és a velük való kapcsolat keveseknek adatik meg a modern életben. A szabadon élő állatok sokkal inkább lényünk kontroll nélküli, szabad vagy  ismeretlen részét szólítják meg, közelségük más érzés, mint az állatkertben látott vagy az otthon tartott, megszelídített háziállataink jelenléte, akiknek már ismerjük a viselkedését. Ezt a varánuszt talán egy órán keresztül is néztem, pedig szinte mozdulatlan volt ő is. Úgy éreztem, hogy ha a figyelmemet ráirányítom, akkor mozdulatlanságában is egyre jobban megismerem. Le kell csendesedni és lassulni ahhoz, hogy az állatokkal mélyebb kapcsolatba kerüljünk.

nagygyik

Feltűnt neked is, hogy bizonyos állatok erőteljes érzelmi hatással vannak rád, míg mások kevésbé? Érezted milyen titokzatos érzés, amikor állatok jelennek meg az álmodban?  A természeti népek mindig nagy jelentőséget tulajdonítottak az álmoknak és az álomban megjelenő állatoknak. Ők szellemi állatok, akik lelki tartalmaink tudattalanunkban rejtőző képviselői. Ezek az álombeli állatok vagy amelyek erős hatással vannak ránk, sokszor archetípusokat, ősképeket jeleznek a tudatunk legmélyén. Az archetípusok a gondolkodást megelőző ösztönös részünkben őrzött energiamintázatok, az emberiség közös lelki alapjai, melyekben erő lakozik, és például állatokon keresztül kapnak fizikai formát. Bizonyos állatok különleges jelentőséggel bírhatnak életünkben, akár valós találkozás nélkül is, ha a pszichénkben lakozó archetípust aktiválják – míg mások semlegesek lehetnek, hiába nap, mint nap találkozunk velük.

chauvetpansm

Nem véletlen, hogy az állatábrázolások a legősibb ránk maradt hagyatékok. Még ma sem lehetünk száz százalékosan biztosak abban, hogy mi célt szolgáltak az ősember barlangrajzai, de sok tudós véli úgy, hogy az ősember az erejükért vagy egyéb tulajdonságaik miatt tisztelte az állatokat. Ahol barlangrajz található, azt a helyet rituális célokra használták. A lélek ősi barlangtemplomainak falain állatokat ábrázoló rajzok voltak.  Az állat egyfajta lelki alap, konkrét minőség, isteni energiahordozó, mellyel az ősember kapcsolódni vágyott, nem csak az élelmet látta benne. Léteznek úgynevezett „totemállatok” vagy “erőállatok,” amelyet ha felismerünk és kapcsolatba kerülünk velük, különleges lelki erőre tehetünk szert. Ez nem feltétlenül kívül keresendő, hanem gyakran a saját belső világunkban  megélhető energiával, érzelmekkel telített állatélmény. A totemállat valóságosan létezik, a Valóság nem szemmel látható dimenziójában. Állítólag mindenkinek megvan a maga totemállata, ám nem biztos, hogy tudatában vagyunk a sajátunknak, nem biztos, hogy kapcsolódunk hozzá. Az ilyen állatok lelki segítők, vezetők is lehetnek.

snake

Mióta Balin élek, különösen felfigyeltem arra, hogy állatok jelennek meg az életemben, álmaimban, sőt alkotásaimban is. Például az első hónapokban rendszeresen találkoztam kígyókkal éppúgy a valóságban, mint ahogy álmaimban is. Ez itt fent tavaly épp a konyhából tekergőzött ki nagy ijedten… furcsa, miért félnek az emberek a kígyóktól, mikor többnyire a kígyók félnek az embertől és lehetőleg elkerülik őket. Abban az időben lépten-nyomon kígyókkal találkoztam, velük álmodtam is, szerintem a kundalini kígyó szimbólumaként jelent meg az életemben, mert ezek a találkozások inkább különleges energiát közvetítettek. Azonban legalább egy éve nem találkoztam egy kígyóval sem azóta, az álmaimból is eltűntek. Volt olyan időszak, amikor a szitakötők és pillangók voltak életem feltűnően gyakori vendégei. A kapunk melletti bokron találtuk ezt az óriáshernyót, amiből hatalmas, színes pillangó válhatott.

oriashernyo

Pár nap múlva bábot találtam a bukósisakomon, a fejem héján. Ekkor  éppen egy jelentős transzformációs folyamat zajlott bennem, költöztünk, meghirdettem társammal az első elvonulást is. Újjá születő önmagam csodás pillangókkal találkozott, mely az újjászületés szimbóluma is.

pillangobab

Ha váratlanul vagy gyakran megjelenik egy állat életünkben, annak szimbolikusan is üzenetértéke lehet. Aki azt hiszi, hogy ez valamiféle babona, annak talán sosem volt még ilyen megfigyelése, nem tapasztalta a szinkronicitást. Ahhoz, hogy észrevegyük életünk láthatatlan útjelzőit, vagy segítő energiáit, mint amilyen az állatok különleges felbukkanása is az, először észre kell vennünk az életünk jelenségei között megnyilvánuló izgalmas egybeeséseket.

Sosem fogom felejteni a pillanatot, amikor például egy bálna bukkant fel a vízből közel hozzám. Tudom, abszurdul hangzik, és csodaként is éltem meg. Az amedi tengerparton egyik barátnőmmel és kutyájával sétálva, hirtelen egy jelentős dologról való beszélgetés közben, épp a szemünk előtt egy hatalmas bálna emelkedett ki a vízből, alig 100 méterre tőlünk. Megbabonázva meredtem a lényre, úgy tűnt, hogy még az idő is megállt, ahogyan lesüllyedt, majd újra felbukkant egy kicsit arrébb még öt alkalommal. A negyedik feljövetelénél vizet spriccelt, mint egy szökőkút. Annyira megérintett az élmény, hogy még ma, két hónap múlva is gyakran eszembe jut.

Kleyer Viki fotója

Kleyer Viki fotója

Korábban nem tudtam túl sokat a bálnákról, hisz nem szerepelt az életemben. De ezután utánajártam, „ki is az a Bálna?”. Újra kapcsolatot fedeztem fel az életem aktualitása és a bálna szimbolikus jelentősége között. Ez a totemállatok vagy erő állatok egyik ismertetőjele lehet.

A bálna a múlt őrzője, mely szimbolikusan az óceánból (tudattalanból) kiemelkedő ősi idők hagyatékát őrzi. Anyagi értelemben a bálna a Föld egyik leghosszabb ideig élő lénye, akár 200 évig is élhet néhány példánya.

Egy ideje a védikus világnézet tanításainak és irodalmának megismerésével töltöm a szabadidőmet. Pszichés energiát, inspirációt érzek ebben a tanulásban… ami valójában annak felismerése, ami a saját lelkem tanítása is, ha magamba mélyedek. Mintha az életem mozgatórugóit ismerném meg a Védák tanításain keresztül (az Univerzum ősi bölcsességeinek könyve, mely a hindu vallás és kultúra alapja). Olyan tudásra lelek, amely számomra otthonos érzés. Egyfajta megbizonyosodást kapok, hogy a világlátás, ami mostanra irányzatok és vallások, spirituális iskolák melletti elköteleződés nélkül alakult ki bennem, az egy régi korokból érkező tudásra rezonál rá, gyökereim a kollektív ősi tudásból táplálkoznak, és hiszem, hogy csak ott lehet rend a Földön, ahol a régi korok bölcseinek útmutatását követjük – ahol a Földdel, természettel, és a lelkünk működésével harmonikusan van kialakítva a társadalmi rendszer is. Ott az állatok is méltó helyet kapnak. Hát ettől egy “kicsit” eltér a mai modern világ, és nincsenek is rendben a dolgok, az állatok ügye sem,  sok tekintetben inkább hatalmas a káosz.

A bálna jelentősége abban rejlik, hogy emlékeztessen, kik vagyunk valójában. Régi korok gyermekei vagyunk, akiknek a lelke a mesterségesen teremtett világ keretei között könnyen elgyengülhet, elfáradhat, kiéghet, ha természetes szükségleteinket nem tudjuk kielégíteni. A természeti népek  még emlékeznek, kultúrájukban és hitükben, életvitelükben még hordozzák azt a fajta tudást, amely harmóniát teremt. A Föld kizsákmányolóinak nem érdeke az, hogy e tudás szerint működjenek, módszeresen teszik tönkre a Természetet anyagi érdekek miatt. A mai kor bálnái azok, akiknek a lelke még emlékezik az Egységre, és másokat is próbálnak emlékeztetni. A Valódi Világot lelkünkben hordozzuk, melynek a Természet a kivetülése, amelynek az ember CSAK a természetes része lehetne, nem pedig a Természet feletti uralkodója. A hamis teremtők elfelejtették, hogy a természetfölötti szerepre nem az ember van kijelölve. A Természet gyermekei azonban még emlékeznek…

Isten(ek) Balin II.

Amikor először a szigetre érkeztem, zavart, hogy szinte semmit nem tudok a helyi kultúráról és tradicionális világról.  Mitológiai alakok tucatjaival lehet találkozni Balin szobrok, festmények formájában. Különféle titokzatos jelzéseket, szimbólumokat is megfigyeltem, melyeknek nagy részét akkor még nem ismertem. Ezért is gondoltam, hogy egy tömör összefoglalót készítek azokról az istenekről, akikkel Balin legnagyobb valószínűséggel találkozhatunk. Szolgáljon inspirációként ahhoz, hogy az érdeklődő utánajárjon.

Folytatva korábbi írásomat, következzen Ganésa, aki talán az egyik legnépszerűbb isten nem csak Balin, de általában a hindu világban, sőt akár azon túl is.

ganeshaGanésa, az elefántfejű isten, Siva és Párvati fiaként született. Tragikus története van annak, miért lett elefántfeje Ganésának, de ő e tragédiából erényt kovácsolt és a bölcsesség istenévé vált. Az egyik mítosz szerint még csodaszép csecsemő korában a Szaturnusz bolygó istenének tekintete hamvasztotta porrá a fejét. Más legendák szerint akkor vágta le üstökét apja, Siva, amikor Ganésa őrt állt anyjának, mialatt az fürdött. Nem engedte be Párvatihoz a hosszú távolmaradásából hazatérő apját, mivel  nem ismerték egymást. Siva éktelen haragra gerjedt, és dühében levágta Ganésa fejét. Miután Párvati elmondta neki, hogy a saját fiát mészárolta le, Siva azonnal jóvá akarta tenni. Abban megegyeznek a mondák, hogy a fej elvesztése után legelsőnek megjelenő lény egy elefánt volt, így annak feje lett a testhez „forrasztva” Brahma, a Teremtő segítségével.  Ganésát gyakran úgy ábrázolják, hogy egy hatalmas patkányon (Musak) lovagol, aki a legenda szerint egy óriás volt korábban. Egyes források szerint Ganésa egy küzdelem során hozzávágta letört agyarát, és ettől vált az óriás patkánnyá.  Az agyar letörésének is többféle magyarázata van. Az egyik magyarázat szerint ő maga törte le, és azt használta íróeszközül, amikor a 3000 éves hindu eposzt  – a Mahábháratát –  lejegyezte. Nem csoda, hogy a tudományok és művészetek patronálója is, az intellektus és a bölcsesség istene, az írók segítője is – könyvek, cikkek, levelek írásánál inspiráló lehet Ganésa jelenléte.

Balin az otthonok többségében megtalálható Ganésa szobra, őt hívják segítségül az akadályok elhárításakor, jelenléte a dolgok alakulását szerencsésre fordítja. A kezdetek istene, így az induló vállalkozások vagy az utazások előtt őt hívják, hogy a kezdeti nehézségeken könnyítsen.

baruna-and-makaraA folyók, tengerek, óceánok istenét jávai nevén Barunának (máshol a szigetvilágban gyakran Warunának/Varunának) hívják. Az idők kezdetén ő volt a kozmikus rend fenntartója, aki a Nap, Hold, és a csillagok mozgását összehangolta az alatta lévő világok működésének törvényeivel, ám később hatalma csökkent. Balin főleg, mint a tengereket és óceánokat szabályozó szigorú istent tartják számon  (az indonéz haditengerészet is Barunáról nevezte el a hadiflotta hajóit). Baruna, mint védelmező isten, a tengert és a benne élő lényeket védelmezi, gondoskodik arról is, hogy a vizek törvényeit betartóknak elegendő hal jusson az asztalra, de megbünteti azokat, akik erkölcstelen tetteket visznek véghez. Búvárklubokat, kikötőket, hoteleket, embereket is gyakran neveznek el róla. Baruna vízi hátasállata a sárkányszerű szörny, Makara. Érdekes, hogy a balinézek ambivalens módon viszonyulnak a tengerhez. Félelemmel vegyes tiszteletük jele a partok mentén sorakozó oltárok. A tenger urát sok helyen szörny arccal ábrázolják, mivel Barunának nem csak isteni, de démoni oldala is ismert. Általában Makara hátán állva, fehér bőrszínnel, arany páncéllal és díszítéssel ábrázolják.

A sötét és világos oldal egymástól elválaszthatatlanul létezik, épp ezért a sötét és világos erők képviselői egyaránt megtalálhatóak a mitológiai alkotásokban. Egy újabb ijesztő kinézetű isten Batara Kala, a jávai és balinéz mitológia szerint  az Alvilág istene, aki egyben  a föld és  fény alkotója, szabályozója is, a sötétség ura.  Félelmetes tud lenni, hisz Siva pusztító energiáit is megörökölte. A nap- és holdfogyatkozások  mutatják, amint próbálja felemészteni a két égitestet. Az idő kialakulásához is jelentős köze van, így az Idő Uraként is ismert.

[Sumber Foto: pinimg.com]

[Sumber Foto: pinimg.com

goa-gajah-entranceA balinéz mitológiában hasonló karakterrel rendelkezik Bhoma, aki  Visnu és a Földanya fia, egyfajta köztes lény a mennyek és a földi világ között, ezért sokszor találkozhatunk vele a templomok vagy egyéb szent helyek kapui felett, mint a bejárat őrzője. Bhoma már nem isten, de nem is démon. A földi, anyagi világból származó lény, a barlangok ismerője, elsődleges szerepe a negatív erőktől való védelem, de büntetni is tud, ha például az anyjával, a Földdel nem bánunk jól. Bhoma segíti a transzformációt is, amint a földi, anyagi világból belépünk az isteni világ, a templomok területére.

hanumanHanuman, a Majomisten, a Szél isten fia, Bali szerte feltűnik. Az egyik legrégebbi tradicionális tánc, a kecak egyik főszereplője is. Ez a transztánc szintén jávai eredetű, de ma már csak Balin lehet vele találkozni. A kecak a Ramajana ősi hindu eposznak azt a történetét eleveníti fel, amikor Rama herceg sikeresen megpróbálja feleségét, Szitát kiszabadítani Ravana, a démonkirály fogságából. A harcban Hanuman, a majomisten és hadserege segít neki. A táncot minimum 50-60 férfi (vagy akár 150) táncolja, nincs kísérő zenekar, hanem a pusztán a monoton “cak” szótag skandálásával, a comb és mellkas ritmusos ütögetésével, tapsolással hoznak létre olyan ősi atmoszférát, mellyel a test mozdulatai is összhangban vannak. A táncot a Baraka c. film tette híressé.

Hanuman neve azt jelenti: törött áll. Hatalmas erővel született, még a Napig is fel tudott ugrani, de akkor még nem tudott erejével bánni, ezért is törte össze az állát. Környezete kívánságára elfeledkezett a gyerekkori erejéről, mígnem a majomhadsereg vezetőjeként Rámának tett szolgálata közben a legnehezebb pillanatban újra emlékezni kezdett az erőre, és legyőzte az akadályokat. Hanumánt többek között hatalmas pszichikus ereje miatt tisztelik,  igazi hős szimbólum, akinek bátor és szerető szíve van, helyén van esze is, és nem mindennapi képességekkel rendelkezik.

dewi_sri_java_bronzeAz istenek bemutatása során jöjjön most a balinézek által nagy tiszteletben tartott istennő, Dewi Sri, a rizs, a bőség és termékenység Istennője. Lakshmi istennővel szokták kapcsolatba hozni attribútumait tekintve.  Úgy hiszik, hogy Dewi Srinek uralma van a földalatti világ és a Hold birodalma felett is. Mindig gyönyörű, fiatal, telt idomú nőként ábrázolják, hangsúlyozva a nőiesség és termékenység jeleit. Dewi Srinek a jávai-balinéz mitológia szerint azonban nem csak a rizs, de még sok más hasznos növény megjelenése is köszönhető. Az istenek világában számos tragikus történetről hallhatunk, az ő élete sem tartott sokáig, mivel nevelőapja, Batara Guru (Síva energiáinak legfőbb isteni képviselője) vonzódni kezdett gyönyörű nevelt lányához. A többi isten attól tartott, hogy ez a vonzalom felborítja majd a mennyei harmóniát, így jobbnak látták megmérgezni a lányt. Testét egy rejtett helyen ásták el, de a sír meglepő természetfölötti jeleket mutatott. Az emberiség örök hasznára szolgáló növények kezdtek kinőni a sírból. Zöldségek, kókusz, virágok, fűszerek, gyümölcsök, bambusz, tikfa és egyéb fák, a rizs különféle fajtái, az emberiség alapvető szükségleteit kielégítő hasznos növények mind a halott lány testéből nőttek ki.  Balin és Jáva nagy részén őt tekintik a legfőbb istennőnek. A rizsföldeken látható oltárokat az ő tiszteletére állítják.

ricefild

surya-with-horsesSurya, a Napisten hindu változata. Többnyire úgy ábrázolják, hogy 7 ló vonta égi szekeret hajt, amely a szivárvány 7 sugarát tükrözi. Főleg a mezőgazdasági területeken helyezik az isteni hierarchia csúcsára, mivel a fény és meleg forrásaként ő szabályozza az évszakokat és a termények érését, így Balin is kitüntetett tisztelet jár neki. Surya a szem, a látás istene is, aki képes a dolgok mélyére tekinteni, az ember

agni_unknown_14-15thlelkébe látni.  Rokonságban áll Agnival,  aki Balin a tűz istene. Őt fekete koson lovagolva szokták ábrázolni, szájából lángnyelvek csapnak ki. Különféle szerepkörei vannak, többek közt az istenek papjának, az áldozati tüzek istenének tartják Balin. Agnit hívják a halottak elégetésekor, aki eljuttatja az elhunyt lelket az égi világba.

Arjuna nevének jelentése: tiszta fehér, ezüst. Balin különösen népszerű, a mitológiai alkotások gyakori figurája festményeken, szobrok alakjában. Általában vonzó férfiként ábrázolják, kiváló harcos, aki bátorságáról és kimagasló íjásztudományáról híres. Ezért is általában harci szekéren állva ábrázolják íjat tartva kezében. Arjuna az egyik főhőse a Bhagavad Gita-nak – a Mahabharata indiai hőseposz legfontosabbnak tartott része – mely a védikus irodalom egyik szent alapműve.

arjuna

A mű filozófiai mélysége abból a belső vívódásból születik, amely Arjunaban megy végbe. A nagy ütközet előtt harci szekerével körbejárva felméri az ellenséget, és ekkor szembesül azzal, hogy a másik táborban sok olyan ember van, aki szívének kedves: rokonait és életére nagy hatással lévő tanítóit fedezi fel az ellenfél csapatában, akiket meg kéne ölnie, ha teljesíti kötelességét. Bánatában leteszi az íjat, kocsihajtójához fordul, aki maga Krisna. Kettőjük beszélgetéséből született meg a Bhagavad Gita, mely Krisna tanításait írja le, mely a védikus tudás lényege. Nem folytatom tovább, hogy mi lett erre a helyzetre a „megoldás”… ezt mindenkinek magának kell megértenie, amely jóval hosszabb, a lélek mélységeibe vezető utat mutatja, mint amit egyetlen mondattal válaszként  itt közvetíteni lehetne.

Már korábban írtam arról, hogy Bali varázsának egyik titka, hogy még az archaikus idők üzenetei, a régi korok mítoszainak, szokásainak, rítusainak elemei elevenen élnek ebben a kultúrában. Ezek egyik fő közvetítői a mitikus alakok, melyek képesek a lélek mélyebb rétegeivel kapcsolódni. Ha nem is ismerjük alaposabban a helyi vallást és kultúrát, a mitikus és egyéb figurák láthatatlan energiái akkor is képesek intenzíven hatni a pszichére.

A művészetnek, az emberi alkotásoknak azért is van olyan fontos szerepe, mert a látható világ teremtései láthatatlan energiát hordoznak magukban, minőségeket sugároznak a térbe, még ha sokan ennek nincsenek is a tudatában. Épp ezért jó tudatosítani magunkban, hogy alkotásainkkal és teremtésünkkel erőket idézünk meg. Másrészt a minket körülvevő alkotások is bizonyos minőségeket sugároznak a mindennapjainkba. Egy istenkép vagy szobor mozdulatlan, tárgyiasult alakján keresztül is hatással van a pszichénkre, nem véletlenül döntik le elsőként az uralkodók szobrait a változások idején. De nem is kell ehhez isten-témájú alkotás, bármilyen teremtésünk, alkotásunk hat a környezetre, és visszahat ránk is. Mások alkotásai éppúgy. Életünk visszatükrözi az életünket irányító energiákat. Ez nem csak kollektív, de személyes ügy is. Tudatállapotunk eképpen teremti meg a maga valóságát.

 

Isten(ek) Balin I.

„Ezer templom szigete”,  az „Istenek Szigete” – így is emlegetik Balit. Nem csoda, ha az istenek otthonnak tekintik a Föld olyan pontjait, ahol az emberek minden nap virágfelajánlásokkal, szertartásokkal, rituálékkal, ceremóniákkal, alkotásokkal, tánccal köszöntik őket.  Az istenek kegyeltjeinek szívügye, hogy a szigeten otthonosan érezhessék magukat a transzcendens világ létezői is.

A balinéz hinduizmus tanítása szerint az Univerzumot a megfoghatatlan Egyetlen Isten teremtőereje hatja át, aki a világmindenség alkotójaként egységet formál az alkotásával. Ez a láthatatlan erő képes manifesztálódni, az Egy Isten különféle formákban jelenik meg, melyekhez egyedi karakterek társulnak. Isten “házait”, a templomokat nem csak az Egynek, hanem valamely egyedi megnyilvánulásának, egyes isteneknek is állítanak.

hazi-templomA balinéz hindu templomok egészen másképp néznek ki, mint például az Isten keresztény házai. A „pura” – ahogy Balin hívják a templomot – nyitott tetejű, és építészeti szempontból szigorúan meghatározott szabályok szerint van kialakítva. Balin mindennek megvan a helye az univerzális rend analógiáját követve, melyet nem ember teremtett. A balinéz hinduk szerint az embereknek az isten alkotta rendet kell követnie ahhoz, hogy harmóniába kerüljenek egymással és a környezetükkel.

Nézzük például a falvakat, melyek a látszat ellenére korántsem csak épületek és templomok összezsúfolt gyűjteménye. A falu olyan, mint az ember, vannak testrészei.  A falu „feje” (eleje) a legmagasabb vagy hegy felé néző pontja a falunak, míg a falu „lába” (vége) a lefelé lejtő vagy tenger felé mutató terület. A kettő közötti középső részen a mindennapi élet zajlik. E 3 résznek megfelelően 3 templom is található. A falu szívében, a központban van a Pura Desa (falutemplom), amely Brahma-nak, a Teremtő Istennek, a főistennek van ajánlva. A védikus tanok egyes értelmezései szerint Brahma maga alkotta meg magát elméjének erejével az ősvízből kiemelkedő aranytojásból. Ő teremtette az őselemeket, a Földet, bolygókat, és a  lelkeket is ő látja el testtel. A születés misztériuma, a sorsok felfűzése a mindent átható világtörvény (Dharma) szövetére  szintén Brahma privilégiuma. A legkorábbi ábrázolásokon lótuszvirágon ülve, négy fejjel látható, melyek a 4 világtáj felé fordulnak. Négy kezében különféle szimbolikus tárgyakat tart.

garuda-vishnuAz északi, hegy felé mutató falurészben van Wisnu temploma, a Pura Puseh. Wisnu a Megtartó, aki a világ fennmaradását, magát az életet szolgálja. Balin előszeretettel ábrázolják úgy, amint Garudán, a hatalmas madár és ember-szerű lényen nyargal. A Napistenek közül ő a legfelsőbb, ugyanakkor a víz az eleme, amelyen járni is képes. Wisnuról úgy tartják, hogy legalább kilencszer inkarnálódott, mindig valami jó ügy érdekében. Többek között Rama és Krisna is az ő földi inkarnációja  volt, és állítólag Buddha volt az utolsó földi alakja. Ugyanakkor az indus nép zöme a 9. (utolsó) inkarnációt még csak ezutánra várja.

psychedelictribe.com

psychedelictribe.com

A falu déli részén van a temető, ahol ideiglenesen elhelyezik a halottakat, míg el nem égetik őket. Itt található a Pura Dalem, a falu harmadik fő temploma, amely Síva a Pusztító és Üdvözítő számára ajánlanak a falusiak. (A hármas felosztás tehát a falu elrendezésében úgy is megjelenik, mint a Megszületés, az Élet, és a Halál ciklusainak szimbolikus színterei.) Elsőre drámaian hangzik, hogy Síva, a halál ura képes a mindent átható világháló bontására, de Síva nem rombol ok nélkül. Amikor eljön a vége egy korszaknak, Síva megteszi, hogy felszámolja azt, utat nyit az új kezdetnek. Ő adja a transzformációhoz szükséges erőt, ezért is a Tűz az eleme. Nem csak rombol, de meg is újít, így kettős természetű. A démonok ura önuralommal is rendelkezik, az alantas vágyaktól a bennünk rejlő tudati felemelkedés útján az isteni minőséggel való azonosulás lehetőségét is katalizálja. Talán a tantra jógában lehet könnyen megérteni Síva mágiáját, amint az ösztönös szexuális energia a jógán és a psziché átalakító erején keresztül lényünk isteni minőségének megtapasztalásává emelkedhet.

A Trimurti (az isten hármas egysége) tehát az egyetlen megfoghatatlan Istennek a kifejeződése. Isten mindenben benne van, élőben és élettelenben egyaránt. Ennek a megfoghatatlan és kifejezhetetlen, fizikai karakterrel nem jellemezhető egyetlen Istennek (Balin Sang Hyang Widhi Wasa) állítják az oltárok tetején látható üres trónt – hisz ő az üresség maga, melyből az Univerzum ered.

?

Az isteni minőségek nem csak férfi, de női formában is megjelennek, hisz mindennek a másik pólusú megfelelője is létezik. Balin a legfőbb nőnemű istenek először is a Trimurti női oldalai, azaz Brahma, Visnu és Síva párjai.

saraswati

Brahma felesége Saraswati, a könyvek, tudományok, művészetek istennője, aki hangszereken játszik, hattyún lovagol. Neki köszönhető a nyelv kialakulása. Négy kezében lótuszt/gyöngyfűzért, víztartót, lantot és irattekercset tart. Szanszkrit nyelven a Sara a dolgokban rejlő esszenciát, Swa a Self-et jelenti. Saras magában rejti ugyanakkor az áramlást és növekedést, míg a Wati azt jelenti, nő. Egy gyönyörű nő, aki ismerője a magában rejlő esszenciának, akiben a tudás áramlik, mint a folyó – Brahma, az Univerzum teremtője őt választotta hitvesül.

lakhsmiVisnu felesége (saktija), Laksmi, a szeretet, bőség, az anyagi, szellemi és spirituális értelemben vett termékenység, a szerencse és a megtestesült szépség istennője. Visnu hűséges társaként, Krisna vagy Ráma feleségeként ő is többször visszatért már emberi testben. Általában két elefánt között, lótuszvirágban ülve vagy állva ábrázolják a szépség és fiatalság gyönyörű istennőjét, aki a Tejóceán kiköpülése során született másodszorra is újjá a habokból, miután a sötét erők elrabolták Visnu mellől.

A Trimurti harmadik női képviselője, Síva felesége, a férjéhez hasonlóan szintén kettős természetű. Szelíd természetében ő az odaadó, gondoskodó Parvati, akinek fő fókuszában férje szolgálata áll. Síva kérésére a Hegy Leánya még azt is vállalta, hogy megmenti a világot, és olyan erőkkel is szembeszáll, amelyekkel a férfioldal nem bír el. Ezzel azonban maga is  hatalmas erejű istennővé vált, mely harcos természetében a félelmetes Durga vagy Káli alakjában az univerzális női energia pusztító oldalát jeleníti meg. A destruktív női erő tipikusan balinéz változata Rangda, a veszedelmes boszorkány. Ő a démonok királynője a balinéz tradíció szerint. Hálistennek az oroszlánszerű Barong, a gonosz boszorkány legfőbb ellenfele is megteremtődött, aki a jó oldalt képviseli, és megvédi, kivezeti a lelkeket a bajból. A Barong tánc elmaradhatatlan része a Galungannak – az egyik legfőbb balinéz ünnepnek – ahol Rangda és Barong megütközik. Rangda megpróbálja démoni erejével megbabonázni és romlásba vinni a táncosokat, de Barong természetesen mindent elkövet, hogy ez ne sikerüljön. Soha véget nem érő küzdelmük a világot működtető erők drámai harcát szimbolizálja, melyben a sötét és a fény (félelem, destrukció és a szeretet ) erői csapnak össze.

barong-and-rangda

Delfinek és kagylók

Volt egyszer, hol nem volt, de alig 75 éve lett egy városka Észak-Balin, Lovinának hívják. Turistacsalogató céllal mesterségesen alkották, de érdemére legyen mondva, itt delfinárium helyett a szabadban, vadon élő delfineket lehet látni reggelente a tengerre bocsátott csónakokból, néha még a partról is.

Lovina-Beach dolphin

Az óceán hullámaiban vidáman ugráló delfinek látványa még azokra is erős érzelmi hatással lehet, aki az állatoktól nem szokott megérintődni (van ilyen ember egyáltalán?). Sokan éreznek különös vonzódást a delfinekhez, sokan úgy érzik, hogy szeretnének velük úszni, ölelgetni őket, puszikat kapni tőlük, és ezért a nagy szeretet érzés miatt el is mennek a delfináriumba. Épp erre a szeretetre alapoznak a delfináriumok tulajdonosai! A delfinekről az a hír járja, hogy az ember barátai, valóban olyan a pofijuk is, mintha mindig mosolyognának jókedvükben. Alapvetően így is van – egészen addig boldogok, míg be nem cserkészik őket, megfosztják őket a szabadságuktól és delfináriumok főszereplőivé válnak. Az élményekre éhes turista abban a hiszemben szeretgeti a delfineket, hogy az a delfineknek is jó. Pedig az kizárólag azoknak jó, akik ebből élnek – márpedig azok nem a delfinek.

DEPIRF-00041731-001A parton ülve próbáltam meglesni a delfineket, aznap nem láttam őket, így csak elképzeltem, hogy valahol ott úszkálnak, ugrándoznak nem messze tőlem. Majd abba gondoltam bele, milyen lehet az, amikor jönnek a delfinvadászok, és ezeket a szabad, boldog lényeket üldözőbe veszik, fogságba ejtik (csakis durva módon mehet végbe, hisz a delfin valószínűleg küzd ez ellen.) Majd elkezdődik az idomítás, sok munkát fektetnek bele, hogy a delfin azt csinálja, amit a “tulajdonos” szeretne. Dühöt éreztem. Tényleg ezt akarjuk mi emberek, akik szeretik a delfineket, csak épp nem túl okosan? Szenvednie kell a delfinnek azért, hogy szerethessük őket közelről? Vajon mit mondana egy delfin, ha értenénk őt? Talán valami ilyesmit: „Emberek, barátaink, ha minket, delfineket szeretnétek látni, kérjük ne menjetek delfináriumokba soha többé! Ha igazán szerettek minket, akkor gyertek ki a nyílt tengerre, megérzünk benneteket és megmutatkozunk nektek. Mi csak szabadon tudunk és szeretünk élni – a fogságba belepusztulunk!”

Lovina jó választás delfinnézésre, igaz, puszilgatni nem lehet őket –  de képzeljük el, milyen lenne, ha mindenféle lények velünk is azt tennék, amit sok ember a delfinekkel szeretne? Vajon miért vagyunk abban biztosak, hogy ez a fogva tartott, erre idomított delfineknek jó?kincsk

Szeretem az olyan helyeket, amelyeket fel lehet fedezni. Szeretem a meglepetést, amikor kincsre bukkanok. Bali, de mondhatom, az egész világ tele van felfedezésre váró kincsekkel! Sőt, mi magunk is belső világunk rejtett kincseinek őrzői vagyunk, melyek arra várnak, hogy felfedezzük őket. Ez jutott eszembe, amikor egy festőművész barátunk elvezetett minket egy helyre, ahová magunktól sosem tértünk volna be Lovina zajos főutcáján.Bejárat

Talán nem túlzás azt mondani, világszenzációnak is beillene ez a több millió kagylóval borított birodalom, melynek bejárata a környezetbe úgy beleolvad (a képen nem a főbejárat látható, címet kérhettek), hogy majdnem észrevehetetlen. Egy holland úriember szövevényes és intenzív fantáziájából született valósággá ez az alkotás, mely egyben szállás is, tehát ki lehet bérelni az apartmanokat.

kagylóajtókagylóágyEngem mélyen megérintett ez a varázslat, hihetetlen erős és különleges energiája van ennyi csodálatos kagylónak. A kagylókban amúgy is olyan pszichikus energia van, melyre a legtöbb ember ösztönösen ráérez, hisz ki nem sétált még elmélyült figyelemmel a tavak, tengerek partján, ahol szép kagylókra vadászott? A tengerparton andalgó embert szinte hívja a kagyló, hogy hajoljon le hozzá, vegye a kezébe, nézegesse, csodálkozzon, gyönyörködjön bennük. A kagylók mesélnek nekünk. A kagylógyűjtés vagy a szép kövek gyűjtése a vízpartokon –  megmagyarázhatatlanul romantikus, nosztalgikus, egyben inspiráló érzés is. Emlékek merülhetnek fel közben, közelebb kerülünk a belső világunkhoz a kagylókon keresztül.

boticelli VenusHa belegondolunk, akkor a kagylók a Teremtő igen különleges alkotásai. Boticelli is Vénusz, a szépség és szerelem istennőjének a születését a kagylóból kikelve ábrázolja. A kagylóhéj védi a belül érzékeny és finom lényt, aki nem csak a külső hatásoktól védheti magát páncéllal, de bizonyos kagylófajták még a belülre került szennyeződésektől, sérülések hatásaitól is képesek magukat elhatárolni, védeni. A kagyló befogadja az idegen anyagot, a szennyeződést, majd addig von köré meszes rétegeket, míg végül féldrágakővé, gyönggyé nemesíti a hajdani szennyeződést. Csodás transzformációs folyamatát példázza annak, ahogy valami alacsonyrendű, közönséges dologból egy minőségileg magasabb fokozatú, értékes, nemes anyag válik.

pearl in the shell

Carol Brook fotó

A kagylóhéjba zárt gyöngyképző folyamat az alkímia valódi példáját mutatja  A belső transzformáció során a külső, látható felszín mögött elvonult magányában egy magasabb rendű lénnyé válhat valaki. Szepes Mária kifejezésével élve: emberólomból emberarannyá transzformálódik az ember, miközben láthatatlan lényének igazgyöngyét formálja valósággá. A kagyló magában hordja Vénuszt, a szépséget, a kikristályosodott esszenciát, a legbelsőbb értéket, amit egy ember akkor képes magában leginkább megérlelni és felfedezni, ha elfordítja tekintetét a külső világtól, és magába mélyed. Ez a belső transzformációs út saját alkímiai folyamatunk. Belülre került sérülésünk, „szennyeződésünk” a gyöngyképződés magvaként működhet, mely már nem betegítően  hat, hanem értékké válik, esszenciává, bölcsességgé alakul. Ehhez a transzformációhoz elengedhetetlen a magány, a befelé fordulás, az egyedül levés. A kagyló az öngyógyítás szimbóluma is.

066ITS~1.JPG smallNem véletlen az sem, hogy a keresztény El Camino zarándoklat útjelzője is a fésűkagyló lett. A kagyló egyrészt jelöli a vándorokat, akik belső úton járnak, és az utat is jelzi, mely a „szent helyhez” vezet. Balin olyan „továbbképzésen” veszek részt, ahol egyfolytában azt tanulom, hogy minden látható dolog mögött a láthatatlan mélység is ott rejtőzik, a látható világ szimbólumok sokasága. A szimbólumok a külső és belső világ összekötői, analógiás rendszerük alapján életünk elemei felismerhetővé válnak, megértésük mélyebb értelmet ad életünknek, ezért önmagunk megismeréséhez a minket körbevevő szimbólumok felismerése nagy segítség – hisz a szimbólum a lélek nyelve.

Nincs semmiféle érdekem, hogy reklámozzam ezt a helyet, de nézzétek meg ezt a csodás kagylópalotát, ha valaha Lovinán jártok, és hallgassatok bele a kagylók meséjébe. Talán még személyes üzenetet is kaphattok tőlük…

kagylóágy 2kagylóágy 3kagylófürdőszobaelefántkagylókagyló wcszobabelsőkagylónappalikagylókonyha